Tar - azeri
| Méretek | 878 × 191 × 170 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Tar - azeri
| Méretek | 878 × 191 × 170 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Az azerbajdzsáni tar egy hosszú nyakú, pengetős lant, amelyet hagyományosan készítenek, és az Azerbajdzsáni Köztársaság egész területén játszanak rajta a közösségekben. A tar egyedül vagy más hangszerekkel együtt számos hagyományos zenei stílusban szerepel. Sokan az ország vezető hangszerének is tartják. A tar és az ehhez a hagyományhoz kapcsolódó tudásanyag jelentős szerepet játszik az azerbajdzsániak kulturális identitásának kialakításában.
A tar készítés és az tar előadóművészet 2012-ben felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára.
Előadások
Az előadók a hangszert vízszintesen, a mellkasukhoz támasztva tartják, a húrokat pengetővel pengetik, miközben trillákat és különféle technikákat és koppintásokat használnak a játék színesebbé tétele érdekében. A tar előadásoknak fontos helyük van az esküvőkön és különböző társadalmi összejöveteleken, ünnepi rendezvényeken és nyilvános koncerteken. A játékosok szájhagyomány útján, bemutatókon és zeneoktatási intézményekben adják át tudásukat a közösségükben élő fiataloknak.
Történelem
Az „azerbajdzsáni tar” vagy „11 húros tar” a perzsa tar-tól kissé eltérő formájú hangszer, amelyet Sadigjan fejlesztett ki az eredeti perzsa tar-ból 1870 körül. Kicsit más a felépítése és több húrja van. A kaukázusi tarnak van egy extra basszushúrja az oldalán, egy megemelt nyergen, és általában 2 dupla rezonanciahúrja a nyak felénél lévő kis fémnyergen keresztül. Mindezek a húrok a főhúrok mellett futnak a híd felett, és egy húrtartóhoz és a test széléhez vannak rögzítve.
A 19. század második felében a tar különböző újításokon ment keresztül. Az egyik legnagyobb zenész-előadó a konteón Mirza Sadiq Asad (1846-1902) változtatásokat vezetett be a hagyományos iráni tarból átvett szerkezetben és formában, megnövelve a húrok számát 11-re. Ő, ezen túlmenően, megváltoztatta a játék módját és a hangszer testének pozícióját is: az előadó térdéről a mellkasa elé került a hangszer.
A tar-játék másodvirágzása a 20. században kezdődik. A tar vezető szerepet kapott a népi hangszerekből álló első zenekarban, amelyet 1931-ben Uzeyir Hajibeyov és Muslim Magomayev (a legnagyobb azerbajdzsáni zeneszerzők) és a 20. század első felének közéleti személyiségei kezdeményezésére hoztak létre. A nemzeti hangszereken előadott darabok kottába és tankönyvekbe történő foglalása, melyet Uzeyir Hajibeyov kezdeményezett, tovább bővítette a technikai és művészeti lehetőségeket.
Az azerbajdzsáni zenében a tar elsősorban vezető hangszerként volt jelen az úgynevezett mugham énekes trióban, amely magában foglalja még a kamanchát és a dafot is. A tar a mugham trió részeként és szóló hangszerként egyaránt meghatározó szerepet játszik a mai napig a hagyományos és a populáris mugham művészetében.
nincs adat

Értékelések
Még nincsenek értékelések.