Líra - Pontoszi líra
| Méretek | 565 × 80 × 51 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Líra - Pontoszi líra
| Méretek | 565 × 80 × 51 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
A Fekete-tengeri kemencse vagy pontoszi líra (törökül: Karadeniz kemençesi, görögül: Ποντιακή λύρα Pontiakí lýra, laz: Çilili (ჭილილი), örmény: քամանի Qamani, pontusi: lyra) egy hagyományos hangszer. A vonós hangszerek kategóriájába tartozik. Három húrja van, amelyeket általában tiszta kvartokra hangolnak, jellemzően B–E–A hangokra. A hangszeren történelmileg és napjainkban is török és görög népzenészek. A hangszer különböző fafajtákból készül.
Eredete és története
A legrégebbi húros hangszerek többnyire pengetős hangszerek voltak (például a görög líra). A két húros, vonós hangszerek – amelyeket függőlegesen tartottak és lószőrrel húroztak fel – valószínűleg a közép-ázsiai nomád lovas kultúrákból származnak, olyan formákban, amelyek nagyon hasonlítanak a mai mongol morin khurra és a kazah kobyzra. Lehetséges, hogy a szkíták hangszere volt. A Kaukázus régiójában élő cserkeszeknek is van egy hasonló hangszerük, a shikepshine, amelynek neve alapvetően „lófarkú hegedűt” jelent. Hasonló változatai valószínűleg a kelet–nyugati kereskedelmi útvonalak mentén terjedtek el Ázsiából a Közel-Keletre és a Bizánci Birodalomba.
Az összes európai vonós hangszer közvetlen őse az iráni kemencse, a bizánci líra, majd később az európai rebek. A „kemencse” szó a perzsa nyelvből származik, és „kis vonót” jelent.
Úgy tűnik, hogy a pontoszi líra a 11. és 12. század között jött létre, amikor Pontosz a Bizánci Birodalom része volt, míg a „Kemenche” név először a 10. században jelent meg. Pavlos Hairopoulos szerint a pontoszi görögök maguk alkották meg.
Felépítés és mechanika
A hangszer testének, a hangolófejének és a nyakának elkészítéséhez leggyakrabban egy darabból készült szilvafát használnak, de előfordul az eperfa, a diófa, a cédrus, az akác stb. is, míg a fedlap fenyő- vagy jegenyefenyőfából készül. Hagyományosan a szilvafát tartják a legjobbnak. A hagyomány szerint a fedlap faanyagának évgyűrűi, ha sűrűek, jobban visszaadják a magas frekvenciákat, míg ha ritkák, az alacsonyabbakat. Általában a legmagasabb húr alá helyezik a legsűrűbb évgyűrűket.
A hangszert hosszú nyakú, hosszúkás testű, palack alakú formájának egyedisége jellemzi. A hangolókulcs-doboz csepp alakú, és a pontoszi nyelvjárásban „kifal”-nak (fej) nevezik. Ez a hangszer felső része. A „kifal”-ba vannak beékelve a hangolókulcsok, az „otia”-k (fülek), amelyek (általában) T alakúak, és a húrok ezekhez vannak rögzítve, amelyek miután áthaladtak a teljes hangszeren, a húrtartóban („palikar”) végződnek, egy hosszúkás, fordított háromszög alakú faalkatrészben, amely az alján helyezkedik el, és amelyhez a húrok alsó végei vannak rögzítve. A három húr a hídon fut át, amelyen három bevágás – horony – található a húrok stabil rögzítéséhez. A líra belsejében egy fa oszlop, a lélek van beszorítva. A hangszer oldalai laposak, és „magla”-nak (pofák) nevezik őket. A nyak („goula”) az a pont, ahol a lírajátékos fogja a hangszert. A hang két ívelt vagy egyenes hanglyukból, a „rothonia”-kból (orrlyukakból), valamint a hanglyukak végein, a fedélen és az oldalon található furatokon keresztül szűrődik ki. Egy tipikus líra felépítése a következő: mindkét oldalon két-két furat, a hangtáblán négy furat (kettő felül és kettő alul), valamint a hanglyukak mindkét végén egy-egy furat.
Húrok
A pontoszi líra három húrja 1920-ig selyemből készült, és kellemes, dallamos, de mély hangot adott. Alternatív változatban a két legmagasabb húr selyemből, a harmadik pedig bélből készült. A két legmagasabb húr vékonyabb volt, mint a harmadik. Ma a húrok fémből készülnek: vagy két azonos vastagságú húr és egy vékonyabb, vagy két azonos vastagságú húr és egy fémdróttal bevont húr.
Hangolás
A pontoszi lírát tiszta kvartokra hangolják. Három különböző játékmód létezik:
- A dallamot a legmagasabb húron játsszák, a következő húrt pedig burdon (üres) húrként használják.
- Az első két húron játsszák a dallamot.
- A dallamot a legmélyebb húron játsszák, a következő húrt pedig burdon (üres) húrként használják.
A legalacsonyabb húrt „kapan”-nak, a legmagasabbat pedig „zil”-nek nevezik, és a hangszer megfelelő típusait is így nevezik.
Vonó
A vonó a hangszer tartozéka, amely a hangszer használatához elengedhetetlen. Nevét a szálak által alkotott ívről kapta. Ez egy hosszú, körülbelül 50–60 cm hosszú faeszköz, amelynek két oldala van: az elülső oldalon egy szálköteg található, amely a vonó végénél végződik. Az egyik végéről induló szálak a másik végén futnak össze, ahol bőrrel vannak összekötve. Ezt a hengeres pontot a zenész domináns kezével fogja meg, és a középső ujjával nyomja meg.
A vonó szálai hím lófarokszőrökből készülnek (a kancaszőröket ugyanis a ló vizelete könnyen meggyengítheti).
Játékmód
A hangszer használata során a pontoszi lírajátékos állva vagy ülve „játszik” a lírán. A hangszert függőleges helyzetben tartják: ülve a térdre támasztva, állva pedig a játékos előtt tartva. A líra mindig kissé balra dől. Míg a krétai, a Dodekanészosz-szigeteki és a trákiai körte alakú líráknál a húrokat a körömmel fogják le, addig a palack alakú pontoszi líránál az ujjak közepével nyomják meg őket, akárcsak a hegedűnél.
Nincs adat

Értékelések
Még nincsenek értékelések.