Sanxian 1.
| Méretek | 915 × 145 × 66 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
A sanxian (kínaiul: 三弦, szó szerint „háromhúros”) egy háromhúros hagyományos kínai lant. Hosszú, bund nélküli fogólapja van, és a teste hagyományosan kígyóbőrrel borított, amely egy lekerekített, téglalap alakú rezonátorra van feszítve. Többféle méretben készül különböző célokra, és a 20. század elején kifejlesztettek egy négyhúros változatot, a jiaxian sanxian-t (加弦三弦). Az északi sanxian általában nagyobb, körülbelül 122 cm (48 in) hosszú, míg a hangszer déli változatai általában 95 cm (37 in) hosszúak.
Története
Azt feltételezik, hogy a sanxian – amely a tüskés lant egy formája – a Közel-Keletről származhat. A tüskés lant régebbi formáit az ókori Egyiptomban is megtalálták. Hasonló hangszerek már a Qin-dinasztia idején is jelen lehettek Kínában, mint qin pipa (a pipa az ókori Kínában a pengetős kordofon hangszerek számos más formájára használt gyűjtőfogalom volt) vagy xiantao (弦鼗), amelyből a Qinqin és a Ruan is származik. Egyesek úgy vélték, hogy a hangszert más hangszerekkel, például a huqinnal együtt a mongolok hozhatták be újra Kínába a Jüan-dinasztia (1271-1368) idején, azonban a déli Szung-korszakból (1217-79) származó kőszobron egy sanxian-szerű hangszer képét találták. A „sanxian” elnevezés első említése egy Ming-dinasztia korabeli szövegben található.
A hangszer más kelet-ázsiai országokba is eljutott, például a Ryukyus-szigetekre sanshin, a japán szárazföldre pedig shamisen néven.
Leírás
A sanxian száraz, kissé perkusszív hangzással és a bendzsóhoz hasonló hangerővel rendelkezik. A nagyobb méretűek hangterjedelme három oktáv. Elsősorban kísérőhangszerként használják hagyományos kínai hangszerekből álló együttesekben és zenekarokban, bár léteznek szóló darabok és szóló koncertek is. A sanxian-t használják a nanguan és a Jiangnan sizhu együttesekben, valamint számos más népi és klasszikus zenei együttesben – például a szucsoui pingtanban, valamint a pekingi és a kunqui operákban. A sanxian változatai megtalálhatók Kína etnikai kisebbségei között is, mint például a mandzsu, a mongol, a Bai, a Yi, a Lahu, a Miao, a Dai és a Jingpo. A hangszer lekerekített, téglatest alakú hangdobozának eleje és hátulja kígyóbőrből készült, a nyak végén lévő, ívelt hátú hangolókulcs szekrényben pedig oldalsó hangolókulcsok találhatók, amelyekkel a három selyem-, nejlon- vagy acélhúr hangmagassága állítható.
A hangszert hagyományosan a körmökkel pengetik – ahogyan ez Kína déli részén szokás – vagy két kemény és vékony, állati szarvból készült pengetővel, amelyeket a hüvelyk- és mutatóujjhoz erősítenek; manapság azonban a játékosok műanyag pipa-pengetőket is használnak a jobb kéz mind az öt ujjára. A körmök vagy a pipa pengetők használata lehetővé teszi a pipa-technikák – például a tremoló – alkalmazását a sanxian-on, valamint a hagyományosan pipára írt művek előadását. A sanxian egyéb technikái közé tartozik a harmóniák használata és a hangszer bőrének a plektrával vagy körömmel való ütögetése (hasonlóan az észak-japán tsugaru-jamisen játéktechnikához). Jelenleg a sanxian játékosok főleg acélhúrokat használnak, amelyek húzott acélból készülnek – a basszus és tenor húrokat pedig nylon vagy réz tekercseléssel látják el. Fentiek mellett alternatívaként a játékosok dönthetnek úgy is, hogy horgászzsinórt, tiszta nylonhúrokat vagy selyemhúrokat használnak a lágyabb hangzás érdekében, mint például a Szucsoui Pingtan hagyományos stílusban.
A japán samiszen, amely a kínai sanxianból származik, egy közeli rokon hangszer. Még közelebbi rokona az okinawai sanshin, amelyet szintén kígyóbőrrel borítanak. Ezenfelül a sanshin és a sanxian szerkezetileg hasonló testtel rendelkezik, amely egy kerekített négyzet alakú fából készült. A japán shamisen esetében a test (sao) egy helyett négy fadarabból áll. A mongol shanz és a vietnami đàn tam szintén hasonló a sanxianhoz.
A hagyományos és klasszikus kínai zenében való használatán kívül könnyűzenészek és rockzenészek is használnak sanxian-t. Leginkább He Yong (何勇) énekes és apja, He Yusheng (何玉声). A sanxian egyébként hegedűvonóval is megszólaltatható.
Hangolás
-Kis sanxian: A-d-a vagyr d-a-d1, Hossza: 95 cm (37 hüvelyk)
-Nagy szanxián: G-d-g, hossza: 122 cm (48 hüvelyk)
Nevezetes sanxian játékosok
-Xu Fengxia
-Li Yi
-Xu Fengxia
-Zhao Taisheng
-Huang Guifang
-Ni Ni
Rokon hangszerek
-Xianzi (弦子) – kicsinyítőképző, vagy nyelvjárás eredménye, ugyanolyan, mint a normál sanxian, vagy déli változat rövidebb nyakkal. Tibetben azonban a kínai xianzi szó a kínai sanxian 2-húros változatára utal.
-Erxianzi (二弦子) – két húros sanxian.
-Pipa – 4 húros hangszer, körte alakú testtel.
nincs adat

Értékelések
Még nincsenek értékelések.