Skip to main content Scroll Top

Balalajka - prím - 6 húros - Hopf

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 650 × 371 × 95 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:
Címkék:

Balalajka - prím - 6 húros - Hopf

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 650 × 371 × 95 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:
Címkék:

A balalajka 

A balalajka egy orosz húros hangszer, jellegzetes háromszög alakú, üreges fa testtel, bundozott nyakkal és három húrral. Két húr általában ugyanarra a hangra van hangolva, a harmadik húr pedig egy tiszta kvarttal magasabbra. A magasabb hangolású balalajkákat dallam- és akkordjátékra használják. A hangszer általában röviden szól, ezért a dallam-játék gyors pengetést vagy tremolo technikát igényel. A balalajkát gyakran használják orosz népzenében és táncok kíséretében.

A balalajka hangszercsalád különböző méretű hangszereket foglal magában, a legmagasabb hangolásútól a legalacsonyabbig: a pikkoló balalajka, a prím balalajka, a szekund balalajka, az alt balalajka, a basszus balalajka és a kontrabasszus balalajka. Vannak olyan balalajka-zenekarok, amelyek kizárólag különböző balalajkákból állnak; ezek az együttesek általában balalajkára hangszerelt klasszikus zenét játszanak. A prima balalaika a legelterjedtebb; a piccolo ritka. Létezett szoprán és tenor balalajka is, de ezeket ma már kevésbé használják. Mindegyiknek háromszögletű a teste, a teteje lucfenyő, a hátlapja pedig három-kilenc darab falemezből (általában juhar) készül.

A prím, a szekund és az alt balalajkán a zenétől függően ujjal vagy pengetővel, a basszus balalajkán és a kontrabasszus balalajkán (a földön nyugvó meghosszabbított lábakkal) pedig bőrből készült pengetővel lektrával játszanak. A ritka pikoló hangszeren általában pengetővel játszanak.

Típusai

A legelterjedtebb szólóhangszer a prím, amely E4-E4-A4 hangolású (tehát a két alsó húr azonos hangmagasságra van hangolva). Néha a balalajkát a népzenészek „gitár stílusban” G3-B3-D4-re hangolják (az orosz gitár három legmagasabb húrjához hasonlóan), amivel az orosz gitárosok számára könnyebben játszható, bár a klasszikusan képzett balalajka-puristák kerülik ezt a hangolást. Lehet E4-A4-D5-re is hangolni, mint unokatestvérét, a domrát, hogy a domrán képzettek könnyebben játszhassanak a hangszeren, és mégis balalajka hangzású maradjon. A népi (Andrejev előtti) D4-F♯4-A4 és C4-E4-G4 hangolások nagyon népszerűek voltak, mivel így könnyebb bizonyos riffeket játszani.

A balalajkákat a következő méretekben gyártották:

Név Hosszúság Leggyakoribb hangolás
“felső szólam”[a] c. 46 cm (18 in) E5 E5 A5
pikkoló[b] c. 61 cm (24 in) B4 E5 A5
prím[c] 66–69 cm (26–27 in) E4 E4 A4
szekund[c][d] 68–74 cm (27–29 in) A3 A3 D4
alt[c] 81 cm (32 in) E3 E3 A3
tenor[a] 91–97 cm (36–38 in) A2 A2 D3
basszus[c] 104 cm (41 in) E2 A2 D3
kontrabasszus[b][c] 130–165 cm (51–65 in) E1 A1 D2
  • a Háttérbe szorult a használata
  • b Ritka
  • c Modern balalajka zenekar része
  • dSzekundok gyakran a prímmel megegyező hangszerek, csak alacsonyabb hangolásúak.

Gyári hathúros prím balalajkák három dupla húrral szintén gyakoriak. Ezeknek három kettőzött húrjuk van, hasonlóan a mandolin húrjaihoz, és gyakran „gitár” hangolást használnak. Négyhúros alt balalajka is előfordul, amelyet a Piatnistky Népdalkör zenekarában használnak.

A pikkoló, prím és szekund balalajkákat eredetileg bélhúrokkal látták el, a legvékonyabb dallamhúr rozsdamentes acélból készült. Ma a bél helyett általában nejlon húrokat használnak.

Az amatőr és/vagy szuvenír stílusú prím balalajkákon általában összesen 16 bund van, míg a professzionális, zenekari típusú balalajkákon 24.

Játéktechnika

A balalajka játékmódjának fontos része a bal hüvelykujj használata az alsó húron lévő hangok lefogására, különösen a prím ballajkán, akkordok esetében. Hagyományosan a jobb kéz mutatóujjának oldalát használják a hangok megszólaltatására a prím balalajkán, míg a nagyobb méretűeknél pengetőt használnak.

A kontrabasszus balalajka nagyméretű húrjai miatt nem ritka, hogy a játékosok bőr cipő vagy csizma sarokból készült pengetőt használnak. A basszus- és a kontrabasszus balalajka a földön, az egyik sarkába fúrt fa- vagy fém tüskén nyugszik.

Története

Lehetséges, hogy a balalajka kialakulása és fejlődése az ázsiai-keleti kultúrákkal való kölcsönhatás eredménye. Az európai kultúra mellett a korai orosz államokat, amelyeket Rusznak vagy Ruszinak is neveztek, a keleti-ázsiai kultúrák is befolyásolták. Egyes elméletek szerint a hangszer a domra – a keleti szlávoktól származó hangszer – leszármazottja. A Kaukázusban hasonló hangszereken játszanak, mint például a Kalmükföldön használt mongol tovshuur és a Grúziában használt panduri. Hasonlít a kazah dombrához is, amely két húros. A baskírok dombra változatai gyakran három húrosak, és valószínűleg a dombrával illetve a balalajkával is rokonságban vannak.

Az Andrejev előtti időszak

A balalajka korai ábrázolásain két és hat húrral szerepel. Hasonlóképpen, a bundok a korábbi balalajkákon állati bélből készültek, és a nyakhoz voltak kötve, hogy a játékos tetszés szerint mozgatni tudja őket (mint a modern szaz esetében, amely lehetővé teszi a török és közép-ázsiai zenére jellemző játékmódot).

A balalajka legkorábbi említése egy 1688-as orosz dokumentumból származik. A moszkvai Kreml egyik őrségi naplója feljegyzi, hogy két ittas közembert megállítottak akik balalajkán játszottak.

A szó egy másik megjelenését egy 1700 októberében kelt, az oroszországi Verkhotursky kerületből származó dokumentumban jegyezték fel. Egy 1714-ben kelt, Nagy Péter által aláírt dokumentumban is szerepel, amely N. M. Zotov szentpétervári esküvői ünnepségéről szól. Az ukrán nyelvben a szót először a 18. században „balabaika” néven dokumentálták; ez a forma a délorosz nyelvjárásokban és a belorusz nyelvben, valamint Szibériai Oroszországban is előfordul. Az irodalomba is bekerült, és először V. Majkov 1771-es „Elysei” című versében jelent meg. A „balalajka” megjelenik Gogol 1837 és 1842 között írt Holt lelkek című művében is. A 19. században a balalajka háromszög alakú hangszerré fejlődött, amelynek nyaka lényegesen rövidebb volt, már mint ázsiai társaié. Évszázadokon át falusi hangszerként volt népszerű, különösen a skomorokh-ok, a szabadúszó zenebohócok körében, akik dalaikkal gúnyt űztek a cárból, az orosz ortodox egyházból és általában az orosz társadalomból.

Az Andrejev-korszak

Az 1880-as években Vaszilij Vasziljevics Andrejev, aki akkoriban hivatásos hegedűművész volt a szentpétervári zenei szalonokban, V. Ivanov hegedűkészítő közreműködésével kifejlesztette a szabványosított balalajkát. A hangszert koncertjein kezdte el használni. Néhány évvel később Paserbsky szentpétervári mesterember továbbfejlesztette a hangszereket, teljesen kromatikus bundkészlettel, valamint számos zenekari méretű balalajkát is készített a modern hangszereken ma megtalálható hangolással. Az egyik oka annak, hogy a hangszerek nem voltak szabványosítva, az volt, hogy a peremvidékeken az emberek saját hangszereket építettek, mivel nem volt elég kommunikáció egymással. Nem voltak utak, és az időjárási viszonyok általában rosszak voltak. Andrejev szabadalmaztatta a konstrukciót, és számos hagyományos orosz népi dallamot hangszerelt zenekarra. Emellett számos koncert darabot is komponált a hangszerre.

Balalajka zenekar

Andrejev munkásságának végeredménye a cári Oroszországban egy zenekari népi hagyomány megteremtése volt, amely később mozgalommá nőtte ki magát a Szovjetunióban. A balalajka-zenekar teljes formájában balalajkákból, domrákból, guszliból, bajánból (orosz gombos harmónika), Vlagyimir pásztorkürtökből (orosz fa trombita), garmoshkákból (orosz akkordion) és többféle ütőhangszerből áll.

A szovjet rendszer létrehozásával és a proletár kulturális diktatúra meghonosításával a munkásosztály (köztük a falusi munkások) kultúráját a szovjet hatalom aktívan támogatta. A balalajka-zenekar koncepcióját a szovjet kormányzat teljes szívvel elfogadta, mint valami jellegzetesen proletár (azaz a munkásosztályból származó) és haladónak is tartott dolgot. Jelentős mennyiségű energiát és időt áldoztak a balalajka hivatalos tanulmányozásának támogatására és elősegítésére, amelyből olyan magasan képzett együttesek alakultak, mint az Oszipov Állami Orosz Népi Zenekar. Az olyan balalajka-virtuózok, mint Borisz Feoktisztov és Pavel Necseporenko sztárok lettek a Szovjetunióban és azon kívül is. A mozgalom olyan erőteljes volt, hogy még a híres Vörös Hadsereg Kórusa is, amely kezdetben rendes szimfonikus zenekart alkalmazott, megváltoztatta hangszerelését, és a hegedűket, brácsákat és csellókat zenekari balalajkákra és dombrákra cserélte.

Szóló hangszer

Gyakran előfordul, hogy a zenészek szólóhangszerként játszanak a balalajkán. Különösen Alekszej Arkhipovszkij ismert szóló előadásairól. Őt hívták meg játszani a 2009-es Eurovíziós Dalfesztivál második elődöntőjének megnyitó ünnepségén Moszkvában, mivel a szervezők „oroszosabb külsőt” akartak adni a versenynek.

https://en.wikipedia.org/wiki/Balalaika

Hopf

A HOPF név a gitárkészítés hagyományait jelenti. A cég története a 17. századig nyúlik vissza.

1669 – 1948

A mai cégtulajdonos DIETER J. HOPF felmenői már hegedűkészítők voltak, és Klingenthal/Markneukirchen környékén éltek.

A HOPF név először 1669-ben jelent meg a hangszerkészítésben. A HOPF család első bizonyított hegedűkészítője CASPAR HOPF (1655-1716) volt. Közvetlen leszármazottját, CASPAR HOPF II-t (1677-1711) sokáig szakmája legnagyobb tehetségének tartották, és a „HOPF” márkanév bevezetésével megalapozta a mesteremberek hosszú családi hagyományát.

Azóta a szakma mindig apáról fiúra szállt. Ezt az örökséget azonban sajnos megszakította AUGUST HERMANN HOPF (1859-1884) korai halála. ERNST MAX HOPF (1882-1956) húrkészítő szakmát tanult, és 1906-ban húrkészítő mesterként megalapította az E. MAX HOPF céget. Fia, WILLY HOPF (1906-1990) szintén húrkészítő lett, és az 1932-ben átvett húrkészítő műhelyt hangszerkészítő műhellyel egészítette ki.

1948 – 1981

1948-ban a vállalat politikai okokból Taunusstein-Wehenbe költözött. WILLY HOPF & CO néven itt kezdődött meg a vonós hangszerek és fafúvósok gyártása is. Az újjáépítésben számos, a „régi hazából” származó, szakmailag képzett munkás járult hozzá. Dieter Hopf gitárkészítő ma is ezen a helyen található.

Ettől kezdve DIETER J. HOPF a gitárépítésért, WOLFGANG HOPF pedig az értékesítésért volt felelős. Az 1968-as mestervizsga után DIETER HOPF egyre inkább a kiváló minőségű szólista hangszerek fejlesztésére és gyártására kezdett összpontosítani.

1981-jelen

1981-ben a testvérek szétváltak, és DIETER J. HOPF megalapította a DIETER HOPF GITARREN-ATELIER céget. Ebben a közösségben még jobban és sikeresebben tudott bánni a mesterszerszámokkal. Számos szabadalom és védjegynek minősülő igény dokumentálja az innovatív továbbfejlesztésre való törekvését. Itt kell megemlíteni a szabadon lengő fedőrendszert (f.v.t.s.), a rozetta-hidat és a szabadalmilag védett membrános fedlapot.

 

1982-ben Dieter J. Hopf és felesége, Gertrud Hopf átvették a „Carl Hellweg Deutschland” neves tradicionális vállalatot, és kibővítették a termékpalettát. Ettől kezdve nemcsak bél-, nejlon- és fémhúrokat, hanem minden árkategóriájú gitárokat és pengetős hangszereket, valamint kiegészítőket is kínáltak.

A JOHN HOPE húrcsaládot is átvették és bevezették a piacra. Ma már világszerte ismert, mint kiváló minőségű, megfizethető és innovatív húrcímke.

A standard és klasszikus koncerthúroktól kezdve a western és elektromos gitárhúrokon át a hegedűhúrokig minden kívánságot kielégít ez a választék.

Minden egyedi HOPF-modell és egyedi gyártású húr garantáltan magas hangminőséget, a legkiválóbb kivitelezést és jó játszhatóságot biztosít.

https://hopfgitarren.de/firmengeschichte/

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

Mondd el a véleményed

For security, use of CloudFlare's Turnstile service is required which is subject to the CloudFlare Privacy Policy and Terms of Use.

HÚREMBER
KÜLÖNLEGES HANGSZEREINK

Lehet, hogy ez is érdekel

Privacy Preferences
When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in form of cookies. Here you can change your privacy preferences. Please note that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we offer.