Skip to main content Scroll Top

Ruan - Zhong

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 888 × 393 × 85 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:
Címkék:

Ruan - Zhong

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 888 × 393 × 85 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:
Címkék:

A ruan (kínaiul: 阮; pinyin: ruǎn) egy hagyományos kínai pengetős hangszer. Nyaka bundozott, teste kör alakú és négy húrral rendelkezik. Húrjai korábban selyemből készültek, de a 20. századtól acélból (az alsó húrokat laposan tekercselt /=flatwound/ húrokkal) készítik. A modern ruannak 24 bundja van, minden húron 12 félhanggal, ami a korábbi 13 bundról jelentősen kibővítette a hangterjedelmét. A bundok általában elefántcsontból vagy újabban fára szerelt fémből készülnek. A fém bundok fényesebb hangot adnak az elefántcsont bundokhoz képest. Néha ruanqinnak is nevezik, különösen Tajvanon.

Méretek

A ruan ötféle méretben készül:

szoprán: gaoyinruan (高音阮, szó szerint „magas hangú ruan”; hangolás: G3-D4-G4-D4-D5).

alt: xiaoruan (小阮, szó szerint „kis ruan”; hangolás: D3-A3-D4-A4)

tenor: zhongruan (中阮, szó szerint „közepes ruan”; hangolás: G2-D3-G3-G3-D4).

basszus: daruan (大阮, szó szerint „nagy ruan”; hangolás: D2-A2-D3-A3).

kontrabasszus: diyinruan (低音阮, szó szerint „mély hangú ruan”; hangolás: G1-D2-G2-D2-D3).

A ruan ma leginkább a kínai operában és a kínai zenekarban használatos, ahol a pengetős, kordofón (弹拨乐) részhez tartozik.

Játéktechnika és használat

A hangszeren a gitárpengetőhöz hasonló plektrummal (régebben állati szarvból készült, ma már gyakran műanyagból), vagy 2-5, az ujjakhoz ragasztószalaggal rögzített műanyag körömmel lehet játszani. Általában a ruan játékosok pengetőt használnak, de vannak olyan iskolák, amelyek a pipa technikájához hasonlóan a körömtechnikát tanítják. Azok a pipa-játékosok, akik második hangszerként játszanak ruan-on, szintén gyakran használják a körmöket. A pengetővel hangosabb és tisztább hangot lehet elérni, míg a körmökkel többszólamú szólódallamot lehet játszani. A hangszer lágy hangot ad.

A kínai zenekarokban általában csak a zhongruant és a daruant használják, hogy a pengetős hangszerszekció tenor és basszus szekcióját kitöltsék. Alkalmanként a gaoyinruan a magas hangú liuqin helyettesítésére szolgál.

A daruán szólisták általában a D-A-D-A hangolást használják, mivel ez lehetővé teszi a diatonikus akkordok könnyű előadását. Egyes zenekari játékosok a C-G-D-A hangolást használják, ami megegyezik a cselló hangolásával. A C-G-D-A hangolás zenekarokban való használatának előnye, hogy a daruan könnyedén meg tudja duplázni a csellószólamot.

A ruan együttes (重奏) a ruan család két vagy több tagjából áll, például a xiaoruan, a zhongruan és a daruan együtteséből. A ruan által lefedett széles hangterjedelem, a könnyen keveredő hangminőség, valamint a szoprán, alt, tenor, basszus és kontrabasszus hangszerek sokfélesége teszi a ruan együtteseket igen hatékonnyá a többszólamú zene megszólaltatásában.

Története

A ruan több mint 2000 éves múltra tekinthet vissza, legkorábbi formája a qin pipa (秦琵琶) lehetett, amelyből aztán a ruanxian (Ruan Xian, 阮咸) fejlődött ki, amelyet Ruan-ra (阮) rövidítettek. A régi kínai szövegekben a Han-dinasztiától a Tang-dinasztiáig a pipa kifejezést számos pengetős kordofon hangszerre, köztük a ruanra is, gyűjtőfogalomként használták, ezért nem feltétlenül ugyanazt jelenti, mint a pipa szó mai jelentése, amely csak a körte alakú hangszerre vonatkozik. A nyugati Csin-dinasztiához tartozó Fu Hszüan (傅玄) által írt Pipa Annals 《琵琶赋》 szerint a pipa a kor más kínai pengetős húros hangszereinek, például a kínai citera, a zheng (筝) és a zhu (筑), illetve a konghou (箜篌), a kínai hárfa áttekintése után készült. Úgy vélik azonban, hogy a ruan egy xiantao (弦鼗) nevű hangszertől származhat, amelyet a kínai Nagy Falnál dolgozó munkások készítettek a késői Qin-dinasztia idején (innen a Qin-pipa elnevezés), pörgődobra feszített húrokat használva.

A Qin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 206) idején a ruan elődjének, a Qin-pipának hosszú, egyenes nyaka volt, kerek hangdobozzal, ellentétben a későbbi dinasztiák körte alakú pipáival. A „pipa” elnevezés a „tantiao” (彈挑), a pengetett húros hangszer jobbkezes játéktechnikájához kapcsolódik. A „pí” (琵), ami azt jelenti, hogy „tan” (彈), a húr pengetésének lefelé irányuló mozdulata. A „Pa” (琶), ami „tiao”-t (挑) jelent, a húr pengetésének felfelé irányuló mozdulata.

A Qin pipa mai nevét, amely „ruan”, csak a Tang-dinasztia idején (8. század) kapta. Wu Zetian (武則天) császárnő (Kr. u. 684-704) uralkodása idején egy Szecsuánban található ősi sírban (四川) találtak egy rézből készült hangszert, amely a Qin-pipára hasonlított. A hangszernek 13 bundja és kerek hangdoboza volt. Úgy vélték, hogy ez volt az a hangszer, amelyen a keleti Csin (東晉) zenész, Ruan Xian (阮咸) szeretett játszani. Ruan Xian tudós volt a Három Királyság Keleti Jin (三國東晉) dinasztia időszakában (3. század). Neki és hat másik tudósnak nem tetszett a korrupt kormányzat, ezért összegyűltek egy bambuszligetben Shanyangban (山陽, ma Henan [河南] tartományban). Ittak, verseket írtak, zenéltek és élvezték az egyszerű életet. A csoportot a Bambuszliget hét bölcse (竹林七賢) néven ismerték. Mivel Ruan Xian szakértő volt és híres volt a Qin-pipára hasonlító hangszeren való játékban, a hangszert róla nevezték el ruanxian (阮咸) néven, amikor a Tang-dinasztia idején egy sírban megtalálták a réz Qin-pipát. Ma ruan-ra rövidítik.

A Tang-dinasztia idején is hoztak Kínából Japánba egy ruanxian-t. Ezt a ruanxian-t ma is a japán Nara Nemzeti Múzeum Shosoin-jában őrzik. A ruanxian vörös szantálfából készült, és gyöngyház intarziával díszítették. Az ősi ruanxian azt mutatja, hogy a mai ruan kinézete nem sokat változott a 8. század óta.

Manapság, bár a ruan sosem volt olyan népszerű, mint a pipa, a ruan az elmúlt évszázadokban több kisebb és ismertebb hangszerre oszlott, mint például a yueqin („hold” lant, 月琴) és a qinqin (Qin [dinasztia] lant, 秦琴). A rövid nyakú, hanglyukak nélküli yueqint ma már elsősorban a pekingi operakíséretben használják. A hosszú nyakú qinqin mind a kantoni (廣東), mind a csahozhou (潮州) együttesek tagja.

A híres Tang költő, Bai Juyi (白居易) egyszer verset írt a ruanról, „Egy kis italozás és a Ruanxian hallgatása Linghu miniszterhelyettesével” 《和令狐仆射小饮听阮咸》 (He Linghu Puye Xiao Yin Ting Ruanxian) címmel.

Ruan és Pipa

Az északkelet-kínai Liaoning (遼寧) tartományban található sírok falfestményein egy kis pipát találtak. E sírok keltezése a késő keleti Han (東漢) vagy a Wei (魏) korszak (Kr. u. 220-265) körüli időszakra tehető. A körte alakú pipa azonban csak az észak-vej korszakban (Kr. u. 386-524) került Kínába Dunhuangból (敦煌, ma Északnyugat-Kína), amikor az ősi Kína a Selyemúton (絲綢之路) keresztül kereskedett a nyugati országokkal. A dunhuangi barlangok freskóin számos pipa látható és a 4-5. századra datálhatók.

A Han-korszakban (Kr. e. 206-220) Wang Zhaojun úrnő (王昭君, az ókori Kínában a Négy Szépség [四大美人] egyikeként volt ismert) elhagyta a szárazföldet nyugatra, és feleségül ment a hunok nagykánjához. A házasság célja a béke fenntartása volt a két ősi ország között. A nyugatra vezető úton egy pipát vitt a lován. Ma visszatekintve, a pipa egy kerek hangdobozú, ruan típusú hangszer lehetett, mivel a körte alakú pipa csak a Han-dinasztia után, az északi Wei-dinasztia idején került Kínába. Azonban szinte minden képi ábrázoláson és drámai alkotásban Zhaojun úrnő pipája pontatlanul van ábrázolva. A pipát általában körte alakú hangdobozzal ábrázolják (mint a mai pipáknál), nem pedig kerek hangdobozzal.

Vegyük észre, hogy a bundok minden kínai lanton magasan vannak, így az ujjak soha nem érnek a tényleges testhez – ez jelentősen eltér a nyugati bundos hangszerektől. Ez lehetővé teszi a hangszín és az intonáció jobb ellenőrzését, mint nyugati társaiknál, de megnehezíti az akkordjátékot.

Laruan (vonós ruan)

A fent említett pengetett ruan hangszereken kívül létezik egy vonós hangszercsalád is, amelyet lāruǎn és dalaruan (szó szerint „vonós ruan” és „nagy vonós ruan”) néven emlegetnek. Mindkettő vonós basszusregiszterű hangszer, amelyet a gehu és a diyingehu alternatívájaként terveztek a hagyományos kínai nagyzenekarokban. Ezek a hangszerek hangterjedelmükben a csellónak és a nagybőgőnek felelnek meg. A laruant és daluant jelenleg használó kínai zenekarok közé tartozik a Kínai Nemzeti Népi Zenekar (China National Traditional Orchestra) és a Központi Rádió Nemzeti Zenekara (Central Broadcasting National Orchestra), utóbbit korábban a néhai maestro Peng Xiuwen (彭修文) vezényelte.

https://en.wikipedia.org/wiki/Ruan_(instrument)

nincs adat

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

Mondd el a véleményed

For security, use of CloudFlare's Turnstile service is required which is subject to the CloudFlare Privacy Policy and Terms of Use.

HÚREMBER
KÜLÖNLEGES HANGSZEREINK

Lehet, hogy ez is érdekel

Privacy Preferences
When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in form of cookies. Here you can change your privacy preferences. Please note that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we offer.