Skip to main content Scroll Top

Guszle 5.

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 950 × 225 × 100 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:
Címkék:

Guszle 5.

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 950 × 225 × 100 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:
Címkék:

A guszle vagy guszla (szerbül: гусле) vagy lahuta (albánul: lahutë) egy vonós, egyhúros hangszer (és zenei stílus), amelyet hagyományosan a délkelet-európai (balkáni) Dinári-hegység vidékén használnak. A hangszeres játékot mindig ének kíséri, főleg epikus költészet. A guszla játékos a hangszert függőlegesen a térdei között tartja, a bal kéz ujjai a húron vannak. A húrt soha nem nyomják a nyakhoz, ami harmonikus és egyedi hangzást eredményez.

A guszle kísérettel történő éneklés, mint Szerbia szellemi kulturális örökségének része, 2018-ban felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára.

Eredete

A hangszer eredetét illetően nincs egyetértés. A 7. századi bizánci görög történész, Theophilakt Simocatta (Kr. e. 630 körül) a Balkánon letelepedett délszlávok által hozott „kis lírákról” írt; egyes kutatók szerint ez lehetett a guszle. Mások, mint például F. Sachs, úgy vélik, hogy a guszle keleti eredetű, és a 10. században az iszlám kulturális hullámmal került Európába. Arab utazók arról számolnak be, hogy a 10. században a szlávok is használták a guszlát. Teodosije a Hilandari (1246-1328) írta, hogy Stefan Nemanjić (uralkodott: 1196-1228) gyakran szórakoztatta a szerb nemességet dobosokból és „gusle” játékosokból álló zenekarokkal. Megbízható írásos emlékek a guszláról csak a 15. században jelennek meg. A 16. századi útleírások említik a hangszert Boszniában és Szerbiában. A 19-20. században a hangszert Montenegróban, Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban és Albániában említik, utóbbi helyen Lahuta néven szerepel.

Építés és használat

A guszle egy fából készült hangdobozból áll, amelyre a legjobb nyersanyagnak a juharfát tartják (ezért gyakran „gusle javorove” – juhar guszle – néven emlegetik a hangszert), amelyet állatbőr borít, a nyak pedig egy bonyolultan faragott fejjel rendelkezik. A vonót a (lószőrből készült) húr(ok)on húzzák, ami drámai és éles hangot eredményez, kifejező és nehezen elsajátítható. A húr harminc szál lószőrből készül.

A hangszert függőlegesen a térdek között tartják, a bal kéz ujjait a nyakon tartva. A húrokat soha nem nyomják a nyakhoz, ami harmonikus és egyedi hangzást eredményez. A legelterjedtebb és leghagyományosabb változat az egyhúros, míg a Bosanska Krajinában és Lika tartományban a kevésbé gyakori kéthúros változat az elterjedtebb.

A változatos guszle alapú zenék különböző kulturális alapokon nyugszanak; az egyes népcsoportok történeteinek tartalma más és más, mivel különböző epikus verseket használnak a hangszer kíséretére. Délkelet-Európa régióiban az éneklés jellege régiónkén kismértékben különböző. A hangszer kialakítása azonos; csak a nyak és a fej kialakítása változik az etnikai vagy nemzeti motívumok szerint.

A guszlával a Balkánon a hősi énekeket (epikus költeményeket) kísérnek.

Szerbia

A szerb guszle egy egyhúros hangszer, amely általában juharfából készül. A guszle játékos olyan egyén, aki képes hősökről és történelmi eseményekről szóló verseket megzenésítve előadni, általában tíz szótagos versmértékben. Vannak feljegyzések arról, hogy a 13. századi Stefan Nemanjić szerb király udvarában guszle (гоусли) nevű hangszeren játszottak, de nem tisztázott, hogy a kifejezést mai jelentésében használták vagy valamilyen másfajta húros hangszert jelölt. A 17. századi lengyel költők műveikben említik a guszlát. Kasper Miaskowski egy 1612-ben megjelent versében azt írta, hogy „a szerb gusle és a gaidák elárasztják a húshagyó keddet” (Serbskie skrzypki i dudy ostatek zagluszą). Józef Bartłomiej Zimorowic az 1663-ban megjelent Śpiewacy című idilljében a „szerb guszlának énekelni” (przy Serbskich gęślach śpiewać) kifejezést használta. Egyes régebbi szerb irodalmi könyvekben az áll, hogy 1415-ben egy szerb guszle játékos lépett fel Władysław II Jagiełło udvarában. A legkorábbi ismert szerb guszle játékosról 1551-ben Tinódy Lantos Sebestyén magyar lantművész, költő így tesz említést: „Sok guszle játékos van itt Magyarországon, de a szerb stílusban senki sem jobb, mint Dimitrije Karaman”. Tinódy leírja továbbá az előadást, kifejtve, hogy a guszle játékos a térdei közé fogja a guszlát, és szomorú, átszellemült arckifejezéssel egy rendkívül érzelmes darabot ad elő.

A guszle jelentős szerepet játszott a szerb epikus költészet történelmében, mivel a guszlán történő játék évszázadokon át a hazafias – szájhagyomány útján terjedő – költeményekhez kapcsolódott. A legtöbb költemény a török megszállás koráról és a felszabadulásért folytatott küzdelemről szól. Vuk Stefanović Karadžić néprajzkutató erőfeszítései nyomán a 19. század első felében számos ilyen művet összegyűjtöttek és kiadták nyomtatásban. A szerb népköltészet csodálatos fogadtatásban részesült, hiszen Európában akkor jelent meg, amikor a romantika a virágkorát élte. Ezek a költemények, amelyek Karadžić antológiájában jelentek meg, megfeleltek a kifinomult európai közönség „elvárásainak”, és élő megerősítése lett Herder és Grimm szóbeli hagyományról alkotott elképzeléseinek. Jacob Grimm elkezdett szerbül tanulni, hogy a verseket eredetiben olvashassa. Aprólékos elemzéseket írt a szerb népdalok minden egyes új kötetéről. Az Énekek énekével egyenrangúnak minősítette őket, ahogy valamivel később Goethe is. Grimm, sőt a művelt és bölcs szlovén Jernej Kopitar (a szláv könyvek cenzora, Karadžić tanácsadója és pártfogója) kezdeményezéseinek köszönhetően a szerb népi irodalom megtalálta helyét a világ irodalmában.

Bosznia-Hercegovina

Ma már kevés aktív bosnyák guszle játékos van, de a történelemben sok példa volt rá. Guszle játékosok mindig vendégeskedtek a bosnyák bég udvarában, és a bosnyák hősi énekeket adtak elő híres személyekről vagy eseményekről. Ilyen dalok voltak Đerzelez Alija, Mujo Hrnjica, a Lika-i Mustay-Bey, a Banja Luka-i csata vagy az Očakovi csata.

Avdo Međedović, aki albán származású bosnyák volt, volt a legsokoldalúbb és legügyesebb guszle játékos volt, akivel Milman Parry és Albert Lord találkozott a boszniai, hercegovinai és montenegrói néprajzi kutatásai során az 1930-as években. Parry kérésére Avdo már ismert dalokat és néhány olyan dalt is énekelt, amelyet akkor hallott először Parry előtt, meggyőzve őt arról, hogy valaki Homéroszhoz hasonlóan képes ilyen hosszú költeményeket alkotni. Avdo öt napon keresztül diktálta a Meho Smailagić esküvője című ismert témának egy 12 323 soros változatát, és az ötödik napon azt mondta Nikolának (Parry asszisztensének az úton), hogy még ennél is hosszabb dalokat ismer. Egy másik alkalommal több napon át énekelt egy 13 331 soros költeményt. Azt mondta, hogy több hasonló hosszúságú dal is van a repertoárjában. Parry első turnéján több mint 80 000 sort jegyzett le.

Montenegró

A guszle Montenegró nemzeti hangszere, amely alapvető fontosságú a nemzet zenéjében, folklórban és hagyományban. A hangszer faragásakor különös figyelmet fordítanak a fejre, így a montenegrói guszlán számos faragott formát találunk; leggyakrabban egy kétfejű sast, mint az állam címerében, a Lovcen hegy alakját, vagy a montenegrói történelem szereplőit, például II. Petar Petrović Njegoš-t.

A leghíresebb montenegrói kortárs guszle játékosok közé tartozik Đorđije Koprivica, aki ötéves korában kezdett guszlán játszani. Az egész világon fellépett, többek között Kanadában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Európában.

Albánia és Koszovó

A geg (gheg) albánok a lahután játszanak, miközben zenés elbeszélő költeményeket énekelnek.

A lahutát a legészakibb albán tartományban (Malësia) és Koszovó geg albánjai használják elbeszélő költemények vagy a határőrök albán dalainak a kíséretére. A hangszer nagyon elterjedt volt Koszovóban és Albániában, különösen a hegyvidéki régiókban, például Malësiában. Az albán típusokban a lant fejét gyakran kecskefej vagy sólyom alakúra faragták, ez utóbbi az albán zászlóra utal.

A lahután egy énekmondó játszik. Az albán dalok nyolc szótagosak a tíz szótagos szerb daloktól eltérően, és egy kezdetlegesebb típusú rímelést használnak.

A lahuta használatát hagyományosan a hegyekben a Malësi e Madhe körzetben sajátították el. Gjergj Fishta albán nemzeti költő és pap írta a Lahuta e Malcis című könyvet, amelyből gyakran játszanak lahutával. A híres albán dalt Gjergj Elez Aliáról, az albán mitológiai hősről, aki megöli a tengerből feltámadó szörnyeteget, szintén lahutával játsszák.

Horvátország

A horvátok Hercegovinában, Dalmáciában, Likában, valamint Boszniában és Nyugat-Boszniában évszázadok óta használják a guszlát elbeszélő költemények kíséretére. Gyakran maguk az énekesek vagy a guszle játékosok készítették a hangszereket, máskor pásztorok vagy a városi területek guszle építésre specializálódott mesterei. A legtöbb dalszöveg középpontjában olyan történelmi személyek állnak, akik fontos szerepet játszottak a horvát történelemben (gyakran tragikus halált halt népi hősök, például hajdúk) vagy jelentős történelmi események (többnyire a megszállók vagy megszálló hatalmak elleni csaták).

A leghíresebb horvát guszle játékos-költő talán Andrija Kačić Miošić, egy 18. századi szerzetes volt, aki számos guszlára írt szöveget és dalt alkotott és gyűjtött össze a környezetében, amelyeket ma is énekelnek. Horvátország leghíresebb kortárs guszle játékosa Mile Krajina.

Bár a guszle nem része a mainstream könnyűzenének, a hangszert néhány zenész, például Marko Perković Thompson, Mate Bulić és Dario Plevnik is beépítette dalaiba. Guszle-felvételek számos, horvát néprajzkutató által kiadott CD válogatáson hallhatók, amelyeket a legtöbb esetben maguk a művészek terjesztenek helyben.

Etimológia

Az ószláv szótő gǫdsli (orosz gúsli, szlovák husle, cseh housle, szlovén gósli) a guditi/gósti, illetve gudalo/godalo hangutánzó szavak azt a mélyen rezonáló hangot utánozzák, amelyet a cserebogár repülés közben ad ki. vö. gu(n)delj/гу(н)дељ = cserebogár.

Walter Wünsch szerint a gusle, gadulka, gudok és gudalo (ez utóbbi a guszle vonójának neve) rokon fogalmak és elnevezések pontos eredetének meghatározása a guszle történetéhez is sok adalékkal szolgálna.

 

A délszlávok nyelvhasználatában a lexémaként leginkább elterjedt nőnemű többes számú alak „gusle” mellett még a régebbi „gusli” is előfordul a Drina folyó középső vidékétől Ariljéig és egész Montenegróban.

A „gusla” egyes számú alak csak Kelet-Szerbiában, a Timoktól nyugatra, Niš és Ivanjica környékén, valamint a Zlatibor környékén fordul elő. Korčulán csak a „gusla” használatos.

A „gusle” kifejezést Alberto Fortis vezette be az európai irodalomba. A „gusle” a bosnyák, horvát és szerb nyelvhasználatban azonban nőnemű többes számú alak (szerb-horvát gusla vagy gusle, albán lahuta vagy lahutë).

https://en.wikipedia.org/wiki/Gusle

nincs adat

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

Mondd el a véleményed

For security, use of CloudFlare's Turnstile service is required which is subject to the CloudFlare Privacy Policy and Terms of Use.

HÚREMBER
KÜLÖNLEGES HANGSZEREINK

Lehet, hogy ez is érdekel

Privacy Preferences
When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in form of cookies. Here you can change your privacy preferences. Please note that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we offer.