- Nyitólap
- Európa
- Magyarország
- Gitár – Kontragitár – címergitár – Beke Péter Pál – Józsefváros – Budapest
Gitár - Kontragitár - címergitár - Beke Péter Pál – Józsefváros – Budapest
| Méretek | 1185 × 425 × 84 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | Gitár – Kontragitár – címergitár – Beke Péter Pál – Józsefváros – Budapest |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Gitár - Kontragitár - címergitár - Beke Péter Pál – Józsefváros – Budapest
| Méretek | 1185 × 425 × 84 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | Gitár – Kontragitár – címergitár – Beke Péter Pál – Józsefváros – Budapest |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Kontragitár
A kontragitár vagy Schrammel-gitár az akusztikus gitár egy speciális típusa, amelynél a basszus tartományban meghosszabbított húrok vannak. Fő elterjedési területe az alpesi régió. A bécsi zenében (a Schrammel-muzsika, amely a Johann és Josef Schrammel testvérekről kapta a nevét) és az alpesi népzenében egyaránt használatos.
Felépítés
A normál, hathúros gitárnyak és a fogólap mellett a kontra gitárnak általában van egy második nyaka is, amelyen három-tizenegy basszushúr szabadon van kifeszítve (drón vagy kontra húrok). Jellemző a hét vagy kilenc kontrahúros, azaz összesen 13 vagy 15 húros kivitel. A basszushúrok alatt nincsenek bundok, hanem egyenként üresen pengetik, mint a hárfagitárnál. A basszushúrok nyakához ezért nincs szükség fogólapra. A basszushúrok rezonanciahúrokként passzívan is rezegnek, és így teltebb hangzást biztosítanak. Ebben különbözik a kontra gitár a többi dupla nyakú gitártól, amelyeknek mindkét nyakán van fogólap.
A dupla nyakú gitár sok esetben közös nyaklábbal van felszerelve, amelyet gyakran a nyaklábon keresztül csavaroznak a testre, és nem ragasztanak be, mint például egy klasszikus gitáron. Ez lehetővé teszi a húrmagasság, azaz a fogólap és a húr közötti távolság állítását.
Ismeretesek olyan kivitelek is, amelyekhez egy második fejlemez és rúdtartó is csatlakozik (Hermann Hauser, Otwin). Vannak azonos hosszúságú (63-68 cm) és emelkedő (63-93 cm) basszus skálájú hangszerek is. A játszóhúrok standard skálája 64 cm (pl. Reisinger és Wesely), az újabb hangszereknél 65 cm is előfordul. A hagyományos kontragitárok teste általában meglehetősen lapos (8 cm) és a hathúros gitárokhoz képest túlságosan széles.
Nem ritka, hogy a német gyártók (pl. a müncheni Raab) címer alakú gitárokat gyártanak. A bécsi hangszerkészítőknél azonban szinte soha nem fordul elő.
A kontra és a Schrammel gitárok nagy részét eredetileg acélhúrokkal tervezték. A nagy húzóterhelés azonban – különösen a régi hangszereken – gyakran komoly statikai károkat okozott.
Típusok és hangolások
A kontragitárnak kétféle hangolása van a basszus drónhúrokra:
A német változat páros számú, általában tizenkét húrral, a legmélyebb játékhúrtól lefelé diatonikusan van hangolva, mint a német basszuslantnál, azaz „F-G-A-B-C-D | E-A-d-g-h-e” a tizenkét húros kontragitáron. A legtöbb tizenkét húros kontragitárt az 1960-as évekig a Vogtland régióban gyártották, és így egy ideig folytatták a német basszuslant játékhagyományt, amely 1930-tól kezdve lassan kihalt.
Az úgynevezett Schrammel-gitár, amelyet Bécsben fejlesztettek ki a 19. század közepe táján, a húrok páratlan számáról (13, 15 vagy 17, de néha más és más) ismerhető fel. A basszushúrokat általában kromatikusan hangolják Esz-től lefelé, azaz „A-Bb-H-C-Db-D-Eb |E-A-d-g-h-e” a 13 húros kontragitáron]. A hangszer kifejlesztőjének Johann Gottfried Scherzer bécsi hangszerkészítőt tekintik, aki 1848-tól folytatta és döntően továbbfejlesztette korábbi tanára, Johann Georg Stauffer kísérleteit. A Schrammel-gitárok legismertebb készítői valószínűleg Ludwig Reisinger (született 1863. július 15-én, Bécsben) Westbahnstrasse-i műhelyével és utódja Josef Wesely (született 1904. április 9-én, Bécsben). A műhelyt Richard Witzmann (született 1953. június 2-án, Tirol) vette át, aki ma is vezeti.
A bécsi Schrammel-gitároknak emelkedő basszus skálája van. A bécsi Schrammel-gitár jellegzetes vonása a basszusoldalon lévő, kanyargós fejléc. Gyakran előforduló szerkezeti elem a testbe illesztett rúd, amely általában fémből, nagyon ritkán fából készült: Ez kiegyenlíti a húrfeszítést és javítja a test szabad rezgését. Franz Xaver Güttler (1857-1924) bécsi gitárkészítő, aki 1899-ben nyitotta meg műhelyét Bécsben, erőteljes hangzású Schrammel-gitárok építéséről volt híres.
Beke Péter Pál
BEKE PÉTER PÁL (* 1883. VI. 29., Felsőpusztaszer + 1945. XI. 21., Bugacpuszta) paraszti családban született. Első hangszereit – a családi hagyomány szerint – még pásztorkodás közben készítette. Képességeire többen felfigyeltek, és szobrász bátyjának ajánlására a kecskeméti városi tanács is pártfogásába vette.
Ezek az előzmények magyarázzák, hogy viszonylag későn (1910-ben) szabadult fel. Viszont igen jó iskolát járt ki: Laumann Róbert műhelyén kívül (ahol tanulóidejét töltötte) dolgozott Düsseldorfban Louis Ottonál (ahol vonókészítést is tanult), továbbá Kölnben Josef Heldnél, majd Párizsban és Schönbachban is.
1919-ben önállósult Budapesten.
Hegedűn kívül készített brácsát, csellót, nagybőgőt és vonót, továbbá gitárt és mandolint is. Guarneri- és saját modellt követett. Előszeretettel dolgozott madárszemes jávor fából. Olajlakkot használt.
1943-ban készült el Ns 63-as hegedűje, melyet rokona, Szabó István őriz. Ez rövid modellt képvisel keskeny felsőtesttel, alacsony kávákkal és lapos plasztikával. Enyhén felhúzott, de legömbölyített szélek, hangsúlyos, de nem túl mély holkéle, markáns Guarneri-típusú csiga, Guarneri-mintájú f-nyílások a további jellemző jegyei. A tetőfa kifelé ritkuló szálú fenyő, a hát fája keskeny lángú habos jávor, két darabból. Közepes kávébarna színű lakkozását összefüggéstelen, erős kopást imitáló satírozott foltok és némi öregítés tarkítja. Méretei: 353; 163, 111, 206; 26,5, 27, 27 mm. (Magasság: 54 mm! Menzúra: 125/l95 mm)
Beke Péter Pálnál tanult ifj. Damm Pál.
Dr. Tímár András „A magyar HEGEDŰKÉSZÍTÉS története” című könyvéből

Értékelések
Még nincsenek értékelések.