Skip to main content Scroll Top

Szetár

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 865 × 150 × 138 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:

Szetár

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 865 × 150 × 138 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:

A szetár egy húros hangszer, a hagyományos perzsa zenében használt lantok egy fajtája, amelyet szólóhangszerként vagy ének kíséretére használják. A hosszú nyakú lantok tanbur családjába tartozik, hangterjedelme több mint két és fél oktáv. Eredetileg háromhúros hangszer volt, de a 19. század közepén Mushtaq Ali Shah egy negyedik húrt is hozzáadott. A jobb kéz mutatóujjával játszanak rajta.

Feltételezések szerint a szetár az i. sz. 9. században keletkezett Perzsiában, egy óvatosabb becslés szerint a 15. században, vagy még korábban.

Bár rokona a tanburnak, az elmúlt évszázadokban a szetár olyan irányba fejlődött, hogy zeneileg inkább a tarhoz vált hasonlóvá, mind hangolásában, mind játékmód stílusában.

Etimológia

Curt Sachs szerint a perzsák a hangszereket a tar, azaz a húr szó és a húrok számát jelölő szó kombinálásával nevezték el. Du + tar a 2 húros dutār, se + tar a 3 húros setār, čartar (4 húr), pančtār (5 húr).

A modern iráni hangszer neve setâr a se – jelentése „három”- és a târ – jelentése „húr” – kombinációja, ezért a szó a „háromhúros” jelentést adja.

Annak ellenére, hogy a hangszer neve azt sugallja, hogy háromhúrosnak kell lennie, a modern hangszer valójában négyhúros. A negyedik húrt a 19. században adták hozzá. A húrok azonban úgy vannak csoportosítva, hogy a zenészek még mindig három húrcsoporton játszanak, ahelyett, hogy négy különálló húron játszanának.

Hasonló név több különféle hangszerre

Más tanbur-családba tartozó hangszerekre is használják a szetár nevet. A közös név nem feltétlenül jelent közvetlen kapcsolatot az adott zenei hagyományok között.

Tadzsikisztánban a pamiri setor nagyobb, mint az iráni szetár. 3 játszóhúrral és rezgőhúrokkal (akár 8-12) rendelkezik. Egy ujjon viselt gyűszű-szerű fém pengetővel játszanak rajta.

Beludzsisztánban a szetár nagyobb, mint az iráni szetár, és az éneklést kísérő „ritmikusan döngő” hangszer. Három húrja a dutar két húrjához hasonlóan van hangolva: egy basszushúr és egy pár, kvarttal magasabbra hangolt húr.

Pakisztánban létezik a chitrali szitár, amelynek 5 húrja 3 húrcsoportban van, a dallamot a felső két húron játsszák.

A kínai Hszincsiangban a szatár 12 muqam (ujgur dallam típus) fontos hangszere. Ez egy vonós lant 13 húrral, egy megemelt vonóhúrral és 12 rezgőhúrral, a muqam vagy az aktuálisan játszott zenei darabhoz hangolva.

Indiában a szitár sokféle formában van jelen. Neve a perzsa „sihtār” urdu átirata. Az indiai hangszer valószínűleg a muszlim birodalmak által behozott hangszerekből adaptálódott, majd helyben továbbfejlődött.

Felépítés

A hangszer a nyakkal és tálhoz hasonló rezonátor testtel rendelkező hangszerek közé sorolható. A húrok a nyak tetején lévő hangolókulcsoktól a csontból vagy műanyagból készült felső nyergen át, (amely barázdákkal van ellátva, hogy elválassza őket), a nyakon lefelé, a „tál”-on” és a hídon át, a tál végén lévő húrtartóhoz vannak rögzítve. A hangolókulcsokat közvetlenül a hangszer nyakának végébe illesztik, hasonlóan a fejidomhoz.

A „tál” szerkezetileg hasonló a tanbur táljához, de kisebb és körte alakú. A tál hossza 26-30 cm, szélessége 12-16 cm, mélysége pedig kb. 13 cm. Általában eperfából vagy diófából készül. A tál felépítése lehet egyetlen fadarabból vagy különálló, ragasztott darabokból álló. A tál hangfalát vékony falemezekből készítik. Hanglyukakkal rendelkezik, hogy a hang kiszólhasson a tálból. A zenész a kezét játék közben rá is helyezheti.

A nyak hossza 40-48 cm hosszú és 3 cm széles. A tetején egy 12 cm-es rész van a csapok számára. A nyakat tevecsonttal lehet díszíteni, a nyak borítása szebbé teszi a hangszert, és meghosszabbítja az élettartamát.

A fából készült híd 5-6 cm hosszú, magassága pedig kevesebb mint 1 cm. Sekély barázdákkal vannak rajta, amelyekben a húrok futnak. A húrok, miután a nyakról a hídon áthaladtak, a húrtartón rögzülnek. A nyakon vékony, állati bélből vagy selyem szálakból készült bundok vannak. Ezeket 3 vagy 4 szálban kötik át a nyakon. A bundok száma 26 is lehet, amelyek közül a fejhez legközelebbi nem vesz rész a hangképzésben.

A hangszer négy húrral rendelkezik. A húrok felülről lefelé haladva a következők: (4) „bam” vagy basszushúr, (3) „zümmögő” húr, (2) sárga húr és (1) ezüst húr.

A felső két húr, melyekre együttesen az egy húr –„bam” – nevével utalnak, párként funkcionálnak, és együtt játszanak rajtuk. A másik két húr sárga húr és ezüst húr néven ismert. Az ezüst húr a dallamhúr. Történelmileg csak a (4) bam húr, a (2) sárga húr és az (1) ezüst húr létezett. A további negyedik húr szükségességét már évszázadokkal ezelőtt felismerték olyan szellemi gondolkodók, mint Abu Nasr al-Farabi (i.sz. 872-950), Abu Ali Sina (i.sz. 980-1037), Safi al-Din Ermavi (i.sz. 1216-1294) és (a 20. században) a néhai Abul Hassan Khan Saba.

Az új húrt néha „negyedik húrnak” nevezik, mivel ezt adták utolsóként a hangszerhez a négy húr közül. Ezt azonban a sárga húr és a basszushúr közé illesztették be. Ma, ha a modern hangszert nézzük, ez a (3) „zümmögő” húr, a harmadik húr alulról. A legújabb húrt Mushtaq húrnak is nevezik, mivel Abolhassan Saba elbeszélése szerint Mushtaq Ali Shah használta először.

Játékmód

A szetaron a zenész ülve, 45 fokos szögben a jobb combján tartva játszik. A zenész általában a bal kéz ujjaival a bundokon az ezüst húron (legalsó húr) fogja le a hangokat és a jobb kéz (általában csak) mutatóujjával szólaltatja meg. A hangszeren a jobb kéz mutatóujjával, „oszcilláló” mozdulatokkal játszanak. Ez különbözteti meg a tanburon történő játékmódtól, melyen több ujjal vagy műanyagból, tollakból vagy borotvapengékből készült házi készítésű pengetőkkel játszottak.

Bonyolultabb művekben a zenész a bal kéz mutató-, középső-, gyűrűs- és néha a kisujját is használhatja a hangok lefogásához, és a hüvelykujjal is pengethet hangokat a basszushúrokon.

A játékosok nemcsak a szetár húrjait hangolják, hanem a nyak köré kötött elmozdítható bundokat is mozgatják, hogy a hangokat közelebb vagy távolabb állítsák egymástól. A hangszert úgy tervezték, hogy „mikrohangokat”, azaz a zongora billentyűzetén található szabványos nyugati hangmagasságok közötti hangmagasságokat is lehessen játszani rajta. A kottán a „Koron” negyedhanggal csökkenti, a „Sori” pedig negyedhanggal emeli a hangmagasságot (A bé és a kereszt fél hangot módosít).

A húrokat úgy hangolják, hogy megfeleljenek a Dastgâh (A perzsa zeneművészet szabványosított rendszere) hangmagasság-beli követelményeinek.

A hangszer négy húrja nem mindig ugyanolyan magasságra van hangolva. A hangok nem abszolút hangmagasságok (kivéve, ha olyan hangszerekkel játszanak együtt, amelyek ilyen módon vannak hangolva, mint például a nyugati hangszerek, amelyeknek szabványosított és nem változtatható hangmagasságaik vannak). A húrok inkább intervallumokra vannak hangolva, azaz az egymáshoz viszonyított magasságuk van előtérben.

https://en.wikipedia.org/wiki/Setar

nincs adat

HÚREMBER
KÜLÖNLEGES HANGSZEREINK

Lehet, hogy ez is érdekel

Privacy Preferences
When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in form of cookies. Here you can change your privacy preferences. Please note that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we offer.