Citera - Csőcitera - Sasando
| Méretek | 420 × 320 × 145 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Citera - Csőcitera - Sasando
| Méretek | 420 × 320 × 145 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
A sasando – amelyet a „Sandu” vagy „Sanu” szóból eredő „sasandu” néven is emlegetnek – egy csőcitera, egy hárfához hasonló hagyományos húros hangszer, amely Indonézia Kelet-Nusa Tenggara tartományában található Rote-szigetről származik.
A „sasando” elnevezés a Rote-i nyelvjárás „sasandu” szavából származik, amelynek jelentése „rezgő” vagy „hangot adó”. Úgy gondolják, hogy a sasando már a 7. század óta ismert volt a Rote-i emberek körében.
A sasando fő része egy bambuszcső, amely a hangszer vázaként szolgál. A csövet több faelem veszi körül, amelyek ékként szolgálnak, és amelyekre a húrokat felülről lefelé feszítik. Az ékek feladata, hogy a húrokat a cső felületénél magasabban tartsák, valamint különböző hosszúságú húrokat hozzanak létre, így különböző magasságú hangokat lehet velük előállítani. A húrokkal ellátott bambuszcsövet egy zsákszerű, szárított lontar- vagy palmira pálma levélből (Borassus flabellifer) készült legyező veszi körül, amely a hangszer rezonátoraként működik. A sasandón úgy játszanak, hogy mindkét kézzel az elülső nyíláson keresztül benyúlnak a bambuszcső húrjai közé. A zenész ujjai ezután a hárfához vagy a kacapihoz hasonló módon pengetik a húrokat.
A sasandónak 28 (sasando engkel) vagy 56 húrja (dupla húrok) lehet.
Legenda
A helyi hagyomány szerint a sasando eredete a Rote-i nép Sangguanáról szóló népmeséjéhez kapcsolódik. A történet szerint egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Sangguana nevű fiú a Rote-szigeten. Egy nap, miközben a szavannát gondozta, elfáradt, és elaludt egy palmira pálmafa alatt. Sangguana azt álmodta, hogy egy különleges hangszeren gyönyörű zenét játszott, amelynek hangja és dallama varázslatos volt. Amikor felébredt, meglepetésére Sangguana még mindig emlékezett az álmában játszott hangokra. Hogy még egyszer hallhassa őket, megpróbált újra elaludni. Ismét ugyanazt a dalt és ugyanazt a hangszert álmodta. Sangguana élvezte az álmát, de végül fel kellett ébrednie. Nem akarta elveszíteni az álmából származó gyönyörű hangokat, ezért megpróbálta azokat újra felidézni, és az álmából megmaradt emlékei alapján gyorsan készített egy hangszert palmira pálmalevelekből, középen húrokkal, amely a sasando alapjává vált.
Az alábbiakban más országokból származó csőciterákat sorolunk fel be. Hasonlóak abban, hogy bambuszból készülnek, és eredetileg a bambuszból kivágott húrokkal rendelkeztek. Néhányat, mint például a sasandót, az elmúlt században átalakítottak, hogy új anyagokat használjanak, például a hangolókulcsokhoz rögzített drótokat. A sasandóval ellentétben egyiknél sincsenek levelek, amelyek a hang terjedését irányítanák.
Karaniing, kolitong, kong ring, krem, kulibit, valiha
Nincs adat

Értékelések
Még nincsenek értékelések.