- Nyitólap
- Európa
- Magyarország
- Tromba marina – Kovács Emil – Budapest
Tromba marina - Kovács Emil - Budapest
| Méretek | 925 × 114 × 69 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Tromba marina - Kovács Emil - Budapest
| Méretek | 925 × 114 × 69 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
A tromba marina, tengeri trombita vagy apácahegedű, (franciául trompette marine; németül. Marientrompete, Trompetengeige, Nonnengeige vagy Trumscheit, lengyelül tubmaryna) a középkori és reneszánsz Európában használt háromszög alakú vonós hangszer, amely a 15. században Angliában igen népszerű volt, és a 18. századig fennmaradt. A tromba marina csonka kúp alakú testből és nyakból áll, amely háromszög alakú alapon nyugszik. Általában négy és hét láb hosszú, és monochord (bár egyes változatokban szimpatikusan rezgő húrok is vannak). A húr lefogása nélkül játszanak rajta, de természetes felharmonikusokat játszanak a húrnak a hüvelykujjal a csomópontoknál történő könnyed érintésével. Nevét a trombitaszerű hangjáról kapta, amely a híd szokatlan felépítéséből adódik, és a kontúrjának hasonlóságáról a középkori tengeri beszélő trombitához.
Felépítés
A tengeri trombiták teste általában vagy három oldalú, hosszúkás háromszög alakban összekötött fa, a csúcson egy hangolószekrénnyel; vagy három-hat bordából, egy elülső rezgő lapból és egy megkülönböztethető nyakból álló test. A legtöbb esetben a hangszer alsó vége nyitott; egyes történelmi modellek hanglyukakat használnak. Az egyetlen húr, általában a cselló D húrja, leggyakrabban a középső C alatt három oktávval lévő C-re van hangolva. A húr a rezgő lapnál csatlakozik, és a híd egyik lábán halad át, a másik lábat szabadon hagyva rezeg a hangfalba helyezett elefántcsont- vagy üveglapon, ami rezes zúgást eredményez. A hidat furcsán szabálytalan formájáról cipőnek is nevezték; egyik oldalán vastag és magas, amelyen a húr nyugszik, a másik oldalán pedig alacsony és keskeny, amelyet szabadon hagytak, így a vonó minden mozdulatával a hasához rezeg. A híd alatt egy guidonnak nevezett húr van a játékhúr köré kötve, és felfelé fut a Hangolószekrényig, ahol egy kulcs köré tekeredik. A guidon a játékhúr meghúzásával állítja be a híd egyensúlyát.
A tromba marina mérete, a test formája és a húrok száma is jelentősen változott. Néha még egy, a dallamhúr hosszának felét kitevő oktávhúrt, olykor még két húrt, (oktáv és dupla oktávhúrt) adtak a hangszerhez, amelyek nem a hídon nyugszanak, hanem rezgő húrként működnek, hogy a tiszta harmonikus hangok erősítésével javítsák a hangszínt anélkül, hogy a híd hatása miatt megnövekedne a harsogás.
Története
Michael Praetorius (1618) idejében a Trumscheit hossza 7 láb 3 hüvelyk (2,21 m) volt, és a három oldala az alapnál 7 hüvelyk (180 mm), a nyaknál pedig 2 hüvelykre (51 mm) keskenyedett. Eleinte csak egy húr volt rajta, általában egy D csellóhúr. A csellóhoz hasonló nehéz vonót a bal kéz legmagasabb helyei között, a csomópontoknál és a hangszer fejénél használták. A Charlottenburgi Kgl. Hochschule gyűjteményében található egy Trumscheitben a (a katalógus 772. száma), amelyen a bundok A, D, F, A, D, F, G, A, B, C, D betűkkel vannak jelölve.
Németországban abban az időben, amikor a trombitát széles körben használták a templomokban, az apácák gyakran a tromba marinával helyettesítették, mivel a nők nem játszhattak trombitán – innen a Nonnengeige (szó szerint apácák hegedűje) elnevezés. 1662-ben Franciaországban a Grande Ecurie du Roi (Királyi Nagy Istálló) számadásában, amikor először említik a tromba marinát, öt tromba és cromorne (=francia görbe kürt) játékos volt a zenekarban; 1666-ban pedig hatra növelték a számukat. A hangszer a 18. század első felében használaton kívül került (a temperált hangsorok megjelenésével), és csak vándor- és utcazenészek kezében volt látható.
A modern korban a Corvus Corax együttes még mindig rendszeresen játszik a tromba marinán.
Kovács Emil
1948-ban született Budapesten.
1966-ban a Minőségi Hangszer K.T.Sz.-ben Bohák, Kürtös és Lehoczky mesterek tanították.
1968-1970-ig kiemelt szakmunkásként dolgozott.
1972-ben szerelt le a honvédségtől.
1972-től a Minőségi Hangszer K.T.SZ. nevet és részben profilt is váltott.
Ajánlatot kapott a Művészi Kézműves Vállalathoz, (ott is volt hangszer gyártás) „…új seprű jól seper !” és felkérték, hogy vegyen részt a tanulók képzésében.
A Művészi Kézműves Vállalatnál részt vett a tanulók képzésében és a szakmunkás képző iskolai oktatás számára tantervet, és a gyakorlati képzéshez tanmenetet készített.
1975-ben megírta a „Pengetős szakmai ismeret” tankönyvet.
1976-ban tett mestervizsgát.
1978-tól a Zeneművészeti Főiskola javító műhelyeiben dolgozott.
1982-ben rövid szakmai továbbképzés céljából a leningrádi Lunacsarszki Hangszergyárban dolgozott, akkoriban kezdett foglalkozni a historikus hangszerekkel, mint restaurátor.
1988-tól – annak megszűnéséig – tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 1992-ben megszüntették a Zeneművészeti Főiskola hangszer-javító műhelyeit.
Ezután saját műhelyt alapított. Ettől kezdve minden részletében önállóan tervezte és egyedül készítette kézműves munkáit.
1978-tól összesen több mint kétszáz új hangszert készített. Többségük reneszánsz és barokk vonós és pengetős hangszer, de készültek népi hangszerek és modern vonósok is, mandolin-félék, gitárok és hárfák is.
1995-től kizárólag egyedi megrendelésre faragott-testű akusztikus jazz-gitárokat is készít. Hangszereit az USA-ban, Japánban, Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Svájcban, Ausztriában és Izraelben is használják.
2017-ben Aranykoszorús mester elismerésben részesült.
2020-tól Érden él és dolgozik. Jelen tevékenysége 50 %-a restaurátori megbízás.

Értékelések
Még nincsenek értékelések.