Skip to main content Scroll Top

Lant - Gitárlant - Kontra gitárlant

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 1245 × 380 × 150 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:

Lant - Gitárlant - Kontra gitárlant

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 1245 × 380 × 150 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:

Gitárlant

A gitárlant vagy német lant (németül: Gitarrenlaute, Deutsche Laute vagy Wandervogellaute, ritkábban lutar (modern törökül), gui-lute vagy gittar) egy húros hangszer, amely Németországban 1850 körül vált elterjedtté. A hangszer normál, hathúros gitár felépítésű, lant testen, azonban számos theorbás változata létezik, akár 11 húrral is.

A hangszer a 20. század első felében Németországban a Wandervogel ellenkulturális mozgalomhoz kötődik. 

A német lant elnevezést néha a waldzitherre is használják, mivel mindkettő a 20. század elején nemzeti hangszerré vált.

Design

Fejrész

A fejrész általában kétféle stílusban végződik, vagy fejábrázolással (állatokat vagy embereket mintázva), vagy egy ívelt résszel (lapos, faragott vagy díszítetlen végződéssel). Ritkábban fogaskerekes hangológépek helyett fából készült hangolócsapokat használnak a húrok hangolására. A gitárlant fejrésze vékonyabb és ívesebb, mint modern gitárok esetében.

Nyak és fogólap

A gitárlant nyaka nagyon hasonlít a modern klasszikus gitáréhoz, ám a fogólap kialakítása gyakran eltérő. A modern gitár fogólapja a fedőlap fölött egészen a hanglyukig húzódik. A gitárlant fogólapja azonban a fedőlap szintjében van, és a nyak aljánál megáll, a további bundok pedig a lanthoz hasonlóan önállóan folytatódnak lefelé a fedlapon. A fogólap néha szkallopált (mélyített).

Test

A gitárlant teste hasonló a hagyományos lantok lekerekített testéhez. A test hátoldalát több, ívelt fából (általában juhar vagy rózsafa) készült borda (vagy léc) alkotja, amelyek az alattuk lévő fakerethez vannak ragasztva. Ezeket a bordákat néha úgy festik le, hogy a középkori kobzosok vagy udvari bolondok hagyományos (vagy sablonos) felfogásához hasonlítsanak. Például a bordákat festhetik váltakozó színekkel (pl. fehér, zöld, fehér stb.).

Fedlap

A gitárlant általában tengelyesen tükröződő benyomást keltően összeillesztett lucfenyő fedlappal rendelkezik, amely hanglyukkal ellátott, a lantéhoz hasonló, de sokkal vastagabb annál.

Hanglyuk és rozetta

A modern klasszikus gitár általában egyszerűen vágott hanglyukkal rendelkezik. A gitárlantok fedlapjába azonban bonyolult mintákat faraghatnak, például geometriai mintákat vagy ábrázoló díszítéseket, például virágokat, kastélyokat és csigavonalakat. Alternatív megoldásként egy egyszerű lyukat is vághatnak, majd egy előre kifaragott fakorongot ragaszthatnak a hangfal belső oldalára; más esetekben több rétegben korongokat terveznek lépcsőzetes elrendezésben.

Híd

A gitárlant hídja ugyanolyan funkcójú, mint a modern gitárhíd, de egyben díszítőelemként is szolgál, amelyet különböző formákban, méretekben és stílusban készítenek, gyakran bonyolultan faragva, például mindkét oldalán örvényben végződve.

https://en.wikipedia.org/wiki/Lute_guitar

 

Kontragitár

A kontragitár vagy Schrammel-gitár az akusztikus gitár egy speciális típusa, amelynél a basszus tartományban meghosszabbított húrok vannak. Fő elterjedési területe az alpesi régió. A bécsi zenében (a Schrammel-muzsika, amely a Johann és Josef Schrammel testvérekről kapta a nevét) és az alpesi népzenében egyaránt használatos.

Felépítés

A normál, hathúros gitárnyak és a fogólap mellett a kontra gitárnak általában van egy második nyaka is, amelyen három-tizenegy basszushúr szabadon van kifeszítve (drón vagy kontra húrok). Jellemző a hét vagy kilenc kontrahúros, azaz összesen 13 vagy 15 húros kivitel. A basszushúrok alatt nincsenek bundok, hanem egyenként üresen pengetik, mint a hárfagitárnál. A basszushúrok nyakához ezért nincs szükség fogólapra. A basszushúrok rezonanciahúrokként passzívan is rezegnek, és így teltebb hangzást biztosítanak. Ebben különbözik a kontra gitár a többi dupla nyakú gitártól, amelyeknek mindkét nyakán van fogólap.

A dupla nyakú gitár sok esetben közös nyaklábbal van felszerelve, amelyet gyakran a nyaklábon keresztül csavaroznak a testre, és nem ragasztanak be, mint például egy klasszikus gitáron. Ez lehetővé teszi a húrmagasság, azaz a fogólap és a húr közötti távolság állítását.

Ismeretesek olyan kivitelek is, amelyekhez egy második fejlemez és rúdtartó is csatlakozik (Hermann Hauser, Otwin). Vannak azonos hosszúságú (63-68 cm) és emelkedő (63-93 cm) basszus skálájú hangszerek is. A játszóhúrok standard skálája 64 cm (pl. Reisinger és Wesely), az újabb hangszereknél 65 cm is előfordul. A hagyományos kontragitárok teste általában meglehetősen lapos (8 cm) és a hathúros gitárokhoz képest túlságosan széles.

Nem ritka, hogy a német gyártók (pl. a müncheni Raab) címer alakú gitárokat gyártanak. A bécsi hangszerkészítőknél azonban szinte soha nem fordul elő.

A kontra és a Schrammel gitárok nagy részét eredetileg acélhúrokkal tervezték. A nagy húzóterhelés azonban – különösen a régi hangszereken – gyakran komoly statikai károkat okozott.

Típusok és hangolások

A kontragitárnak kétféle hangolása van a basszus drónhúrokra:

A német változat páros számú, általában tizenkét húrral, a legmélyebb játékhúrtól lefelé diatonikusan van hangolva, mint a német basszuslantnál, azaz „F-G-A-B-C-D | E-A-d-g-h-e” a tizenkét húros kontragitáron. A legtöbb tizenkét húros kontragitárt az 1960-as évekig a Vogtland régióban gyártották, és így egy ideig folytatták a német basszus lant játékhagyományt, amely 1930-tól kezdve lassan kihalt.

Az úgynevezett Schrammel-gitár, amelyet Bécsben fejlesztettek ki a 19. század közepe táján, a húrok páratlan számáról (13, 15 vagy 17, de néha más és más) ismerhető fel. A basszushúrokat általában kromatikusan hangolják Esz-től lefelé, azaz „A-Bb-H-C-Db-D-Eb |E-A-d-g-h-e” a 13 húros kontragitáron]. A hangszer kifejlesztőjének Johann Gottfried Scherzer bécsi hangszerkészítőt tekintik, aki 1848-tól folytatta és döntően továbbfejlesztette korábbi tanára, Johann Georg Stauffer kísérleteit. A Schrammel-gitárok legismertebb készítői valószínűleg Ludwig Reisinger (született 1863. július 15-én, Bécsben) Westbahnstrasse-i műhelyével és utódja Josef Wesely (született 1904. április 9-én, Bécsben). A műhelyt Richard Witzmann (született 1953. június 2-án, Tirol) vette át, aki ma is vezeti.

A bécsi Schrammel-gitároknak emelkedő basszus skálája van. A bécsi Schrammel-gitár jellegzetes vonása a basszusoldalon lévő, kanyargós fejléc. Gyakran előforduló szerkezeti elem a testbe illesztett rúd, amely általában fémből, nagyon ritkán fából készült: Ez kiegyenlíti a húrfeszítést és javítja a test szabad rezgését. Franz Xaver Güttler (1857-1924) bécsi gitárkészítő, aki 1899-ben nyitotta meg műhelyét Bécsben, erőteljes hangzású Schrammel-gitárok építéséről volt híres.

https://de.wikipedia.org/wiki/Kontragitarre

nincs adat

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

Mondd el a véleményed

For security, use of CloudFlare's Turnstile service is required which is subject to the CloudFlare Privacy Policy and Terms of Use.

HÚREMBER
KÜLÖNLEGES HANGSZEREINK

Lehet, hogy ez is érdekel

Privacy Preferences
When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in form of cookies. Here you can change your privacy preferences. Please note that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we offer.