Skip to main content Scroll Top

Gitár - Portugál gitár - Artis 307LS

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 810 × 407 × 90 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:
Címkék:

Gitár - Portugál gitár - Artis 307LS

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 810 × 407 × 90 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:
Címkék:

A portugál gitár vagy portugál guitarra (portugálul: guitarra portuguesa) egy pengetős húros hangszer tizenkét acélhúrral, amelyeket hat egyenként két húrból álló húrsorral húroznak. Egyike azon kevés hangszereknek, amelyek még ma is órakulcsos vagy Preston hangoló mechanikát használnak. Ikonikusan a fado nevű zenei műfajhoz kapcsolódik.

Története

A jelenleg leginkább elterjedt portugál gitár az elmúlt évszázadban jelentős technikai változásokon ment keresztül (méretek, mechanikus hangoló rendszer stb.), de megtartotta a húrcsoportjai számát, a hangolását és az erre a hangszertípusra jellemző ujjtechnikát.

A portugál gitár a középkori citole leszármazottja, amelyet a XIII. századtól kezdve használtak Portugáliában a trubadúr- és vándorénekes körökben. A reneszánsz korban szintén használták (akkoriban portugálul „cítole” néven ismerték), bár kezdetben csak az udvari körökben élő nemesek körében. Később népszerűvé vált, és különösen a XVII. és XVIII. században találtak utalásokat arra, hogy a ciszteren színházban, kocsmákban és borbélyüzletekben is játszottak.

1582-ben Phillipe de Caverell szerzetes Lisszabonba látogatott, és leírta a város szokásait; megemlíti a portugálok ciszter és más hangszerek iránti szeretetét. 1649-ben jelent meg IV. János portugál király királyi zenei könyvtárának katalógusa, amely a XVI. és XVII. századi külföldi zeneszerzők legismertebb ciszter-könyveit tartalmazza, és amelyben a darabok összetettsége és technikai nehézsége alapján feltételezhetjük, hogy Portugáliában magasan képzett játékosok éltek.

A ciszteren játszó angyal (1680 körül), az Alcobaça kolostorban található nagyméretű szobor részletesen ábrázolja a portugál gitár közvetlen ősét. A tizennyolcadik század első felében Ribeiro Sanches (1699-1783) a portugáliai Guarda városában ciszter órákat vett, amint azt egy 1735-ös szentpétervári levelében megemlíti.

Ugyanebből az időszakból más bizonyítékok is utalnak a ciszter használatára, pl. a szonáták, menüettek stb. repertoárja, amelyekben más hangszerekkel (csembalóval vagy a gitárral) együtt szólaltak meg. A század későbbi szakaszában (1750 körül) egy új típusú ciszter, az úgynevezett angol gitár jelent meg Portugáliában. 1786-ra az angol lantművész, Simpson által készített hangszerek igen népszerűvé váltak, és feljegyezték, hogy megbízható nikkel-ezüst húrokat is tudott biztosítani. Létezett egy olyan ciszter típus, amelyet német, angol, skót és holland készítők módosítottak helyben, és amelyet Porto városának új kereskedő polgársága lelkesen üdvözölt, és amelyet a „házi zenélések” alkalmával használta. Ez a „lomha Modinhas”-okból, az „hosszú Minuets”-ekből és a „merész Lunduns”-okból állt, ahogy akkoriban nevezték őket. Az angol gitár mint önálló hangszer a 19. század közepére Portugáliában is eltűnt, de a későbbi portugál gitárra gyakorolt hatása az órakulcsos hangoló mechanika, a méret, a 6 húrcsoport és a hangolás tekintetében kimutatható – lásd az afinação natural (természetes hangolás) leírását a Hangolás alatt. Különösen a 19. század közepétől a portugál gitár, mint a különböző korábbi ciszter típusokból kialakult önálló hangszer, a lisszaboni dallal (fado) való társítása révén jött divatba.

A cítara utolsó részletes említése 1858-ban jelent meg J. F. Fètis The Music Made Easy című könyvében. A portugál fordítás tartalmaz egy szójegyzéket, amely leírja a korabeli ciszterek és az „angol” gitár különböző jellemzőit (hangolás, társadalmi státusz, repertoár stb.).

A Simpson-konstrukciót fokozatosan átalakították a portugál hangszerkészítők: szélesebb lett a test, hosszabb a skálahossz és szélesebb a fogólap, amelyet a lapos kivitel helyett nagy rádiusszal tettek kezelhetőbbé.

A portugál gitárt szólózenére (guitarradas) és kíséretre is használják, mely utóbbiban fémhúros klasszikus gitárral (viola de fado) és alkalmanként nagybőgővel vagy basszusgitárral játszanak együtt. Széles repertoárja gyakran felcsendül koncerttermekben, valamint klasszikus és világzenei fesztiválokon szerte a világon.

Modellek

Két különböző portugál gitármodell létezik: a Lisszaboni és a Coimbrai.

A két modell közötti különbségek a skálahosszban (445 mm szabad húrhossz a Lisszaboni gitárnál és 470 mm a Coimbrai gitárnál), a testméretekben és egyéb finomabb konstrukciós részletekben vannak. Összességében a Coimbrai modell egyszerűbb felépítésű, mint a Lisszaboni modell. A Lisszaboni modellt ránézésre leginkább a szélesebb teste és a hangológépet általában díszítő tekercsdísz (caracol-csiga) alapján lehet könnyen megkülönböztetni, a Coimbra modelltől, amelynek könnycsepp alakú (lágrima) motívum van a fejük tetején, A Lisszaboni gitárok általában rövidebb és keskenyebb nyakprofillal rendelkeznek. Akusztikai szempontból nagyon eltérő a hangszínük, és a hangolásuk is egy nagy szekunddal tér el egymástól: a Lisboa modell D hangolású, világosabb és rezonánsabb hangzású, míg a Coimbra modell C hangolású, sötétebb hangszínnel. A választás a két hangszer között a játékosok preferenciáin múlik.

Már 1905-től kezdve építettek nagyobb portugál gitárokat (guitarrão, többes számban guitarrőes), látszólag nagyon kis számban és korlátozott sikerrel. A közelmúltban a híres gitárművész, Gilberto Grácio épített egy guitarrão-t, amelyet ő inkább guitolão-nak nevezett el; ez a hangszer szélesebb hangszíntartományt tesz lehetővé a mély és a magas hangok tekintetében, mint a hagyományos portugál gitár.

Játéktechnika

A portugál gitáron való játék technikáját történelmileg figueta és dedilho néven emlegetik. A figueta technika kizárólag a hüvelyk- és mutatóujjakkal való játékból áll, és a Viola da Terra technikája ihlette. A dedilho technika a mutatóujj felfelé és lefelé irányuló pengetéseire fókuszál a bonyolult részek lejátszása éedekében. A portugál gitáron a húrokat a körmök sarkával pengetik, elkerülve a hús érintkezését a húrokkal. A pengető kéz nem használt ujjai a húrok alatt, a fedlapra helyezett guarda-unhas-on nyugszanak. A legtöbb játékos a természetes körmök helyett különböző anyagokat használ; ezek az ujjpengetők (unhas) hagyományosan teknőspáncélból készültek, de ma már általában nejlonból vagy műanyagból vannak. Míg a Lisszaboni unhas általában téglalap alakú, hogy tisztább legyen az „attack”, addig a Coimbrai unhas általában a köröm természetes ívét követi.

A technika alapjai a fado maior, a fado menor és a fado Mouraria. Ezután az ember elsajátítja a trinadót (trioladíszítés), a glissando-t, és a húrcsoport egyes húrjainak pengetését (az egy húrsorban található mindkét húr pengetése helyett), és az intenzív jellegzetes vibratót a dallam díszítésére. Végül a fadók mellett hagyományos virtuóz darabok is vannak – a fado Lopes, valamint a Variaçoes em Re Menor, La Menor, Mi Menor és Si Menor.

Egy jó gitárosnak a több mint kétszáz standard fado-ból legalább százat ismernie kell a fadista által kért bármelyik hangnemben.

Lisszaboni

A Lisszaboni játékstílus hagyományosan a Guitarra de Lisboa-t használja, de manapság egyre gyakrabban látni olyan zenészeket, akiknek a Guitarra de Coimbra hangolása a Lisszaboni hangoláshoz igazodik. A lisszaboni fado kíséretében a guitarrista játssza a bevezetést, amely hagyományosan az énekdallam második felén alapul, majd váltakozva a fent leírt technikákat és a fadista frázisaira válaszoló rövid expresszív dallamokat játszik egy zenei kérdés-felelet felfogásban. A gyorsabb fadókban a guitarra gyakran végig virtuózan improvizál, beleértve a fadista éneke fölötti szólót is.

Coimbrai

Az Artur és Carlos Paredes által népszerűsített Coimbrai játékstílus a történelmi Universidade de Coimbra egyetemi hallgatóitól származik. A férfi hallgatók és diplomások hagyományosan egy coimbrai fadót játszottak éjszaka vagy szerenádot adtak a nőnek, akinek udvaroltak.

Ahelyett, hogy átkötnék az énekes sorai közötti űrt, a Coimbrai Fadóban a guitarra az akkordkíséretet játssza az akusztikus gitár mellett. A gyors, technikailag igényesebb lisszaboni fadóval ellentétben a guitarrista a hüvelykujjal egy leütést játszik, amelyet az összes húron átívelő, gördülő akkord követ, amely a hüvelykujj előtt keresztbe tett mutatóujjal végződik. Ez a minta könnyen módosítható a Coimbra Fado aktuális ütemének megfelelően.

Neves művészek

Az 1891-ben született Armandinho Lisszabon egyik legnagyobb hatású gitárosa volt, aki a variációk és fadók hatalmas repertoárját hagyta hátra. Neki tulajdonítják, hogy népszerűsítette a fado gitárkíséret játékában a második szólista megközelítést az egyszerű akkordok használatával szemben. Armandinho nyomdokaiba olyan gitárosok léptek, mint Jaime Santos, Raul Nery, José Nunes, Carlos Gonçalves és Fontes Rocha. Az 1899-ben született Artur Paredes ugyanilyen jelentős gitáros volt Coimbra városában. A mai coimbrai gitár számos jellegzetessége az Artur Paredes és a helyi hangszerkészítők közreműködésére vezethető vissza. Fia, Carlos Paredes virtuózként nagy népszerűségre tett szert, és a nemzetközileg legismertebb portugál gitáros lett. A portugál gitárra írt kompozíciói túlmutatnak a hangszer hagyományos használatán a fado zenében, ami neki (és a hangszernek) a népzene vagy a régió zenéjén túlmutató jelentőséget ad. Ezt a szólista hagyományt a mai napig számos kiváló zenész követi, mint Pedro Caldeira Cabral, Antonio Chainho, Ricardo Rocha, Paulo Soares és a fiatalabb generáció számos más virtuóz gitárosa. Az első portugál gitárra írt zenekari versenyművet Fernando Lapa komponálta, és Paulo Soares mutatta be 2003-ban a coimbrai Gil Vicente színházban a Coimbrai Zenekarral. Pedro Henriques da Silva szintén portugál gitárra és zenekarra komponált versenyművét 2017. december 5-én mutatta be a Stratford-upon-Avon-i Stratford ArtsHouse-ban az Orchestra of the Swan zenekarral.

Sok vezető lisszaboni gitáros – Mario Pacheco, Luis Guerreiro, Jose Manuel Neto, Henrique Leitão, Bruno Chaveiro, Paulo de Castro, Ricardo Martins és Custodio Castelo – ma már Oscar Cardoso gitárokat használ, amelyek hátulján rendkívüli újításként egy nyílás található, és Coimbra húrhosszúságot alkalmaznak, de lisszaboni hangolással. Ezeknek a művészeknek a virtuozitása gyökeresen megváltoztatta a fado hangzását, és a sebességük rendkívüli. Rocha rendkívül avantgárd darabokat komponált, Pacheco, Castelo és Martins eredeti guitarradái pedig Lisszabonban, ahogyan Soareséi Coimbrában, közös repertoárrá váltak. A legtechnikásabb játékosok Carlos Paredes néhány haladókszámára írt művét is megtanulják. Marta Pereira da Costa az első női virtuóz gitárosként vált ismertté.

A portugál zenén túl

A portugál gitár a népzene reneszánszát követően követően szerepet játszott a kelta és a nyugat-európai népzenében is. Az 1970-es években Andy Irvine a Planxty együttesből egy módosított portugál gitáron játszott. Stefan Sobell brit lantművész az 1970-es évek elején kifejlesztett egy modern cisztert, amelyet a néhány évvel korábban egy leedsi használt gitárboltban vásárolt portugál gitárra alapozott.

Több jazz-zenész is készített felvételeket portugál gitárral, köztük Brad Shepik.

A portugál gitár kiemelt szerepet játszik a Sun Kil Moon debütáló albumán, a Ghosts Of The Great Highway-en.

Steve Howe, a Yes együttes brit gitárosa portugál gitáron játszik a The Yes Album (1971) „I’ve Seen All Good People”, a Going for the One (1977) „Wonderous Stories”, a The Ladder (1999) „Nine Voices (Longwalker)”, a Fly from Here (2011) „Hour of Need”, a Heaven and Earth (2014) „To Ascend” és a The Quest (2021) „Sister Sleeping Soul” című dalaiban.

Chris Hirst brit zenész portugál gitáron játszik fadót, és kortárs zenében is felhasználja a Quatrapuntal nevű együttesével. Ez a fado és a portugál Madredeus együttes hatásait tükrözi, de keveriazt a klasszikus zenével és más elemekkel is.

Ziv Tamari izraeli gitáros portugál gitáron játszik „My Promised Land” című albumán.

Portugál gitárkészítők

Sok portugál gitárkészítő még mindig a hagyományos kézműves technikákkal építi a gitárokat. Számos család generációkon keresztül adta tovább a tudását. A legnevesebb guitarreiro-k, azaz gitárkészítők közé tartozik a Grácio család, Álvaro da Silveira, a Tavares család (jelenleg Kanadában, Torontóban élnek), a Cardoso család – különösen Oscar Cardoso (akinek gitárjairól nemrégiben egy könyv is született), António Guerra, Domingos Machado, Fernando Meireles, Antonio Monteiro és Domingos Cerqueira. A Grácio család és Álvaro da Silveira hangszereit általában a minőség csúcsának tekintik. Ezekre a hangszerekre nagyon nehéz rábukkanni, és meglehetősen drágák lehetnek.

Antonio Pinto de Carvalho APC hangszerműhelye az egyik legnagyobb Európában, és több ezer hagyományos portugál húros hangszert gyárt.

Hangolás

A portugál gitáron leggyakrabban használt hangolást történelmileg afinação do fado vagy afinação do fado corrido néven említették. Valószínűleg a 19. század elején alakult ki, mivel a század közepén a lisszaboni fadisták már nagyrészt átvették. A természetes hangolás (lásd alább) használatának visszaszorulásával ezt a hangolást egyszerűen afinação de Lisboának nevezték, amikor magasra, D-re hangolták, vagy afinação de Coimbrának, amikor mélyre, C-re hangolták; ez abból a tényből ered, hogy míg a legtöbb lisszaboni fado játékos D-re hangolta a gitárját, addig Coimbrában a diákok általában C-re hangolták a gitárjukat, főként Artur Paredes hatására. Fontos azonban megjegyezni, hogy a hangolás két változata közötti hangmagasság különbségtől függetlenül a gyakorlatban az utóbbi továbbra is az előbbi elnevezési konvenciókat használja, így a do/C-t re/D-nek, a D-t mi/E-nek stb. nevezik a játékosok (lényegében a Coimbra hangolású portugál gitár a B-trombitához hasonló transzponáló hangszerré vált, mivel egy adott hangra egy egész hanggal magasabb névvel hivatkoznak, mint amit a hangolási konvenciók használnának).

A 18. századi angol gitárból örökölt természetes hangolást szintén nagyon gyakran alkalmazták egészen a 20. század első feléig, és a 19. század végi játékosok egy része az előbbivel szemben előnyben részesítette; gyakran hangolták E-re a C helyett, mivel ez megkönnyítette a fado hangolások közötti váltást azon játékosok számára, akik mindkettőt használták. Ennek a hangolásnak néhány változatát is elfogadták, mint például az afinação natural com 4ª, más néven afinação da Mouraria, vagy az afinação de João de Deus, más néven afinação natural menor. A természetes hangolás és annak változatai többnyire már több évtizede nem használatosak.

Létezik egy Guitolão nevű portugál bariton gitár is, amely egy kvarttal a Coimbra gitár és egy kvinttel a Lisboa gitár alá van hangolva, az afinação de Guitolão (G, D, E, A, D, E) nevű mély G hangolásra.

Afinação de Lisboa (Lisszaboni hangolás)

 

Afinação de Coimbra (Coimbrai hangolás)

 

Afinação natural (Természetes hangolás)

 

Jelölési mód

A portugál gitár használhat portugál gitár tabulatúrát, szoprán kottát vagy a kettő kombinációját. A dedilho technikát a mutatóujj lefelé vagy felfelé történő pengetésének megfelelően a hangjegy fölött felfelé és lefelé mutató nyilakkal jelzik. Az „i” jelzi a mutatóujjal (vagy indicador) történő pengetést, a „p” pedig a hüvelykujjal (vagy polegar) történő pengetést. A középső ujjat ritkán használják, de a médio esetében „m”-mel jelölik.

Jóllehet, számos virtuóz coimbrai darab kottába leírva is rendelkezésre áll, a fadókat általában improvizálják, és egy jó guitarrista számára nincs szükség kottára a játékhoz. Az egyes fadók akkordmenetét a tanult gitárosnak magától értetődően át kell látnia, amely lehetővé teszi, hogy a fadistára reagálva könnyedén improvizáljon. Bár ezt a készséget hagyományosan a fiatalabb játékosok sajátították el, akik egy haladóbb guitarrista mellett játszottak egy együttesben, csak a 2000-es évek elején jött létre az első fado iskola, amely hivatalosan is tanította az improvizatív stílust az írott változat mellett.

https://en.wikipedia.org/wiki/Portuguese_guitar

nincs adat

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

Mondd el a véleményed

For security, use of CloudFlare's Turnstile service is required which is subject to the CloudFlare Privacy Policy and Terms of Use.

HÚREMBER
KÜLÖNLEGES HANGSZEREINK

Lehet, hogy ez is érdekel

Privacy Preferences
When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in form of cookies. Here you can change your privacy preferences. Please note that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we offer.