Citera - Tutajcitera - Yomkwo
| Méretek | 497 × 290 × 25 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Citera - Tutajcitera - Yomkwo
| Méretek | 497 × 290 × 25 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Tulajdonképpen több, egymáshoz erősített csöves citerából épülnek fel az ún. tutajciterák. A csövekbe a különleges effektusok elérésére csörgő dióhéjtörmeléket is elhelyezhetnek, illetve a rezonancia erősítése céljával a citera alá tök rezonátort is szerelhetnek. A tutajciterák jellemzően idiokord hangszerek, amelyeken a húrokat a hangszertestként szolgáló csövekből alakítják ki. A csöveket nádból, bambuszból vagy kölesből válogatják össze. A hosszában hasított húrok alá fapálcákat csúsztatnak, amelyek megemelik a húrokat. Mivel a hangszer hangja önmagában nem elég erős, ezért gyakran nagyobb kabaktökből kialakított rezonátort erősítenek a tutajcitera alá. A tutajcitera hangszertípus elterjedéséről Afrikán kívül India középső és északkeleti területeiről vannak szórványadatok, ezért az organológusok már korán felvetették egy korai történeti kapcsolat lehetőségét (Hornbostel, 1933, 289). Bengáliában és Bangladesben a magh (arakan) és India középső részén a gondi népcsoport körében maradtak fenn tutajcitera típusok (Sachs, 1929, 140). Mivel a gondik a dravida népcsoporthoz és a maghok pedig a tibeto-burmai nyelveket beszélő ősi népcsoportokhoz tartoznak, valószínűsíthető, hogy a tutajcitera típusok is egy korai, eddig még nem teljesen feltárt, Indiából kiinduló ősi bevándorlás által jelenhettek meg Afrikában (Sachs, 1940, 233).
A tutajciterák afrikai elterjedési területe a 20. század eleji adatok szerint Egyiptom, Szudán, Nigéria, Uganda, Kongói DK, Kenya és Malawi (Sachs, 1929, 140). Ezen túlmenően Beninben a goun népcsoport körében is elterjedt adjalin elnevezéssel, ahol a Porto-Novo királyságban rituális hangszerként alkalmazták (Kinseher, 2005, 260). Burkina Faso középső területén a bwa (bwamu) népcsoportnál szintén elterjedt egy hasonló tutajcitera típus, a tian-houn (Boni, 1962, 256). Nigéria középső részén a Jos-platón élő berom népcsoport tutajciterájának jomkwo az elnevezése. A hangszertípus hátára gyakran erősítenek csörgőt is, amit a tutajciterán játszva, rázással szólaltatnak meg (Blench, 2005, 7). A yomkwo citerát ritmuskísérő hangszerként alkalmazzák, ének és tánckísérő szerepkörben. A szomszédos aten népcsoport kiszárított köles szárból (Sorghum vulgare) készíti az idiokord (a húrok a hangszertestből vannak kihasítva) tutajciteráit, amelyen pentaton hangolással hármas sorokba vannak a húrok rendezve és a középső húrokat megkettőzik. Az atenek a tutajciterákat a hüvelykujjaikkal, ún. pörgetős játéktechnikával pengetik, amely Közép-Nigéria népeire jellemző játékmód (Blench, 2005, 7).
A tutajciterák némely típusánál, mint amilyen a Kongói DK-ban elterjedt totombito, a lapciterákhoz hasonlóan, vékony húrtartó lábakat alkalmaznak, a vályú- és a lapcitera típusokra jellemző módon a hangszertest végébe vágott vájatokba vezetik húrokat (Alves, 2013, 55).
Brauer-Benke József: Afrikai citerák – Afrika Tanulmányok folyóirat – XIV. évf. III-IV. sz. (2020. ősz és tél) – pp. 47–73.
nincs adat

Értékelések
Még nincsenek értékelések.