- Nyitólap
- Európa
- Magyarország
- Gitár – WC fedél – 12 húros – Kovács Emil – Budapest
Gitár - WC fedél - 12 húros - Kovács Emil - Budapest
| Méretek | 907 × 296 × 35 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Gitár - WC fedél - 12 húros - Kovács Emil - Budapest
| Méretek | 907 × 296 × 35 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
A tizenkét húros gitár egy acélhúros gitár, amelynek 12 húrja hat húrsorban van, és amely vastagabb, csengőbb hangot ad, mint a hagyományos hathúros gitár. Általában az alsó négy húrsor húrjai oktávokra vannak hangolva, a felső két húrsor húrjai pedig unisono hangolásúak. Az egyes kéthúros húrsorokon belül a húrok közötti távolság keskeny, és az egyes húrsorok húrjait egyetlen egységként fogják le és pengetik. A nyak szélesebb, hogy befogadja a plusz húrokat, hasonlóan széles, mint egy klasszikus gitár nyaka. A hangzás, különösen az akusztikus hangszereken, teltebb és harmonikusabban rezonáló, mint a hathúros hangszereken. A 12 húros gitáron úgy lehet játszani, mint egy 6 húros gitáron, mivel a játékosok továbbra is ugyanazokat a hangokat, akkordokat és gitártechnikákat használják, mint egy hagyományos 6 húros gitáron, de a haladó technikák kihívást jelenthetnek, mivel a játékosoknak egyszerre két húrt kell lefogniuk vagy pengetniük.
Szerkezetileg a 12-húros gitárok, különösen az 1970 előtt építettek, a következőkben különböznek a hathúros gitároktól:
-A fejrész hosszabb, hogy 12 hangológépet tudjon befogadni.
-A hat további húr okozta plusz feszültség miatt a nyak fokozott megerősítése szükséges.
-A testet is megerősítik és erősebb szerkezetűre építik, hogy ellenálljon a nagyobb feszültségnek.
-A fogólap általában rövidebb, hogy csökkentse a teljes húrfeszültséget.
A tizenkét húros gitárok akusztikus és elektromos formában is készülnek. Az akusztikus típus azonban elterjedtebb.
„Chorus” effekt
A 12 húros gitár dupla húrsorai csilingelő hatást keltenek, mivel még az unisono hangolású húrok sem tudnak pontosan egyidejűleg rezegni – azaz különböző fázisban rezegnek. A fül számára az eredmény egy „csillogó” hangzás, amelyet egyesek úgy írnak le, mintha kissé elhangolt húrokat hallanának. A különböző fázisú rezgések interferenciája egy lebegésnek nevezett jelenséget eredményez, amely az intenzitás periodikus emelkedésével és csökkenésével jár, ami a zenében általában kellemes a fül számára. Pete Seeger a 12 húros gitár jellegzetes hangját úgy írta le, mint „a harangok csilingelését”.
Eredete és története
A modern 12 húros gitár pontos eredete nem tisztázott, de a 19. század utolsó éveiben alakult ki. A legvalószínűbb, hogy a megkettőzött húrokat használó hangszer ősei között spanyol eredetű mexikói hangszerek vannak, mint például a bandolón, a guitarra séptima, a guitarra quinta huapanguera és a bajo sexto. Olyan képek, mint pl. az 1901-es Pánamerikai Kiállításon fellépő Mexican Typical Orchestra, egy 12 húros gitárt ábrázolnak. A 19. század végén az archtop mandolin volt az egyik első olyan hangszer, amelyet az Egyesült Államokban megkettőzött húrokkal terveztek.
A 19. században és a 20. század elején a 12 húros hangszerek „újdonságnak” számítottak. A 12 húros gitár csak az 1920-as és 1930-as években vált a blues és a folkzene fontos részévé, amikor „kirívóan erős” hangja miatt ideális volt énekesek, különösen Lead Belly és Blind Willie McTell kíséretére. A 12 húros gitár azóta a folk, a rock, a jazz és a könnyűzene bizonyos fajtáiban tölt be szerepet. Az 1930-as években Lydia Mendoza mexikói-amerikai gitáros és énekesnő népszerűsítette a hangszert. Az 1950-es években Lead Belly pártfogoltja, Fred Gerlach hozta be a hangszert az amerikai folkzene világába. Kezdetben elsősorban kísérőhangszerként használták, mivel a dupla húrokon nehezebb volt a pengetés vagy a hajlítás. A Delta Blues gitárvirtuózának, Robert Lockwood Jr-nak a hatvanas évek végén egy kiváló japán hangszerész egy kézzel készített 12 húros akusztikus gitárt ajándékozott, és ez lett ezután Lockwood kedvenc hangszere. A 20. század további részében sok gitárművész tartott szólóelőadásokat a 12-húros gitáron, köztük Leo Kottke, Peter Lang, John McLaughlin, Larry Coryell, Ralph Towner, Robbie Basho, Roger Whittaker, Jack Rose és James Blackshaw.
Elektromos 12 húros gitárok
Az elektromos 12-húros gitárok az 1960-as években váltak a pop- és rockzene alapelemeivé. A hangszer korai használatát a The Wrecking Crew gitárosai kezdték el; 1963-ban Carol Kaye egy átalakított Guild hathúrosat használt a The Crystals „Then He Kissed Me” című slágerében, Jackie DeShannon „When You Walk in the Room” című dalában pedig Glen Campbell egy jól ismert, DeShannon által komponált gitártémát játszott elektromos 12-húros gitáron.
Az egyik első tömegesen gyártott elektromos 12-húros gitár a Bellzouki volt. A Danelectro 1961-ben mutatta be Vinnie Bell session gitáros tervei alapján, és kezdetben inkább az elektromos gitár és a buzuki keresztezésének tekintették, mint a hagyományos 12-húros gitár elektromos változatának. Az Egyesült Királyságban 1963-ban a JMI rövid ideig gyártotta a Vox Bouzoukit, amelyet később Olaszországban Vox Tempest XII néven gyártottak, és amelyet Vic Flick használt az 1964-es Peter and Gordon „A World Without Love” című kislemezén. 1963 végén Burns kifejlesztette a Double Sixet, és egy prototípust szállított Hank Marvinnak a The Shadowsból, aki több dalban is használta az 1964-es Cliff Richard-film, a Wonderful Life filmzenéjében; a Double Six-et használták a DeShannon „When You Walk in the Room” című dalának The Searchers feldolgozásában is.
Az elektromos 12 húros gitár 1964-ben a Rickenbacker 360 bevezetésével vált ismertté, amelyet George Harrison a Beatles A Hard Day’s Night című albumán és számos későbbi felvételen használt. 1965-ben Harrison hatására Roger McGuinn a Rickenbacker 12-húros gitárt a The Byrds folk-rock hangzásának központi elemévé tette, tovább népszerűsítve a hangszert.
Az 1960-as évek közepére a legtöbb nagy gitárgyártó már konkurens hangszereket gyártott, köztük a Fender az Electric XII-t (Roy Wood használta a The Move-ban) és a Vox a Phantom XII-t (Tony Hicks használta a The Hollies-ban). A Gretsch, a Guild és a Gibson is gyártott elektromos 12 húros modelleket a hatvanas évek közepétől és az azt követő évtizedektől kezdve, a Gretsch pedig azzal népszerűsítette a sajátját, hogy számos egyedi készítésű 12 húros gitárt szállított a The Monkees gitárosának, Michael Nesmithnek, a The Monkees TV-sorozatban történő használatra.
A standard elektromos 12-húros gitárok a hatvanas évek végén az amerikai folk-rock színtér megszűnésével egyre kevésbé voltak népszerűek; a Fender és a Gibson 1969-ben beszüntette az Electric XII és az ES-335 12-húros változatának gyártását. A hetvenes évektől kezdve azonban néhány progresszív rock, hard rock és jazz fúziós gitáros, leginkább Jimmy Page a Led Zeppelinből, Don Felder az Eaglesből, John McLaughlin a Mahavishnu Orchesterből és Alex Lifeson a Rushból, élő fellépések alkalmával kétnyakú gitárokat használtak, mint például a Gibson EDS-1275, hathúros és 12-húros nyakkal, ami lehetővé tette a könnyű átmenetet a különböző hangzások között a dal közben.
A ’70-es évek végének és a ’80-as évek elejének poszt-punk korszakában a ’60-as évek által befolyásolt alternatív rock-, pop- és indie-gitárosok körében újraéledt a 12 húros elektromos gitár használata. Olyan játékosok, mint Johnny Marr a The Smiths-ből, Dave Gregory az XTC-ből, Susanna Hoffs a The Bangles-ből, Marty Willson-Piper a The Church-ből, Peter Buck az R.E.M.-ből, valamint Tom Petty és Mike Campbell a Tom Petty and the Heartbreakers-ből gyakran választottak 12-húros gitárt (különösen Rickenbackert) számos dalhoz.
Az 1980-as években John C Hall, a Rickenbacker elnöke felkérte Roger McGuinnt, hogy vegyen részt egy limitált példányszámú signature modell elkészítésében. McGuinn el volt ragadtatva. A Roger McGuinn által szignált Rickenbacker 12 húros modell 1988-ban jelent meg 370/12 RME1 néven.
Design
A húrokat egyenként két húrból álló húrsorokban helyezik el, amelyeken általában együtt játszanak. Az alsó négy húrsorban lévő két-két húr általában egy oktávra van egymástól, míg a felső két húrsorban lévő két húrpár mindegyike unisono hangolású. A húrok általában úgy vannak elrendezve, hogy lefelé irányuló pengetéskor minden párból a magasabb húrt pengetik meg először. A Rickenbacker azonban általában megfordítja ezt az elrendezést a 12 húros elektromos gitárjain. A harmadik húrsor második húrjának (G) hangolása változó. Egyes játékosok unisono húrt használnak, míg a legtöbben inkább azt a jellegzetes magas, csilingelő hangot kedvelik, amelyet az oktávhúr ad ebben a helyzetben. Egy másik gyakori változat az, hogy a hatodik (legalsó) kurzusban az oktávhúrt egy helyett két oktávval az alsó húr fölé hangolják. Néhány játékos, akár a jellegzetes hangzás érdekében, akár a könnyebb játék érdekében, eltávolít néhány megduplázott húrt. Például a magasabb oktáv eltávolítása a három basszus húrsorból leegyszerűsíti a mozgalmas basszus szólamok játékát, de megtartja az extra magas húrokat a teljes akkordok pengetéséhez. Néhány gyártó ezen a beállításon alapuló 9 húros hangszereket gyártott, amelyeknél vagy az alsó három húrsor áll egy húrból, vagy a felső három húrsor. Továbbá; egyes játékosok alkalmazkodtak a szokatlanabb húrkiosztáshoz: például Big Joe Williams megduplázott húrokat használt gitárjainak 1., 2. és 4. húrsorán; ezután először a 6 húros hangszerekhez alkalmazkodott, majd a hatvanas években és később általában 12 húros hangszereket használt.
A megduplázott húrok által a hangszerre kifejtett extra feszültség nagy, – a nyakra és a fedlapra nehezedő – plusz terhelése miatt a 12 húros gitárok sokáig arról voltak híresek, hogy néhány év használat után megvetemednek. (Az 1970 után épített modern hangszereknél ez kevésbé jelent problémát.) Amíg az amerikai gyártók a második világháború után széles körben el nem fogadták a merevítő rudat, a 12 húros gitárokat gyakran alacsonyabbra hangolták, mint a hagyományos EADGHE, hogy csökkentsék a hangszerre nehezedő feszültséget. Lead Belly például gyakran használt alacsony C hangolást, de néhány felvételen az ő hangolásai felismerhetők alacsony H és A hangolásként, az általa preferált bizonyos gitármodellek szokatlanul hosszú skálahossza (~26,5-27″) és az általánosan elérhető vastag húrok (14-70) kombinációjából eredően. Néhány 12-húros gitár nem hagyományos szerkezeti erősítéssel rendelkezik, hogy megakadályozza vagy késleltesse az elvetemedést, a megjelenés és a hangzás rovására. A húrfeszültség további csökkentése érdekében az 1970 előtt gyártott 12-húros gitároknak általában rövidebb nyakuk és skálahosszuk volt, mint a hathúros gitároknak, ami miatt a bundok közelebb voltak egymáshoz, néhány figyelemre méltó kivételtől eltekintve, mint például az Oscar Schmidt cég által a csődjük előtt gyártott hangszerek, amelyek skálahossza általában 26,5 hüvelyk körüli volt. A hidak, különösen az akusztikus gitárok esetében, ugyanezen okból nagyobb erősítőlemezzel rendelkeztek, és a farokrész és lebegő hidas megoldások sokkal gyakoribbak voltak, mint a hathúros hangszereknél, mivel ez egy másik módja volt a fokozott húrfeszültség mérséklésének.
Az 1970 után készült ilyen gitárok anyagában, tervezésében és kivitelezésében elért fejlődés a legtöbb ilyen kompenzációs lehetőséget feleslegessé tette. A kortárs 12 húros gitárokat általában ugyanolyan méretekkel és skálával építik, mint hathúros társaikat, bár általában még mindig erősebb felépítéssel és merevítéssel.
Hangolás
A legelterjedtebb, ma már standardnak tekintett hangolás a hathúros gitár standard hangolásának egy változata: E3-E2 A3-A2 D4-D3 G4-G3 H3-H3 E4-E4, a legmélyebb (hatodik) húrsortól a legmagasabb (első) húrsor felé haladva. Lead Belly és néhány más játékos a legmélyebb húrt egy helyett két oktávval feljebb duplázta, létrehozva így egy harmadik húrt, amely a felső húrsorral egy hangmagasságon szól.
Mások a harmadik húrsor húrjait is uniszónóra hangolják, megint mások pedig a felső húrsor kivételével az összes húrsor tagjait oktávra hangolják.
Hangolás
Egyes gitárosok nyitott hangolást és más, nem szabványos gitárhangolásokat használnak a 12 húros gitáron. Vannak olyan előadók is, akik azzal kísérleteztek, hogy húrsoron belül a két húrt az oktávoktól vagy uniszónó-tól eltérő intervallumokra hangolják: olyan jazzgitárosok, mint Ralph Towner (Oregonból), Larry Coryell és Philip Catherine a 12 húros gitárjuk basszus húrsorait oktávok és uniszonók helyett felső kvintekre, a magasakat pedig alsó kvartokra hangolták; Michael Gulezian a felső két húrsor húrjait egész hangközökre hangolta (és esetleg néhány más húrt egy oktávval lejjebb), hogy nagyon gazdag, összetett hangzást érjen el. A húrok nagyobb száma szinte végtelen lehetőségeket kínál.
Nashville-i hangolás
A nashville-i hangolás a 12 húros gitárhangzás szimulálásának egy módja, két hathúros gitár együttes játékával. Ezt úgy érik el, hogy az egyik hathúros gitáron az alsó négy húrt egy 12 húros szettből származó négy húr magasabb oktávú húrjaival helyettesítik, és ezt a négy húrt egy oktávval magasabbra hangolják, mint a hathúros gitár húrjainak normál hangolása. Ezt a gitárt és a normál hangolású hathúros gitárt egymásra felvéve gyakran használják a hangstúdiókban, hogy „tisztább” 12-húros hatást érjenek el.
Mexikói 12 húros hangolás
A mexikói 12-húros hangolás, más néven requinto stílus vagy Sierreño stílus, olyan módosított 12-húros gitár hangolás, amely megközelíti a bajo sexto vagy bajo quinto hangolását, és olyan regionális mexikói stílusokban történő zenélésre alkalmasak, mint például a norteño (észak-mexikói zene), a tejano (Tex-Mex) és a conjunto (música mexicana-tejana). A hagyományos 12 húros hangolásban az alsó négy húr (E, A, D és G) oktávpárokkal rendelkezik, míg a felső két húr (H és E) uniszónó párokkal. A regionális mexikói stílusok esetében azonban a hagyományos oktávpárok helyett minden húr azonos uniszónó párokkal van hangolva. Ez a konfiguráció a tekintélyparancsoló bajo sexto hangszínére emlékeztető rezonáns hangszínt eredményez, de jelentősen nagyobb feszítést fejt ki a hídra és a nyakra. Ezenkívül általában a felső nyerget módosítani kell, a nyakat ellensúlyozni és a hidat meg kell erősíteni.
Játékmód
A 12 húros gitár nagyobb számú húrja és a nagyobb összesített húrfeszítés megnehezíti a játékot, mindkét kéz számára. Az akkordok lefogása nagyobb erőt igényel, a nyak szélessége és a hozzáadott húrfeszültség pedig a dallamjátékot és a hajlítást teszi nehezebbé. A kéthúros sorok közötti távolság általában kisebb, mint a hagyományos hathúros gitár egyhúros sorai között, így nagyobb pontosságot igényel a pengetés vagy a húr lefogása, amikor nem egyszerűen csak akkordokat pengetünk. Következésképpen a hangszert leggyakrabban kíséretre használják, bár sok gitáros időt/fáradtságot nem sajnálva a 12 húros gitárt szólóhangszerré fejlesztette. A flat-picking szólójátlkot gyakrabban láthatjuk elektromos gitáron, míg néhány akusztikus gitáros, mint például Leo Kottke, a fingerstyle technikákat adaptálta a hangszerre; megint mások, mint Ralph Towner, klasszikus játéktechnikákat alkalmaztak.
Roger McGuinn kifejlesztette a saját játékstílusát a 12 húros gitárra. A Rickenbacker 360/12 12 húros gitár nyaka ugyanolyan széles, mint a 6 húrosé. A szólókat így könnyebb játszani, és az akkordok megszólaltatásához a bendzsó technikáját használta. A kompresszor alkalmazása mellett ez határozta meg a The Byrds hangzását. Lead Belly adaptálta mind a hagyományos, egyszerű pengetős stílust, mind az akkoriban szintén népszerűvé váló finger-style módszert; Blind Willie McTell szintén finger-style módon játszott a 12 húros gitáron.
KOVÁCS EMIL
1948-ban született Budapesten.
1966-ban a Minőségi Hangszer K.T.Sz.-ben Bohák, Kürtös és Lehoczky mesterek tanították.
1968-1970-ig kiemelt szakmunkásként dolgozott.
1972-ben szerelt le a honvédségtől.
1972-től a Minőségi Hangszer K.T.SZ. nevet és részben profilt is váltott.
Ajánlatot kapott a Művészi Kézműves Vállalathoz, (ott is volt hangszer gyártás) „…új seprű jól seper !” és felkérték, hogy vegyen részt a tanulók képzésében.
A Művészi Kézműves Vállalatnál részt vett a tanulók képzésében és a szakmunkás képző iskolai oktatás számára tantervet, és a gyakorlati képzéshez tanmenetet készített.
1975-ben megírta a „Pengetős szakmai ismeret” tankönyvet.
1976-ban tett mestervizsgát.
1978-tól a Zeneművészeti Főiskola javító műhelyeiben dolgozott.
1982-ben rövid szakmai továbbképzés céljából a leningrádi Lunacsarszki Hangszergyárban dolgozott, akkoriban kezdett foglalkozni a historikus hangszerekkel, mint restaurátor.
1988-tól – annak megszűnéséig – tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 1992-ben megszüntették a Zeneművészeti Főiskola hangszer-javító műhelyeit.
Ezután saját műhelyt alapított. Ettől kezdve minden részletében önállóan tervezte és egyedül készítette kézműves munkáit.
1978-tól összesen több mint kétszáz új hangszert készített. Többségük reneszánsz és barokk vonós és pengetős hangszer, de készültek népi hangszerek és modern vonósok is, mandolin-félék, gitárok és hárfák is.
1995-től kizárólag egyedi megrendelésre faragott-testű akusztikus jazz-gitárokat is készít. Hangszereit az USA-ban, Japánban, Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Svájcban, Ausztriában és Izraelben is használják.
2017-ben Aranykoszorús mester elismerésben részesült.
2020-tól Érden él és dolgozik. Jelen tevékenysége 50 %-a restaurátori megbízás.

Értékelések
Még nincsenek értékelések.