- Nyitólap
- Európa
- Magyarország
- Hangszer embléma – Reményi Mihály – Terézváros – Budapest
Hangszer embléma - Reményi Mihály – Terézváros - Budapest
| Méretek | 50 × 50 × 1 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Egyéb kategórián belül | Hangszer embléma |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Hangszer embléma - Reményi Mihály – Terézváros - Budapest
| Méretek | 50 × 50 × 1 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Egyéb kategórián belül | Hangszer embléma |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
nincs adat
Reményi Mihály
A cimbalomkészítésre orientált Schunda gyárral és Bohák műhellyel ellentétben kifejezetten a vonósokra összpontosította tevékenységét a Reményi hangszertelep. Alapítója, REMÉNYI MIHÁLY (*1867.IX.15., Pest +1939, Budapest) 14 éves korában – 1881-ben – kezdte el tanulni a hegedűkészítést Bartek Edénél. Tanulmányait Tanczer Györgynél folytatta és fejezte be. 1885.IX.2-án szabadult fel.
Előzőleg hegedülni is tanult.
Mint segéd Ferenczy Sándornál (1886-1887) és Pilát Pálnál (1887-1889) dolgozott. Cégét nősülésével egyidőben – 1890.VII.22-én – alapította meg a IV., Koronaherceg u. 7. sz. alatt. Később a VI., Király u. 44. sz. alá, majd végleges helyére, a VI., Király u. 58/60. sz. épületbe költözött.
1902-ben megalapította a Reményi-díjat, melynek révén a Zeneművészeti Főiskolán kétévenként megrendezett jutalomverseny győztesei egy-egy – a cég által készített – kiváló mesterhangszerhez jutottak. Az első ilyen jutalomversenyt 1902/1903-ban rendezték meg, nyertese Kőszegi Nándor volt. (Utoljára 1949/1950-ben került rá sor Magyarországon, amikor is Kocsis Albert nyerte.) Egyéb társadalmi tevékenységet is folytatott, alapító tagja volt az Ipartestületnek. Jó üzleti érzéke látványosan segítette előrejutását a szakmában, de ellenségeket is bőven szerzett neki. Nagy szakértője volt a kiváló mesterhangszereknek.
Közéleti és kereskedelmi elfoglaltságai sajnos később csaknem teljesen elvonták a saját kétkezi munkától, pedig maga is elhivatott, kiváló mester volt, aki mind javítóként, mind új hangszerek készítőjeként nagy gonddal és tisztán dolgozott.
Hangszereivel elsősorban Guarneri-, másodsorban Stradivari-mintát követett. Régi hegedűkhöz szesz-, újakhoz pedig olajlakkot használt. Olajlakkját – Henley szerint – részben a „Harris Gateshead” cég szállította. Színezése néha eléggé rikító, bár mindig egységesen árnyalt és meleg fényű. Vörösesbarna vagy sárgásbarna árnyalatok a leggyakoribbak.
Kutatta a fa akusztikai tulajdonságait. Anyagát éleslátással választotta ki, és értette a módját, hogy a szükséges mértékig vékonyítsa azt. Ily módon életteljes, világos, hangversenypódiumra méltó hangot sikerült elérnie.
Évekig kísérletezett a gerendával, és végül egy alakban és pozícióban a megszokottól jelentősen eltérő konstrukcióhoz („hangfokozó gerenda”) jutott el, melynek célja a tető rugalmasságának fokozása és a hang elernyedésének megelőzése volt. Ezek a fáradozásai leggondosabb munkái esetében sikeresnek mondhatók.
Cédulái egy részét pergamenre nyomatta.
Újításként kezdeményezte alumínium tokok (Geigenkasten) gyártását.
Mind az ezredéves kiállításon, mind a párizsi világkiállításon részt vett. Több kitüntetést nyert (1894, Milánó; 1895, Párizs; 1896, Budapest; 1900, Párizs; 1910, Budapest).
[Dr. Tímár András „A magyar HEGEDŰKÉSZÍTÉS története” című könyvéből, 1983]
Fénykép: Rákóczi út az Astoria felől a Blaha Lujza tér felé nézve. – 1949 [Fortepan 128473]

Értékelések
Még nincsenek értékelések.