Kobza - ukrán
| Méretek | 1005 × 378 × 93 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Korábbi tulajdonos | Orczi Géza (zenész/hangszerkészítő) |
| Kontinens | |
| Ország |
Kobza - ukrán
| Méretek | 1005 × 378 × 93 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Korábbi tulajdonos | Orczi Géza (zenész/hangszerkészítő) |
| Kontinens | |
| Ország |
A kobza (ukránul кобза), más néven bandura (ukránul бандура) a lantfélék családjába tartozó ukrán népzenei hangszer (Hornbostel-Sachs-osztályozási szám: 321.321-5+6), a közép-európai mandora rokona. A kobza kifejezést azonban számos más, az ukrán kobzától eltérő kelet-európai hangszerre is alkalmazzák.
Felépítés
Az ukrán kobza hagyományosan bélhúros, lantszerű húros hangszer volt, amelynek testét egyetlen fadarabból faragták ki. Léteznek lécekből összeállított hangszerek is. A kobza nyaka közepesen hosszú, lehet bundozott (általában bélből készült kötözött bundokkal) vagy bund nélküli. Szimpla húrsoros (néha kéthúrsoros) volt, a húrokat ujjal vagy esetenként a középső ujjra helyezett gyűrűn átvezetett pengetővel szólaltatták meg.
Történet
A kobza kifejezés török eredetű, és a koboz és komuz kifejezésekkel rokon, amelyek feltehetően a 13. században kerültek be az ukrán nyelvbe, amikor egy jelentős török népcsoport Abháziából a Poltavai területre települt. Általában egy kobzarnak (korábban esetenként kobezniknek) nevezett bárd vagy kobzár játszott rajta, aki az ukránul dumának nevezett epikus költemény szavalását kísérte.
A kobza a 16. században, a Hetmanátus (kozák állam) megjelenésével széles körű népszerűségre tett szert. A 17. századtól kezdve a bandura kifejezést gyakran használták a kobza szinonimájaként. A bandura kifejezés latin eredetű, és tükrözi az ukrán nép növekvő kapcsolatait Nyugat-Európával, különösen a lengyel nemesi udvarokban. A 18. században a különböző német udvarokban munkát találó ukrán zenészeket „pandoristen”-nek nevezték. Az egyik ilyen zenész, Timofij Bilohradszkij, Sylvius Leopold Weiss lantművész tanítványa volt, és később elismert lantvirtuóz, udvari lantos lett, aki Königsbergben és Szentpéterváron tevékenykedett.
A 18. században a kobza felső hangterjedelmét több, magas kísérőhúrral bővítették, amelyeket „prystrunky”-nak neveztek, ami annyit tesz: oldalt lévő húrok, pszalterion-szerű elrendezésben. A 20. század elején a kobza használata visszaszorult. Jelenleg Ukrajnában az autentikus népi kobzajáték újjáéledt, a kijevi és a harkivi „Kobzar Céh” erőfeszítéseinek köszönhetően. A kobza újjáélesztését azonban hátráltatja a múzeumi példányok hiánya: a krakkói Muzeum Narodowe Múzeumban található 17. századi kobzát és a kijevi Színház- és Filmművészeti Múzeumban található 19. századi, bandurává átalakított kobzát leszámítva szinte minden bizonyíték kizárólag ikonográfiai jellegű, és néhány 19. századi fotó.
Etimológia
A kobza kifejezés először a lengyel krónikákban jelent meg Kr. u. 1331-ben. A köznyelvben a kobza kifejezést a közép-kelet-európai udvari zenészek által használt bármely regionális lantszerű hangszerre alkalmazták. A kifejezést alkalmanként más, több, egymástól független típusú hangszerre is használták. A kobza kifejezést történelmi forrásokban és népdalokban a bandura szinonimájaként is használták a 19. században és a 20. század elején Ukrajnában. Kelet-Lengyelországban, Fehéroroszországban és az ukrajnai Volinyi régióban alkalmanként a dudára, esetenként pedig a tekerőlantra is használták a kifejezést.
A bund nélküli „starosvitska” bandura (a gusli egy változata), amelyet kb. 1700 körül fejlesztettek ki, kisajátította a bandura nevet, de általában kobzaként emlegették, a név történelmi presztízse miatt, míg a román kobza vagy cobza egy másik típusú pengetős lant.
A modern ukrán kobza
A kobza építésének jelenleg kétféle megközelítése létezik: az autentikus bund nélküli rekonstrukciók, amelyeket az autentikus népi hagyományok újjáteremtése érdekében készítenek, és a modern, stilizált, bundos hangszerek, amelyek módosított domra-konstrukción alapulnak. A mai napig nem történt kísérlet a korábbi, 18. századi bundos kobzák rekonstrukciójára.
A bund nélküli kobza
A kobza kifejezést gyakran használták a bandura szinonimájaként, és a kifejezéseket a 20. század közepéig felváltva használták. A kobza kifejezés használata megelőzte a bandura kifejezés első ismert használatát.
Hasonlóképpen, a „kobzar” egy ukrán népdalénekes és zenész, aki játszhat kobzán, de játszhat más hangszereken is, beleértve a bandurát. A nemzetközileg ismert kobzárt, Ostap Veresayt (1803-1890) ma a 19. század legjelentősebb kobzajátékosának tartják, annak ellenére, hogy hangszerét banduraként emlegette.
Ő volt a képviselője annak a játékstílusnak, amelynél lefogták a húrokat a bund nélküli nyak felett. Veresay hangszerén a magasabb húrok oldalán hat szimpla kísérőhúr volt felszerelve, a nyak mentén pedig hat lefogható húr. A nyak felett lévő és az oldal mentén felfűzött húrokat a jobb kéz pengette, a bal kéz pedig a fogólapon lévő húrokat fogta le.
- Veresay 1890-ben bekövetkezett halála után a hangszer használata visszaszorult, mígnem az 1980-as években Mykola Budnyk újraélesztette, és olyan játékosok mutattak játszottak rajta, mint Volodimir Kushpet, Tarasz Kompanicsenko, Eduard Drach és Jurij Fedinszkij.
A modern bundozott kobza
A hangszereket manapság prima (szoprán), alt, tenor és kontrabasszus méretben gyártják.
A kobza bundozott változatát használta Paul Konoplenko-Zaporozhetz, aki a Folkways lemezkiadóval kobza-zenét vett fel. Konoplenko az 1917-es forradalom előtt, Kijevben Vaszil Potapenkótól tanult meg játszani a bundozott kobzán, és ezen a hangszeren játszott, miután a kanadai Winnipegbe (Manitoba) emigrált. Konoplenko hangszerének nyolc húrja volt a nyak felett, és négy magas húr a fedlap felett. Az alkalmazott hangolás a héthúros orosz gitár hangolására emlékeztetett (nyitott G hangolás).
A bundozott kobzát Mykola Prokopenko is kifejlesztette, aki 1976-ban doktori disszertációt írt a bundozott kobza rekonstrukciójára és feltámasztására tett erőfeszítéseiről. Prokopenko azt javasolta, hogy a négyhúros domrát, amelyet Ukrajnában széles körben tanítanak a zeneiskolákban, és amelyet orosz népi hangszernek tartanak, de Oroszországban valójában nem használják, váltsa fel a bundos kobza. Bár Prokopenko javaslatát 1976-ban nem támogatták, jelenleg az ukrajnai zenészek – különösen a kijevi konzervatóriumban – újraélesztik azt az akadémiai népi hangszer mozgalom keretein belül.
-Zenekari kobza, négy húrral, kvintekre hangolva, a hegedűcsalád hangszereinek hangolásával párhuzamosan. A hangszerek prima (szoprán), alt, tenor és kontrabasszus méretben készülnek.
-Kísérő kobza, általában hat vagy hét húrral és bundozott nyakkal. A hathúros változat standard gitárhangolást használ. A héthúros változat orosz gitárhangolást (nyitott G akkord) használ.
Orczi Géza
Orczi Géza (Nagykáta, 1955. szeptember 29. – 2021. április 8.) magyar zenész, ütő- és pengetős hangszeres művész, hangszerkészítő mester és restaurátor, az Uplifting Classical hídműfajt létrehozó Gandharvák alapító tagja, Artisjus-díjas előadóművész.
Életpályája
Kilencéves korában kezdte pengetős tanulmányait. Részt vett a hetvenes-nyolcvanas évek pol-beat mozgalmában. Később érdeklődése egyre jobban kinyílt az ütősök és a fúvósok, valamint a hangszerkészítés felé is. 1987-ben ORI vizsgát tett ütős és pengetős hangszereken, majd 1988-ban zenekarvezetőként is. Táncosként ismerte meg a balkáni népek tánckultúráját és népzenéjét, mely területeken folyamatosan tevékenykedett. Balkáni zenét játszó és hagyományokat őrző együttesek, tánccsoportok állandó tagja és közreműködője volt. Számos produkcióban vett részt tánc- és színházi produkciók zenekari kísérőjeként. Több arany- és platinalemez tulajdonosa.
Fő hangszerei: tapan, ud, saz, buzuki, dzura, tambura, tamburica és a kaval.
Hangszerkészítő és -restauráló mesterként tradicionális népi hangszerekkel foglalkozott.
Zenekari tevékenység
Zenekari tagságai
Balogh Kálmán, Besh o droM, Carmina Danubiana, Dilbere, Falkafolk, Gandharvák, Kolo, Kremenica, Makám, Rila, Szabotage, Sebő, Sirtos, Udrub, Vágtázó Csodaszarvas, Zora, Zsarátnok
Közreműködés, meghívás
Brathanki, Etnofon Zenei Társulás, Kaláka, Kálmánia, Korai öröm, Maskarades, Mydros, Pyrgos, Rece-Fice, Söndörgő, Vándor Vokál, Vizin
Előadói közreműködései
Színdarabok
Szentivánéji álom (Besh o DroM, Szegedi Nemzeti Színház), Rómeó és Júlia (Szabotage, Bárka Színház), A méla Tempefői (Sebő zenekar, Kőszegi Várszínház), Táncos magyarok, Pannon freskó
Filmzene
Mátyás, a sosem volt királyfi (Sebő zenekar)
Fesztiválszereplések
Mallorca World Folkdance 1997, 1999 – fesztiválfődíj (Rila együttes), Womex, Sziget, Sopot, Volt, Kaláka, Misztrál, Magyarsziget, Filharmóniai körút a Zsarátnokkal és a Sebő együttessel
Tánccsoportok kísérőzenéi
Martenica, Tabán, Opanke, Jantra, Zdravec
Díjak, elismerések
2004 „tiszteletbeli bolgár” igazolvány
2005 Artisjus-díj (a kortárs zene népszerűsítéséért)
2006 Bartók Emléklap
Diszkográfia
Balkandzsijszka Racsenica / Balkan Folk Music (as Géza Orczi) (Hungaroton, 1989)
Vándor Vokál: Többszólamú népdalok Kelet-Európában (Etnofon,1995), Feljött a hold (Periferics, 2000), I planted roses (Belgium, Wildboar music, 2002)
Zsarátnok: The Balkan Legends (New Tone Records, 1994)
Balogh Kálmán & The Gipsy Cimbalom Band: Gypsy Jazz (Rounder Select, 1999)
Rila: Bolgárkert (Fonó Budai Zeneház, 1999)
BesH o droM: Macsó Hímzés (Fonó, 2000) – aranylemez
Sebő Együttes: Rejtelmek (Gryllus, 2001)
Makám: Anzix (FolkEuropa, 2003)
BesH o DroM: Nekemtenemmutogatol (Asphalt Tango Records, 2003)
Sebő Ferenc: Nagy László (2004)
Sebő Ferenc: József Attila (2005)
Vágtázó Csodaszarvas: Tiszta forrás (2006) aranylemez
Vágtázó Csodaszarvas: Végtelen Ázsia! (Fonó Records, 2008) aranylemez
Carmina Danubiana: Budavár tövében – A Hunyadiak a folklórban (Csörsz Rumen István, 2008)
SzaboTage (Orczi Géza – Szabó Zoltán): Tündérek és boszorkák (Csörsz Rumen István, 2009)
Vágtázó Csodaszarvas: Csillaglovaglás (2011) Korai öröm Recycled 1998
Gandharvák: Uplifting Classical 1. (Gandharva Sound, 2012)
Sebő Ferenc: Weöres 100 (Gryllus, Magyar Rádió, 2013)
Gandharvák: Uplifting Classical 2. (Gandharva Sound, 2014)
Gandharvák: MAGIC (Gandharva Sound, 2016)
További lemezei jelentek meg a Brathanki, Zsarátnok (1994), Udrub (2004), Balogh Kálmán, Vándor Vokál társulásokkal.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Orczi_G%C3%A9za
Géza Orczi
Géza Orczi (Nagykáta, September 29, 1955 – April 8, 2021) Hungarian musician, percussionist and plucked-string instrumentalist, master instrument maker and restorer, founding member of Gandharvák, the group that created the Uplifting Classical genre, and Artisjus Award-winning performer.
Career
He began studying plucked string instruments at the age of nine. He was part of the pol-beat movement of the 1970s and 1980s. Later, his interests expanded to include percussion and wind instruments, as well as instrument making. In 1987, he passed the ORI exam in percussion and plucked string instruments, and in 1988, he also qualified as a bandleader. As a dancer, he became acquainted with the dance culture and folk music of the Balkan peoples, fields in which he has been continuously active. He was a permanent member and collaborator of ensembles and dance groups that play Balkan music and preserve traditions. He has participated in numerous productions as an accompanist for dance and theater performances. He is the recipient of several gold and platinum records.
His main instruments include the tapan, ud, saz, bouzouki, dzura, tambura, tamburica, and kaval.
As a master instrument maker and restorer, he specialized in traditional folk instruments.
Orchestral Activities
Orchestral Memberships
Kálmán Balogh, Besh o droM, Carmina Danubiana, Dilbere, Falkafolk, Gandharvák, Kolo, Kremenica, Makám, Rila, Szabotage, Sebő, Sirtos, Udrub, Vágtázó Csodaszarvas, Zora, Zsarátnok
Collaborations, Guest Appearances
Brathanki, Etnofon Music Association, Kaláka, Kálmánia, Korai öröm, Maskarades, Mydros, Pyrgos, Rece-Fice, Söndörgő, Vándor Vokál, Vizin
Performances
Plays
A Midsummer Night’s Dream (Besh o DroM, Szeged National Theater), Romeo and Juliet (Szabotage, Bárka Theater), The Lazy Tempefői (Sebő Band, Kőszeg Castle Theater), Dancing Hungarians, Pannon Fresco
Film music
Mátyás, the Prince Who Never Was (Sebő Band)
Festival Appearances
Mallorca World Folkdance 1997, 1999 – Grand Prize (Rila Ensemble), Womex, Sziget, Sopot, Volt, Kaláka, Misztrál, Magyarsziget, Philharmonic Tour with the Zsarátnok and Sebő Ensembles
Accompaniment for dance groups
Martenica, Tabán, Opanke, Jantra, Zdravec
Awards and recognitions
2004 “Honorary Bulgarian” certificate
2005 Artisjus Award (for promoting contemporary music)
2006 Bartók Commemorative Certificate
Discography
Balkandzsijszka Racsenica / Balkan Folk Music (as Géza Orczi) (Hungaroton, 1989)
Vándor Vokál: Polyphonic Folk Songs of Eastern Europe (Etnofon, 1995), The Moon Has Risen (Periferics, 2000), I Planted Roses (Belgium, Wildboar Music, 2002)
Zsarátnok: The Balkan Legends (New Tone Records, 1994)
Kálmán Balogh & The Gipsy Cimbalom Band: Gypsy Jazz (Rounder Select, 1999)
Rila: Bolgárkert (Fonó Budai Zeneház, 1999)
BesH o droM: Macsó Hímzés (Fonó, 2000) – gold record
Sebő Ensemble: Rejtelmek (Gryllus, 2001)
Makám: Anzix (FolkEuropa, 2003)
BesH o DroM: Don’t Point at Me (Asphalt Tango Records, 2003)
Ferenc Sebő: László Nagy (2004)
Ferenc Sebő: Attila József (2005)
Vágtázó Csodaszarvas: Pure Spring (2006) gold record
Vágtázó Csodaszarvas: Endless Asia! (Fonó Records, 2008) Gold Record
Carmina Danubiana: At the Foot of Buda Castle – The Hunyadis in Folklore (Csörsz Rumen István, 2008)
SzaboTage (Géza Orczi – Zoltán Szabó): Fairies and Witches (István Csörsz Rumen, 2009)
Vágtázó Csodaszarvas: Star Riding (2011) Early Joy Recycled 1998
Gandharvák: Uplifting Classical 1. (Gandharva Sound, 2012)
Ferenc Sebő: Weöres 100 (Gryllus, Hungarian Radio, 2013)
Gandharvák: Uplifting Classical 2. (Gandharva Sound, 2014)
Gandharvák: MAGIC (Gandharva Sound, 2016)
Additional albums were released in collaboration with the Brathanki, Zsarátnok (1994), Udrub (2004), Kálmán Balogh, and Vándor Vokál ensembles.

Értékelések
Még nincsenek értékelések.