Skip to main content Scroll Top

Kankles

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 820 × 310 × 76 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Hangszeren történő játék módja

Menzúra

Húrok száma

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:

Kankles

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 820 × 310 × 76 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Hangszeren történő játék módja

Menzúra

Húrok száma

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:

A kanklės egy litván pengetős (kordofon) hangszer, amely a balti pszalterion néven ismert balti dobozos citeracsaládba tartozik, a lett kokles, az észt kannel, a finn kantele és az orosz gusli mellett.

Etimológia

Eino Nieminen finn nyelvész szerint a hangszer neve, a legtöbb szomszédos hangszer (lett kokles, finn kantele, észt kannel, lív kāndla) nevével együtt, valószínűleg a protobalti *kantlīs/*kantlēs alakból származik, amely eredetileg „éneklő fát” jelentett, és valószínűleg a proto-indoeurópai eredetű: *qan- („énekelni, hangot adni”; vö. latin „canto, cantus, canticum”, olasz „cantare”, francia „chanter”, angol „chant, cantor”).

Romualdas Apanavičius litván etnológus szerint a Kanklės a *gan(dh)- proto-európai szótőből származhat, amelynek jelentése „edény; (kard) markolat”, ami arra utal, hogy a szó az orosz gusli szóval állhat rokonságban.

Szerkezet

Bár a kanklės regionális, és egyéni eltéréseket egyaránt mutat, felépítésükben van néhány közös jellemző.

A kanklės a citerák családjába tartozik, ami azt jelenti, hogy húrjaik párhuzamosak a fedlapra (nem merőlegesek, mint a hárfánál), és nem nyúlnak túl azon (nem úgy, mint például a gitárnál, ahol a nyakig érnek). A kanklės teste egyetlen trapéz alakú hársfa-, kőris-, tölgy-, juhar- vagy fekete égerfa-darabból készül, amelyet kivájnak, hogy üreget hozzanak létre. Egy vékony puhafából (általában lucfenyőből) készül a fedlap, amely a testet borítja. A fedlapba hanglyukakat vágnak, amelyek hagyományosan stilizált virág vagy csillag alakúak, és lehetővé teszik a hangok kifelé történő hangzását. A test keskenyebb oldalán egy fémrudat fogatnak, amelyhez a drótból vagy bélből készült húrokat rögzítik. A húrok szemközti végei a hangolókulcsok soraihoz kapcsolódnak, amelyeket a test túlsó oldalán lévő lyukakba illesztenek.

A kanklės általában a játékos ölében nyugszik, és ujjakkal vagy csontból vagy tollból készült pengetővel játszanak rajta.

Története

Birutė Žalalienė szerint a Nyugat-Európából származó pszalteriont a 15. századtól kezdve használhatták Litvániában az egyházi énekek kísérésére, később pedig a népzenében Kis-Litvániában és Szamogitiában.

A „kanklės” szót írásban először 1580-ban Jonas Bretkūnas használja bibliafordításában. Vincas Kudirka 1895-ben és 1898-ban Kanklės címmel két kórusra átdolgozott népdalgyűjteményt adott ki. Pranas Puskunigis 1906-ban Skriaudžiai-ban megalapította a kanklės-játékosokból álló együttest, amely többnyire a Veiveriai Tanárképző Szeminárium diákjaiból állt. Ez az együttes, amelyet 1984 óta egyszerűen csak „Kanklės” néven ismernek, a mai napig működik. A kanklės-játékosok számára 1930-ban Kaunasban iskolát nyitottak. A litván Zene- és Színházművészeti Akadémián 1945 óta tanítanak kanklės-t. A koncert-kanklės először 1964-ben készült el.

Típusok

Apanavičius a kanklės-t három hagyományos alaptípusba sorolja, bár az egyes típusokon belül is vannak eltérések és bizonyos átfedések. Mindegyik típusnak megvan a maga játéktechnikája.

-Az északkeleti aukštaitiak kanklėse: a legegyszerűbb és legősibb forma. Egyetlen fadarabból faragott csónak vagy koporsó alakú.

-A nyugati aukštaitiak és a szamogiták kanklései: valamivel nagyobbak, mint az északkeleti aukštaitiaké, általában 8-12 húrosak. Laposak és néhány esetben a rövidebb végükön madár- vagy halfarkat ábrázoló stilizált faragvány található.

-Az északnyugat-szamogiták és a szuvalkiak kanklései: általában a legdíszesebbek és a koncert-kanklések leggyakrabban ebbe a típusba tartoznak. A legszembetűnőbb azonosító jegyük a hangszer testének csúcsán található faragott spirális alakzat, illetve néha a test keskeny végének lekerekítése. Ezen hangszerek jellemzően 9-13 húrral rendelkeznek.

A több mint négy oktávra kibővített hangterjedelemmel (29 húr, C3-C7) és a hangszer oldalán lévő, a kelta vagy karos hárfákhoz hasonló fémkarok által biztosított kromatikus hangzással rendelkező koncert kanklės-t 1964-ben P. Kupčikas alkotta meg P. Stepulis és D. Mataitienė tervei alapján. Az 1960-as években a lett koncert-kokleseket követték, amelyeket először 1951-ben építettek meg.

Fedőlapon valószínűleg litván felirat. Ami kivehető: Eszter, 1971. augusztus 22, Debrecen

nincs adat

HÚREMBER
KÜLÖNLEGES HANGSZEREINK

Lehet, hogy ez is érdekel

Privacy Preferences
When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in form of cookies. Here you can change your privacy preferences. Please note that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we offer.