Domra - tenor
| Méretek | 980 × 430 × 200 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | Oroszország, A szovjet hadseregről elnevezett moszkvai kísérleti harmónika gyár |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Domra - tenor
| Méretek | 980 × 430 × 200 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | Oroszország, A szovjet hadseregről elnevezett moszkvai kísérleti harmónika gyár |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
A domra (до́мра, [ˈdɔmrɑ]) a lantok családjába tartozó hosszú nyakú fehérorosz, orosz és ukrán népi húros hangszer, kerek testtel és három vagy négy fémhúrral.
Története
A domra első ismert említése Dániel metropolita intelmeiben (1530) található. Ez a hangszer a 16-17. században nagy népszerűségre tett szert, felváltva a guszlit. A domra számos említése található a korabeli történelmi dokumentumokban. Ezenkívül a középkori orosz zsoltárok illusztrált kéziratai nyakkal rendelkező pengetős hangszeren játszó zenészeket ábrázolnak, és néhány ilyen miniatúrán egyértelműen szerepel a „domra ábrázolása” felirat. Ezen képek alapján a késő középkori orosz domrákat két típusra lehet osztani: lant alakúakra, amelyek öt-hat húrral, nagy testtel és hátrahajló, aszimmetrikus hangolószekrénnyel rendelkeztek, és tanbur alakúakra, amelyek három-négy húrral, kis testtel és egyenes hangolószekrénnyel rendelkeztek.
Miután a jámbor Alekszij orosz cár rendeletet adott ki, amelyben elrendelte az orosz népzenészek üldözését és hangszereik megsemmisítését (1648), a domra fokozatosan használaton kívül került, és helyét a balalajka vette át, amelyet sokkal könnyebb volt elkészíteni és játszani rajta.
1896-ban Vaszilij Vasziljevics Andrejev tanítványa egy vidéki oroszországi istállóban talált egy törött hangszert. Úgy gondolták, hogy ez a hangszer a domra egyik példánya lehetett, bár akkoriban még nem ismertek illusztrációkat vagy példákat a hagyományos domráról (a hagyományos domra csak a folklórban található számos említésből volt ismert, bár a dombra nevű rokon török hangszer is fellelhető volt). E hangszer háromhúros változatát később, 1896-ban áttervezték, szabadalmaztatták, és bevezették az orosz népi hangszerek közé.
Zenekari hangszerek
Az domra alapértelmezésben a következőképpen van hangolva:
Három húr: EAD hangolás.
Négy húr: GDAE hangolás (mint a mandolin vagy a hegedű).
A hangszereket különböző méretekben gyártják, beleértve a piccolo, prima, alt, tenor, basszus és kontrabasszus hangszereket.
Piccolo: b1 e2 a2
Prima: e1 a1 d2
Mezzoszoprán: b e1 a1
Alt: e a d1
Tenor: b e a
Basszus: E A d
Kontrabasszus (moll): 1E 1A D
Kontrabasszus (dúr): 1A D G
Előadók
Tamara Volszkaját a 4 húros domra egyik vezető kortárs előadójaként tartják számon. Oroszország Érdemes Művésze, a Szovjetunió versenyének díjazottja és a jekatyerinburgi Muszorgszkij Urali Állami Konzervatórium professzora. Jelenleg New Yorkban él. Alekszandr Csigankovot a háromhúros domra egyik vezető kortárs előadójának, tanárának és zeneszerzőjének tartják. Moszkvában él.
nincs adat

Értékelések
Még nincsenek értékelések.