Skip to main content Scroll Top

Komuz

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 838 × 191 × 45 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:
Címkék:

Komuz

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 838 × 191 × 45 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:
Címkék:

A komuz vagy qomuz (kirgiz: комуз kirgiz kiejtés: [qoˈmuz], azerbajdzsán: Qopuz, török: Kopuz) egy ősi, a közép-ázsiai zenében használt bund nélküli húros hangszer, amely rokona más török húros hangszereknek, a mongol tovshuurnak és a lantnak. A hangszer megtalálható a türk népcsoportoknál, Kínától Törökországig. Ennek a hangszernek a változatait Kínában a naxi nép használja, és Huobusi, Hebisi és Hunbusi néven emlegetik.

Ez a legismertebb nemzeti hangszer és az egyik legismertebb kirgiz nemzeti szimbólum. A komuz általában egyetlen fadarabból (általában sárgabarackból vagy borókából) készül, és három húrja van, amelyek hagyományosan bélből, a modern időkben gyakran horgászzsinórból készülnek. A leggyakoribb hangolásokban a középső húr a legmagasabb hangmagasságú. A hangszer virtuózai gyakran játszanak a komuzon különböző rendellenes pozíciókban: váll fölött, térd között és fejjel lefelé. A komuz a kirgizisztáni 1 szomos bankjegy hátoldalán is látható.

Játékmód

A komuzt kísérő- vagy szóló hangszerként is lehet használni, és a legkülönbözőbb zenei stílusokban használják, beleértve az aytysh-t (akynok közötti dalverseny) és a hősköltemények előadását. Általában ülve, vízszintesen tartva játsszák, és lehet akkordozni vagy dallamot játszani. Az egyik darab („mash botoy”) egy egyszerű dallamból áll, amelyet az előadó ügyességének és kreativitásának próbájaként többször megismételnek, mindig más tempóban. A komuznak számos különbözőféle hangolása van, és a hangolások neve megfelel a különböző zenei stílusoknak.

Kambarkan d-a-d

Kerbez e-a-e

Shingrama d-a-e

Ongu e-a-b

Ters d-a-g

(ismeretlen) d-d’-a

Története

A komuz szó rokonságot mutat más közép-ázsiai hangszerek nevével, beleértve a kazah kobyz (üzbég qo’biz) (vonós hangszerek), valamint a tuvai, a szaka vagy jakut xomus (doromb).

A legrégebbi ismert komuz-szerű hangszer a 4. századból származik, bár a rokon azerbajdzsáni gopuzról úgy vélik, – gopuzjátékosokat ábrázoló agyagtáblák régészeti feltárását követően – hogy Kr. e. 6000-re nyúlik vissza a története. Az 1960-as években amerikai régészek, akik az Iráni Azerbajdzsánban lévő ősi Jygamish városához közeli Shushdagh-hegységben dolgoztak, számos ritka agyagtáblát tártak fel, amelyek i. e. 6000 körüli időre datálhatók, és zenészeket ábrázoltak egy tanácskozáson, akik komuz-szerű hangszert tartottak a mellkasukhoz. A golcha gopuzról már a Dede Korkut elbeszélés gyűjteményben is említést tettek.

A komuz részeinek nevei gyakran testrészekre, különösen lovakra utalnak. Például a hangszer nyakát [mojun] „nyaknak”, a hangolókulcsokat [qulɑq], azaz „fül”-nek nevezik. A kirgiz kыл/qyl szó jelentése „hangszer húrja” vagy „lószőr”.

Az ősi komuz általában két- vagy háromhúros volt. A háromhúros golcha gopuz az ókori Azerbajdzsánban és Anatóliában volt népszerűbb: a kéthúros gil gopuz vagy „iklyg” az Altaj hegységben, Türkmenisztán egyes részein és az ujgurok által lakott kínai területen volt használatos.

A golcha gopuz bőrborítással készült, amely a fedőlap mintegy kétharmadát borította, a hangdoboz harmadát pedig egy vékony falemez fedte. A hangszer teljes hossza 810 mm, a test hossza 410 mm, a szélessége 240 mm, a magassága vagy szélessége pedig mindössze 20 mm. A kirgiz: ооз комуз ([oːz qoˈmuz], szó szerint „száj-komuz”) vagy másképpen kirgiz: темир комуз ([temir qoˈmuz], szó szerint „fém-komuz” vagy „vas-komuz”), egy doromb-féle, és mint hangszer nem kapcsolódik a komuzhoz.

A szovjet korszakban a hangszer vesztett népszerűségéből. Gúnyt űztek belőle, hogy kezdetleges, és megpróbálták az orosz balalajkához hasonlatossá tenni, mégpedig bundok hozzáadásával. A függetlenség elnyerése után a komuzt ismét tanították a zeneiskolákban, bár a szovjet idők változtatásainak egy része megmaradt.

A huszadik században a néhai iráni dutárjátékos, Haj Ghorban Soleimani feltalálta a komuz új formáját, amely bizonyos fokú népszerűségre is szert tett.

Legenda az eredetéről

A legendák Dede Korkutot tekintik a kopuz feltalálójának. A Dede Korkut könyvében a kopuzhoz való nagyfokú kötődése nem korlátozódik bárdként történő fellépéseire. Különösen fontos a történetben egy szakasz, amely az Egrek és Segrek testvérekről szól. Amikor Segrek meg akarja támadni Egreket, mert azt hiszi, hogy egy hitetlennel van dolga, azt mondja:

Hé hitetlen, Korkut Dede lantja iránti tiszteletből nem ütlek meg. Ha nem lenne a kezedben a lant, a testvérem nevében kettévágnálak.

Tehát egy véletlenszerű lant itt közvetlenül Dede Korkuthoz kötődik, ami feltehetően arra utal, hogy ő volt ott a feltaláló.

Rokon hangszerek

A komuz különböző változatai a Kr. u. 4-5. században terjedtek el több kelet-európai országban, például Ukrajnában, Lengyelországban és Magyarországon, a hunok tömeges bevándorlása idején. Ott hasonló névváltozatokkal váltak ismertté. (Lásd: kobza)

Dagesztánban (Csecsenföld és a Kaszpi-tenger közötti orosz köztársaság, Grúziától keletre, a Kaukázusban) létezik egy különleges hangszer, amelyet Vertkov A Szovjetunió népeinek hangszeratlasza című műve és Buchner könyve is említ, az avarok agach komuznak vagy temurnak neveznek. Ez egyfajta karcsú, háromhúros gitárnak tűnik, amelynek teste (egy fadarabból faragott) ásó alakú, és az alsó végén háromágú tüskével van ellátva.

Sachs szerint az arab és maláj félszigeteken előforduló Qanbūs a komuzról kapta a nevét. Az öthúros kopuzról azt is feltételezik, hogy belőle alakult ki a 13. századi misztikus Rumi hathúros hangszere, amelyet sestar vagy seshane néven ismert. A sestar szó a 14. századi költő, Yunus Emre verseiben is szerepel. Evliya Çelebi a kopuz-t a seshane kisebb változataként írja le.

Modern huobosi

Bár a huobosi kifejezés még mindig a hagyományos hangszerre vonatkozik, Kínában egy újabb hangszer fejlődött ki a régebbi hangszerből, amely hasonlít a gitárra, és amelyet huobosinak neveznek.

https://en.wikipedia.org/wiki/Komuz

nincs adat

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

Mondd el a véleményed

For security, use of CloudFlare's Turnstile service is required which is subject to the CloudFlare Privacy Policy and Terms of Use.

HÚREMBER
KÜLÖNLEGES HANGSZEREINK

Lehet, hogy ez is érdekel

Privacy Preferences
When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in form of cookies. Here you can change your privacy preferences. Please note that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we offer.