Skip to main content Scroll Top

Citera - Csőcitera - Kong Ring

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 680 × 170 × 230 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:
Címkék:

Citera - Csőcitera - Kong Ring

Hozzáadás a kedvencekhez
Hozzáadva a kívánságlistához Kívánságlista megtekintése
Eltávolítva a kívánságlistáról
Információk
Méretek 680 × 170 × 230 mm
Hangszer neve

Hangszer típusa

Jellemző előfordulási helye

Hangszer készítésének ideje

Hangszer készítésének helye

Hangszer készítője

Hangszert restaurálta

Menzúra

Húrok száma

Hangszeren történő játék módja

Kontinens

Ország

Megosztás:
Kategóriák:
Címkék:

CSŐCITERA

A csőcitera olyan húros hangszer, amelyben egy cső egyszerre funkcionál a hangszer nyakaként és hangdobozaként. Nyakként feszesen tartja a húrokat, és lehetővé teszi, hogy azok rezegjenek. Hangdobozként módosítja a hangot, és továbbítja azt a szabadba. A hangszerek a legrégebbi kordofon hangszerek közé tartoznak, mivel a kordofon hangszerek fejlődésének „nagyon korai szakaszát” jelentik. Időben korábbiak, mint néhány a legrégebbi kordofonok közül, mint például a kínai Se, amely egy kettéhasított csőre épülő citera. A legtöbb csőciterát bambuszból készítik. Ma Madagaszkáron, Indiában, Délkelet-Ázsiában és Tajvanon játszanak ilyen hangszereken. Európában és az Egyesült Államokban találtak más anyagokból, például kukoricaszárból és kaktuszból készült csőciterát.

Léteznek kerek és félcső-citerák, valamint olyan csőciterák, amelyeknek a húrjai a bambusztestből vannak kivágva (idiochordikus), vagy ritkán különálló húrokkal rendelkeznek (heterochordikus).

Kulturális kapcsolatok

Azokat a területeket, ahol a bambuszcső-citera használatos volt, kereskedelem és népvándorlás kötötte össze. Az egyik széles körben elterjedt csoport, amelynek néhány tagja még ma is használja a bambuszcsőciterát, az ausztronéz népek voltak, amelyek Madagaszkárt, Délkelet-Ázsiát, Óceániát és Tajvant is magában foglaló területen éltek.

A zenetudósok az ikonográfia, a nyelvészet és az irodalom segítségével keresnek nyomokat a múltbeli hangszerek létezéséről és jellemzőiről, valamint a modern hangszerekről és azok változatairól. Ezekből a nyomravezető jelekből megalkotják a hangszer történetét. A létező hangszerek, a különböző nyelveken használt nevek, a gyártási és játékmódok, a zeneelmélet és a hangrendszerek mind-mind kapaszkodókat kínálnak a hangszerek eredetére vonatkozóan. A bambuszcső-citera hátterében a következő történelmi tendenciák húzódtak meg: az i. e. 6. századra az Indiából származó kereskedők keletre hajóznak, és „áthajóznak a Maláj-félszigeten”, a Kr. u. 1. századra pedig az indonézek hajóznak nyugatra, Madagaszkárra. A Kr. u. 3. századra buddhisták szobrokat készítenek Jáván, a Kr. u. 7. századra pedig Szumátrán megalapítják az „indianizált” Srivijaya birodalmat (650-1377). A khmer birodalmat (i.sz. 802-1431) az i.sz. 9. században alapították. Az országok közötti háborúk (köztük a khmer birodalom és a Champa királyság közötti háborúk) (192-1832) és Đại Việt az emberek szárazföldi vándorlását eredményezték, beleértve egy legyőzött törzset a Tonkin síkságról, a mai Vietnamból, amely a szárazföldön kelet felé az Észak-India melletti Assamba vándorolt.

A csőcitera és a rúdcitera jelenleg ismert képi bizonyítékai a Kr. u. 7-10. századból származnak. A csőciterák története összefügg a rúdciterákéval. A műalkotásokról nem mindig lehet megállapítani, hogy egy domborművön egy botot vagy egy vékony bambuszcsövet ábrázolnak.

Alapvető felosztások

A csőciterát a cső és a húrok létrehozásához használt anyagok alapján lehet felosztani. A húrokból történő hangkeltés módszere szerint is feloszthatók. Feloszthatók a húrok csövön való elhelyezése szerint, amely kölcsönhatásba léphet a húrok hangzásával. Feloszthatók aszerint is, hogy a cső egész cső vagy fél cső.

A legtöbb csőcitera bambuszból készül, egy olyan anyagból, amely természetesen üreges. Más növényeket is adaptáltak a csövek készítéséhez, például a kaktuszt és a kenyérfát. A félcső-citera bambuszból és hajlított fából készült deszkából is készül, ugyanúgy hasábcitera, mint csőcitera.

Hornbostel-Sachs miután foglalkozik a húrok feszítésére használt eszközzel, a csővel, szemben a botcitera botjával, két típusra osztja a csőciterákat az általuk használt húrtípusok alapján: idiochord és heterochord. Az idiochord csőciterák „húrjai” magának a csőnek az anyagából készülnek. A bambusz esetében a cső felületét csíkokra vágják és lehántják, mindkét végét a csőhöz rögzítve hagyják. A csík alá kis bambuszdarabokat tesznek, hogy feszes legyen. A feszes bambuszcsík húrként működik: pengetni, ütni és vonóval megszólaltatni is lehet. A heterochord csöves citerák külön anyagot használnak a húrokhoz, például drótot, horgászzsinórt vagy gitárhúrokat. A húrokat mindkét végén a csőhöz rögzítik, és feszítik őket. Egyesek hasonlítanak az idiochord ziterákra, a húrt a csőben lévő lyukakon keresztül helyezik el, ott rögzítik, és bambuszt tesznek alá, hogy megfeszítsék őket. Egy másik változatban az egyik végét a csőben lévő lyukon keresztül rögzítik, a másik végét pedig egy csap köré tekerik, amelyet meg lehet feszíteni.

A hangszerek csoportosításának egy másik módja a húrok a csövön történő elhelyezkedése alapján történik. A polychord csőciteráknál a csövet húrsorok borítják körbe-körbe. Ezzel szemben a párhuzamosan húrozott citeráknál a húrok párhuzamosan vannak elrendezve, gyakran csak egy pár a csőre, és úgy vannak összekötve, hogy együtt szólaljanak meg.

A csőciterák lehetnek pengetős kordofonok, kopogtatással vagy ütéssel megszólaltatott kordofonok vagy vonós kordofonok.

Bambusz

A bambuszcső-citera a 21. században Madagaszkártól Indiáig, Délkelet-Ázsiáig és a Fülöp-szigeteken, Észak-Luzonon és Mindanaón is megtalálható. Történelmileg Indiában és Kínában volt megtalálható, ahol a 21. században a Rudra veena és a nem bambusz guzheng hangszerek a modern rokonai. Az alaphangszereket úgy építették, hogy a külső felszínükbe csíkokat vágtak, a csíkokat ékekkel megemelték, hogy feszültséget hozzanak létre, és idiochord-húrokat készítsenek. Az ékek elhelyezésével, a bambuszcsíkokból készült húrok megfeszítésével és lazításával lehetett őket hangolni. A csíkok alatt kezdődő lyukakat lefelé tágították, amíg végig nem mentek a cső oldalán. A modern hangszerkészítők Madagaszkáron, Kambodzsában, Thaiföldön és Vietnamban a modern anyagokat használták fel. A horgászzsinórt, drótot és más modern húranyagokat hangszerhúrokként használták fel, a hangszerek hangolására szolgáló kulcsokkal. Az új anyagok kevésbé hangolódnak le, és a hangszerek hangzása is más lett.

A hangszereket Burma, Kambodzsa, Vietnam, Indonézia és a Fülöp-szigetek kultúrájában gongokhoz erősítik. A bambuszhúrokkal ellátott citerák ütésekor gong- vagy harangszerű hangot adnak, amely megszólalás után lecseng. Indonéziában léteztek olyan gong-együttesek, amelyek teljes egészében bambuszhangszerekből állnak, és egyes csoportok a hangszerek nevében a gong szót használják (például ogoeng boeloeg [gong bambusz]). Míg a gongok nyilvános használatra szánt hangszerek, addig a többhúros bambusz citerák otthoni használatra is alkalmasak. Sőt, egy csőciterával egy zenész olyan zenét is játszhat, amihez általában egy egész gongegyüttesre is szükség van. A kolitong és a kulibaw hangszerek a gangsa (lapos gongokból álló együttesek) ciklikus sorrendjét követi. Ennek érdekében a kolitong hat húrját pontosan a gongok hangmagasságára hangolják.

-Kambodzsa: Kong

-Indonézia: (Kolintang gong) Kolitong citera

-Tagalog: Agong

-Szumátra: Ogoeng

-Vietnám: Goong

Afrika

A valiha nevű csőcitera az i.sz. 15. században érkezett Madagaszkárra az Indonéz szigetvilágból származó hova néppel. Két formája létezik. A hagyományos formának akár 14 húrja is lehet, amelyeket a bambuszcsőből vágnak ki és emelnek ki. A 20.századtól kezdve a bambuszcsíkokat fémhúrokra cserélték, ami megváltoztatta a hangszer hangzását.

Afrikában használják a tutajciterát is, amelyben a csőciterákat egyetlen hangszerré állítják össze. A tutaj citera egyik példája a kongói Totombito citera. Más afrikai példák Nigériában és Kelet-Afrikában találhatók.

Délkelet-Ázsia

A hangszereket kultúránként eltérő módon használták. Kambodzsában a Kong-ring nevű hangszert pengetve, egy sor gong hangját helyettesítve használták, hasonlóan ahhoz, ahogyan a zongora helyettesíthet egy zenekart. A Fülöp-szigeteken a citera húrjait pengetik, de bottal is ütik, mint egy dobot. Burma és Thaiföld partjainál a moken nép a kating ga-un hangszeren vonóval játszott.

Kambodzsában a Kong ring, Vietnamban a Đàn goong bambuszcső-citera. A hangszerek Burmában és Thaiföldön a Pa’O (fekete karen), Kayaw (vörös karen), Sgaw karen, Khmu és Shan népeknél is megtalálhatók.

A khmu népnek többféle bambuszcső citerája van, bambuszhúrokkal. A bring egy párhuzamosan húrozott citera, amelyet ütögetéssel szólaltatnak meg. Mint más párhuzamosan húrozott perkusszív bambuszcietrának, ennek is két, bambuszból kivágott húrja van, a húrokat egy vékony bambuszdarab köti össze, a cső falába egy kis lyukat vágtak a csatlakozó alatt. A bring eltér sok más csőciterától, mert a bambuszcső mindkét vége nyitott. Az egyik végét a zenész a testéhez fogja játék közben, így zárva azt a véget, a másik lyukat pedig kézzel fedi és nyitja, változtatva ezzel a hangzást. Pengetős citeráik is vannak.

Indonézia, Jáva, Szumátra

Wukir Suryadi, az indonéz Senyawa együttes zenésze egy modernizált csőciterán játszik. A fémhúrokat feszítő hangolókulcsok helyett a hangszernek gitárszerű feje van, mechanikus hangológépekkel.

Az indonéziai hangszerekkel kapcsolatos korai ismeretek a hindu-jávai civilizáció művészeti alkotásaiból és irodalmából származnak, amely a hindu gyarmatosítókkal kezdődött a Kr. u. ötödik században. Mivel a bambusz hangszerek tönkre mennek, a velük kapcsolatos bizonyítékok az ikonográfiából, a művészeti ábrázolásokból és az irodalomból származnak. Valószínű, hogy a hangszerek korábbiak, mint az első képi ábrázolásuk. A hangszer megtalálható a Kinddung Sunda című közép-jávai nyelven írt műben, amelyet körülbelül a 14. és 15. században használtak. Ebben a műben guntangnak nevezték, és Balin még mindig így hívják. Az „egész szigetvilágban” jelen van, de más néven, többek között gumbeng vagy bumbeng néven.

A hangszerek készülhetnek egyhúros változatban, húrpárokkal (párhuzamos húrokkal), valamint három vagy több húrral (polychord). A húrok száma befolyásolja a játékmódot. A három vagy kevesebb húrral rendelkező hangszereken úgy játszanak, mint a dobokon, a húrokat egy pálcával ütögetik. A háromnál több húrral rendelkező hangszereket hüvelykujjal lehet pengetni. Ezeken a hangszereken hüvelykujj és pálca kombinációjával is lehet játszani, a játékos váltogatja a pengetést és az ütögetést.

Együttesek, gumbeng és chelempung

Indonézia hagyományos népzenei együtteseinek (úgynevezett gamelánok) középpontjában a gong és gong-harang alapú hangszerek állnak. A zenét más – többek között bambusz alapú – hangszerekből álló együttesekkel is játsszák.

A gumbeng együttesben a következő hangszerek találhatók: egy többhúros bambuszcső-citera bambuszhúrokkal a dallam megszólaltatására, egy második – párhuzamosan húrozott – bambuszcső-citera (a húrok össze vannak kötve és együtt szólalnak meg és „kempul”-ként működnek) egy másik húrt „kenong-ütésekre” használják, egy bambuszcső (nem citera), amely „kedang”-ként működik a cső nyitott végeinek tenyérrel történő ütögetésével, egy bambuszcsőből készült hangszer, amelyet gongként ütnek.

A chelempung együttes vagy celempung, amely ma Jáván és a jávai befolyás alatt álló helyeken (beleértve Szumátrát is) megtalálható, általában 3 vagy 5 harangból álló „bonang” csengettyűsorokból áll. A csengettyűket azonban más hangszerek is helyettesíthetik, például egyetlen fémhúros citera vagy idiochord-bambuszcső-citerákból álló celempung-zenekar. Ez utóbbi együttesben a hangszereket a zenekarban betöltött funkciójukról nevezhetik el: a kendang awi (bambusz kendang) a kendang dobot helyettesíti; a ketuk awi (bambusz ketuk) a ketuk gong-harang szólamot helyettesíti. Egy másik hangszer, amelyet ebben az együttesben használnak, a celempung renteng, amely egy sor párhuzamosan húrozott csőciterára (celempung) utal (reteng). Ebben a sorban különböző méretű csőciterák vannak, amelyek mindegyike más-más hangot játszik, mint a xilofonon a lemezek. A magasabb hangokra hangolt húrok a gamelán harangjátékot, a mélyebb hangokra hangolt húrok pedig a gongot utánozzák.

A chelempung együttesben használt másik citera a háromhúros celempung indung. A hangszer többhúros, a húrokat egyenként megszólaltatva különböző hangokat adnak ki. A húrok alá két húr közepén hidak helyezhetők, amelyek még több hangot tesznek lehetővé, a híd mindkét oldalán. A legalacsonyabb hangú húrt úgy tervezték, hogy a bambuszcsövön lévő lyuk fölött egy csappantyú segítségével „kitartott bummot” adjon; a csappantyú a húrral együtt rezeg, és „ez a hang/energia a cső hosszán keresztül a kis lyukon keresztül továbbítja a hangot”. A kendang dobot úgy imitálják, hogy a cső nyitott végét a zenész a tenyerével megüti. A játékos úgy is befolyásolhatja a hang magasságát, hogy a hangszer végén lévő nyílást tenyérrel nagyobbra vagy kisebbre veszi – a teljesen nyitott lyuk a legmagasabb hangmagasságú hangot, a lyuk bezárása pedig a legalacsonyabb hangmagasságú hangot adja.

Fülöp-szigetek

A Fülöp-szigeteken a bambuszcső-citera különböző neveken és formákban van jelen, és a pengetős hangszereket ütőhangszerként is használják, valamint a modern időkben kifejlesztettek egy vonós formát is. A nevek különböző változatai származhatnak az angol nyelvre való átírásból, de lehetnek a különböző dialektusokban vagy nyelveken használt nevek változatai is. A hangszerek egy körülbelül 10 centiméter átmérőjű bambuszcsőből készülnek, amelynek a végei le vannak zárva. A végek lehetnek részben nyitottak is vagy a hangszeren külön lyukak is előfordulnak, sőt szándékosan repedezettek lehetnek, hogy segítsék a rezonanciát. A hangszerek idiochordok, a cső anyagából kivágott húrokkal, a két végükhöz rögzített csíkokban, amelyeket a cső és a húr közé helyezett ékekkel feszítenek meg. Lehetnek polychord-ok, a cső körül hosszanti irányban elhelyezett húrsorokkal, vagy párhuzamosan húrozottak, egy vagy két kettes csoportban elhelyezett húrokkal.

Fenti hangszereken játszanak a bambusz-citera zenekarok, úgynevezett „vidéki gamelán együttesek”, amelyekben a hangszerek a bonang, kenong és kempul gongok helyét veszik át.

Többhúros hangszerek

A többhúros csőciterákon Észak-Luzonon, Mindanao szigetén és Palawanon játszanak. Észak-Luzonon a citerák közé tartozik az Ilongot népcsoport öthúros kollesing-je vagy kulisin-je a Bontok népcsoport kolitong-ja, kollitong-ja vagy kullitong-ja, a Kalinga népcsoport hathúros kolitong-ja és hat- vagy tizenegyhúros kulibit-je, és az Isneg népcsoport öthúros ohitang-ja.

Mindanaón a bagobo népcsoport taw-go-nak, tugo-nak vagy padang-nak nevezi. A B’laan vagy Bilaan nép a sluray, sluday vagy sloroy nevet adta a hangszernek. A Subanon népcsoportnál az öthúros citera neve sigitan. A Maguindanao nép tangkelnek hívja. A Manobóknál a héthúros citera neve tugo, tangkew vagy takul. A Mansaka nép takulnak hívja. A T’boliak sludoy-nak vagy s’ludoi-nak hívják. A Tiruray nyolchúros citera neve tangke, tangkel vagy togo. A Bukidnon tartományban élő Matigsalug népcsoport hathúros citerája a saluray nevet viseli.

Palawan szigeten pagangnak hívják.

Párhuzamosan húrozott hangszerek

Párhuzamosan húrozott csőciterát Mindanao sziegen a Maranao, a Tiruray és a Manobo népcsoport, Észak-Luzonon pedig az Isneg nép használ. A bambuszrúd egész hosszán egy lapos részt alakítanak ki, amelynek a közepén egy lyuk van. A lapított rész két oldalán két húrt alakítanak ki. Egy megemelt részt helyeznek el a két húr összekötésére (a lyuk felett), hogy azok együtt rezegjenek. A hangszereken egy vagy két pár húr is lehet, és azokat vagy pengetik, vagy bambuszpálcával ütögetik.

A Maranaók serongagandinak nevezik a citera hangszerüket. Az Isneg nép tadchengnek (vagy tedcheng, gacheng és ayudding változatok is léteznek) nevezik a sajátjukat.

Játékmódok

A Kalinga nép játékosai a hathúros kulibet-et kézben tartva pengetik. A játékos két húron a hüvelykujját, a másik négy húrnál pedig a középső és mutatóujját használja, és a dallam fenntartásához az ujj mindkét oldalával felváltva penget. Az Isneg népcsoport ugyanígy játszik az öthúros ohitangon, a hüvelykujjakkal és az ujjakkal pengetve. Az ilongglot népcsoportnál van egy olyan játékmód, amellyel két ember játszhat egy hangszeren: a férfi az öthúros kollewingot tartja a kezében, a nő pedig bambuszpálcákkal ütögeti a húrokat. A subanun úgy játszanak, hogy a hangszert tartó játékos penget, a pálcát kezelő személy pedig botokkal kopogtatja a hangszer testét. A Truray népcsoportnál ugyanezt láthatjuk, de kifejezetten két nő játszik így.

Bizonyos társas események során, például táncoknál, egyes népcsoportok (köztük a Bilaan, T’boli, Vukidnon Matigsalug) a csőciterát a 2-húros kudlong lanttal társítják.

India

A Rudra veena (különbözik a Saraswati veenától) egy pengetóős hangszer, fa- vagy bambuszcső, amely húrokat és fogólapot tart, és 2 tök rezonátorral rendelkezik. Korai formái közé tartozott az Alapini Vina és az Eka-tantri Vina. Az organológusok a Rudra veena-t különböző csoportokba sorolták az osztályozásukban, egyesek a rúdciterákhoz mások vagy csőciterákhoz sorolják. Mint csőciterának, van történeti kapcsolata más csőciterákkal. Délkelet-Ázsiában a csőciterák számos változata fejlődött ki, és nem zárható ki szerepe ezen stílusú hangszer kifejlődésénél sem. A csőciterák Délkelet-Ázsiából vándorolhattak át a Észak-Indiába szárazföldi kereskedelem útján. Az általánosabb nézet szerint a tökkel ellátott botciterák (valószínűleg a Rudra Veena-hoz hasonló bambusz előtti csöves változatok) Indiából kerültek Jávára.

Félcső-citerák

A zenészeknek meg kell birkózniuk hangszereik formájával. Az egyik módszer az volt, hogy egy tökhöz rögzítették a hangszert és a földön vagy a játékos ölében támaszkodott vagy a zenész a mellkasához szorította. A bambuszcső kettéhasításával olyan hangszert hoztak létre, amely stabilan laposan lefektethető lett.

Ázsiai citera

Az ókorban a kínai guzheng eredetileg bambuszcső-citera lehetett. Ezt írta le a Suo-ven csie-ce. Kurt Sachs rámutatott, hogy a guzheng testének kialakításához elég nagy bambusz csak messze délen nőtt. Később áttervezték, hogy utánozzák és a Se-hez hasonló ívelt léceket használjanak a bambuszból készült ívelt félcső helyett. Volt olyan vélemény is, hogy a Se-ből fejlődött ki. Jelenlegi formájában mindkét hangszer inkább hasábciterának, mint félcső-citerának felel meg.

A japán Koto szintén félcső-citera. A koto őse a kínai guzheng volt. Először a 7-8. században került Japánba Kínából. Az első ismert változatnak öt húrja volt, amely végül hét húrra nőtt. (Tizenkét húrja volt, amikor a korai Nara-korszakban (710-784) Japánba került, majd tizenhárom húrosra nőtt). A japán koto az ázsiai citeracsaládba tartozik, amelyhez tartozik még a kínai zheng (a citeracsalád többi tagjának őse), a kazah jetigen, a koreai gayageum, daejaeng és ajaeng, a mongol yatga, a szundanéz kacapi és a vietnami dan tranh.

Párhuzamosan húrozott félcső-citera

A Fülöp-szigeteken az Ifugao népcsoportnál található bambusz félcső-citera neve tadcheng, tedcheng, gacheng vagy ayudding. 2-4-négy húrral rendelkezik, amelyeket a játékstílustól függően az ujjakkal pengetnek vagy kis bambuszpálcákkal ütnek. A fiúk és a férfiak szórakozásból játszanak a tadcheng-en, gyakran a gongon játszott ritmusok mintájára kopogtatva. Az észak-luzoni Ibaloi népcsoportnak is van egy többhúros félcső-citerája, amelyet kaltsangnak neveznek.

Vonós csőciterák

Mergui-szigetcsoport, Burma és Thaiföld

A Mergui-szigetcsoporton, Burma déli részén élő moken népnek van egy kéthúros bambuszcső citerája, a kating ga-un, amelyet pengetnek és vonóval játszanak rajta. A körülbelül 622 milliméter hosszú és 48-52 milliméter átmérőjű bambuszcsőből készült hangszert eredetileg növényi rostokból, cápák vagy kutyák beléből készült húrokkal szerelték fel. A mokenek modernizálták hangszerüket, és a növényi vagy bélhúrok helyett nejlon horgászzsinórt használnak. Az egyik hosszú zsinórt félbehajtják, és az összehajtott hurkot a hangszer alsó végére akasztják. A két húrvéget megfeszítik és a hangszer tetején összekötik. A húrokat a hangszer aljától egy híddal tartják távol. A vonó bambuszból készül, a vonóhúrt egy rattancsík alkotja, a gyantát pedig méhviasz. A bambuszcső alul zárt, felül nyitott, és a hangszer alsó felében három lyukat égetnek át a bambuszon. A hang felfelé sugárzik, így a játékos hallja a legjobban. A vonót a bambuszcsőben tárolják.

A hangszer húrjait „körülbelül egy kvart távolságra” hangolják „nagyjából” F4 – A#4”. A zenész vonóval játszik a hangszeren, és a húrok alatt, a hangszer tetején vannak az ujjai. A zenész fokozza és csökkenti a húrok feszültségét, így változtatva a hangmagasságot nagyjából egy „négyhangú skála” szerint. A magasabbra hangolt húrt a dallam megszólaltatására használják, a mélyebb hangú húron pedig alkalmanként burdon húrként játszanak „heterofóniát” biztosítva.

A kating ga-un-on a moken nép a vallási ceremóniák részeként játsszik. A két húr az ősi párokat jelképezi, és a zenész a két húr megszólaltatásával a a hangszer megszólaltatásával „párbeszédet folytat a mitikus múlt szereplőivel”.

Arizona

Az arizonai White Cloud és San Carlos apacsok az 1800-as években kifejlesztettek egy vonós csőciterát, amelyet ma apacs hegedűnek neveznek. A hangszer egy agávé kaktusz kivájt szárából készült, a tetejét piñón fenyőszurokkal tömítették le, a hangszer alján pedig egy éket ütöttek át, hogy az ék széle belülről támogassa a híd súlyát. A hangszer húrja és a vonó is lószőrből készült. A húrnál szorosan összefonták a lószőrt, míg a vonó esetében párhuzamosan futottak a szálak. A hangolókulccsal a húrt a „Cisz alatti középső C-re” hangolták.

Ilyen hangszeren játszhattak a yakuta népcsoport tagjai is (az Észak-Amerika északnyugati partvidékén élő tlingit nép része). A dél-kaliforniai dieguenóknak is volt vonós hangszerük, és a Tiburón-szigeten élő seriknek is, bár a serik hagyományos hegedűje az enneg volt.

A hangszer hangja „halk, száraz nyikorgás” volt, amelyet az apacsok humorosan úgy jellemeztek, hogy „zúg, zúg, hang”. Ők „faéneklésnek” is nevezték.

Rokon hangszerek

Ez a lista nem törekszik arra, hogy az összes változatot tartalmazza. Egyes hangszerek egynél több néven is ismertek lehetnek.

Brunei

-Tangkong (Kedayan)

Kambodzsa

-Kong gyűrű, (Mondulkiri tartomány) pengetős

-Bunong nép (Mondulkiri tartomány), pengetős 6-húros bambusz idiochord

-gung treng, Tampuan nép (Ratanakiri tartomány) 9-húros csőcitera, fémhúrok, pengetős

India

-Alapini vina, historikus

-Dhutang, Assam

-Eka-tantri vina, historikus

-Guda (Thadou), Manipur

-Kinnari vina, historikus

-Pak-Dol vagy Veddur-Dol (Maria Gond nép) Jabalpur

-Rudra veena modern formája

Indonézia

Bali

-Guntang

Jáva

-Gumbeng (jávai nép)

Nyugat-Jáva

-Celempung indung (szundániai nép) (többakkordos), ütőhangszerek

-Celempung reteng (szundániai nép) (párhuzamos), ütős hangszer-sorozat

-Kendang awi (bambusz citera, amely kendang szerepet játszik)

Rote-sziget

-Sasando pengetett

Szumátra

-gondang buluh (mandailing nép)

-Keteng-Keteng (Karo nép) 2-húros ütőhangszerek

-Mengmung (Toba Batak nép)

-Tanggetong (Toba Batak nép)

-aztán Ogoeng-ogoeng boeloe (bambusz gong)

-Tatabuang (Halmahera sziget)

Nyugat-Szumátra

-Talempong Botuang (Minangkabau nép) (polychord) pengetős és ütős

Sumba

-Gogah 5-húros, polychord, ujjakkal és pengetővel pengetett.

Jamaica

-Benta

Laosz

-Bring (Khamu nép)

Madagaszkár

-Valiha, pengetős

Malajzia

-Karaniing

-Kereb (Temiar nép), 2-húros heterochord, pengetős

-Lutong (kenyah nép) (Sarawak) 4-6 húros

-Krem (Jah Hut nép), heterochord, párhuzamos húrok, ütős

-Pagong (penan nép), (Borneó). 4-húros hangszer, pengetős

-Pergram (Jah Hut nép), idiochord

-Satong (Kejaman-Lasah nép) (Kajang nép) (Sarawak)

-Semang nép csőcitera (Perak)

-Tongkungon polychord, 4-8 húros (Sabah) pengetős és ütős

Mianmar (Burma)

-Kayah karen nép csőcitera

-Paplaw (Sgaw karen nép)

-Tiktung (Pa’O karen nép)

Mergui-szigetcsoport

-Kating ga-un (moken nép) vonós

Nepál

-Bhante Madal. (Tamang nép) 2 húros bambuszdob (madal). Dendrocalamus hookeri bambusz.

-Tunjaai. (Dhimal nép). Csokorfűből készült csöves citera, amelyet hasáb- vagy tutajciterává kötnek össze. Pengetővel játszanak rajta.

-Yalambar / Yalamber Baja (यलम्बर (बाजा)) (kirati nép) 2-húros bambuszdob.

Fülöp-szigetek

Luzon

-Kolitong (Kalinga nép) polychord 6-11 húros egész cső vagy félcső, pengetős és ütős

-Kulibit (kalinga) polychord, 6-11 húrral

-Kollesing (Ilongot)

-Takumbo (kalinga nép, Isneg nép) párhuzamos húros, ütős és pengetős

-Tambi (kalinga nép) ütős 2-húros, párhuzamos húros hangszer

Mindanao

-Sludoy, salorai, saluray, saluroy, saw-ray, 5-húros polychord, pengetős (Tboli nép, B’laan nép, Manobo nép)

-taw-go, tugo, tugo, togo, takul, tankew, tangkel, polychord, (bagobo nép, maguindanao nép, manobo nép, manszaka nép, tiruray nép).

-padang, polychord, (bagobo nép)

Palawan

-Pagang, polychord (Palawan nép)

Tajvan

-Kango’ngo’an (Saisiyat nép) monochord, idiochord, ütős citera

Thaiföld

-Maniq nép csőcitera

Egyesült Államok

-Apache hegedű, vonós

-Kukoricaszár-hegedű, idiochord, (gingara vagy dječje guslice, Szerbia) (cirokhegedű vagy kucoricahegedű, Magyarország)

Vietnam

-Đàn brố (Bahnar, Xơ Đăng, Êđê, Gia Rai népek és Giẻ Xtiêng népek) pengetős.

-Đàn bầu bambuszcsőből készült változat, 1 húr, pengetős.

-Đàn goong (Bru nép) heterochord, pengetős.

-Đàn K’ni (Bahnar nép, Jarai nép, Xo Dang nép), 2 húros heterochord, a 3. húr a játékos szájához fut.

-Đàn Ta lư bambuszcsöves változat, 2-húros heterochord

-Tol alao (Bahnar nép), 5-húros idiochord, nők pengetik.

 

https://en.wikipedia.org/wiki/Tube_zither

nincs adat

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

Mondd el a véleményed

For security, use of CloudFlare's Turnstile service is required which is subject to the CloudFlare Privacy Policy and Terms of Use.

HÚREMBER
KÜLÖNLEGES HANGSZEREINK

Lehet, hogy ez is érdekel

Privacy Preferences
When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in form of cookies. Here you can change your privacy preferences. Please note that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we offer.