Citera - Csőcitera - Kong Ring
| Méretek | 680 × 170 × 230 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Citera - Csőcitera - Kong Ring
| Méretek | 680 × 170 × 230 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
CSŐCITERA
A csőcitera olyan húros hangszer, amelyben egy cső egyszerre funkcionál a hangszer nyakaként és hangdobozaként. Nyakként feszesen tartja a húrokat, és lehetővé teszi, hogy azok rezegjenek. Hangdobozként módosítja a hangot, és továbbítja azt a szabadba. A hangszerek a legrégebbi kordofon hangszerek közé tartoznak, mivel a kordofon hangszerek fejlődésének „nagyon korai szakaszát” jelentik. Időben korábbiak, mint néhány a legrégebbi kordofonok közül, mint például a kínai Se, amely egy kettéhasított csőre épülő citera. A legtöbb csőciterát bambuszból készítik. Ma Madagaszkáron, Indiában, Délkelet-Ázsiában és Tajvanon játszanak ilyen hangszereken. Európában és az Egyesült Államokban találtak más anyagokból, például kukoricaszárból és kaktuszból készült csőciterát.
Léteznek kerek és félcső-citerák, valamint olyan csőciterák, amelyeknek a húrjai a bambusztestből vannak kivágva (idiochordikus), vagy ritkán különálló húrokkal rendelkeznek (heterochordikus).
Kulturális kapcsolatok
Azokat a területeket, ahol a bambuszcső-citera használatos volt, kereskedelem és népvándorlás kötötte össze. Az egyik széles körben elterjedt csoport, amelynek néhány tagja még ma is használja a bambuszcsőciterát, az ausztronéz népek voltak, amelyek Madagaszkárt, Délkelet-Ázsiát, Óceániát és Tajvant is magában foglaló területen éltek.
A zenetudósok az ikonográfia, a nyelvészet és az irodalom segítségével keresnek nyomokat a múltbeli hangszerek létezéséről és jellemzőiről, valamint a modern hangszerekről és azok változatairól. Ezekből a nyomravezető jelekből megalkotják a hangszer történetét. A létező hangszerek, a különböző nyelveken használt nevek, a gyártási és játékmódok, a zeneelmélet és a hangrendszerek mind-mind kapaszkodókat kínálnak a hangszerek eredetére vonatkozóan. A bambuszcső-citera hátterében a következő történelmi tendenciák húzódtak meg: az i. e. 6. századra az Indiából származó kereskedők keletre hajóznak, és „áthajóznak a Maláj-félszigeten”, a Kr. u. 1. századra pedig az indonézek hajóznak nyugatra, Madagaszkárra. A Kr. u. 3. századra buddhisták szobrokat készítenek Jáván, a Kr. u. 7. századra pedig Szumátrán megalapítják az „indianizált” Srivijaya birodalmat (650-1377). A khmer birodalmat (i.sz. 802-1431) az i.sz. 9. században alapították. Az országok közötti háborúk (köztük a khmer birodalom és a Champa királyság közötti háborúk) (192-1832) és Đại Việt az emberek szárazföldi vándorlását eredményezték, beleértve egy legyőzött törzset a Tonkin síkságról, a mai Vietnamból, amely a szárazföldön kelet felé az Észak-India melletti Assamba vándorolt.
A csőcitera és a rúdcitera jelenleg ismert képi bizonyítékai a Kr. u. 7-10. századból származnak. A csőciterák története összefügg a rúdciterákéval. A műalkotásokról nem mindig lehet megállapítani, hogy egy domborművön egy botot vagy egy vékony bambuszcsövet ábrázolnak.
Alapvető felosztások
A csőciterát a cső és a húrok létrehozásához használt anyagok alapján lehet felosztani. A húrokból történő hangkeltés módszere szerint is feloszthatók. Feloszthatók a húrok csövön való elhelyezése szerint, amely kölcsönhatásba léphet a húrok hangzásával. Feloszthatók aszerint is, hogy a cső egész cső vagy fél cső.
A legtöbb csőcitera bambuszból készül, egy olyan anyagból, amely természetesen üreges. Más növényeket is adaptáltak a csövek készítéséhez, például a kaktuszt és a kenyérfát. A félcső-citera bambuszból és hajlított fából készült deszkából is készül, ugyanúgy hasábcitera, mint csőcitera.
Hornbostel-Sachs miután foglalkozik a húrok feszítésére használt eszközzel, a csővel, szemben a botcitera botjával, két típusra osztja a csőciterákat az általuk használt húrtípusok alapján: idiochord és heterochord. Az idiochord csőciterák „húrjai” magának a csőnek az anyagából készülnek. A bambusz esetében a cső felületét csíkokra vágják és lehántják, mindkét végét a csőhöz rögzítve hagyják. A csík alá kis bambuszdarabokat tesznek, hogy feszes legyen. A feszes bambuszcsík húrként működik: pengetni, ütni és vonóval megszólaltatni is lehet. A heterochord csöves citerák külön anyagot használnak a húrokhoz, például drótot, horgászzsinórt vagy gitárhúrokat. A húrokat mindkét végén a csőhöz rögzítik, és feszítik őket. Egyesek hasonlítanak az idiochord ziterákra, a húrt a csőben lévő lyukakon keresztül helyezik el, ott rögzítik, és bambuszt tesznek alá, hogy megfeszítsék őket. Egy másik változatban az egyik végét a csőben lévő lyukon keresztül rögzítik, a másik végét pedig egy csap köré tekerik, amelyet meg lehet feszíteni.
A hangszerek csoportosításának egy másik módja a húrok a csövön történő elhelyezkedése alapján történik. A polychord csőciteráknál a csövet húrsorok borítják körbe-körbe. Ezzel szemben a párhuzamosan húrozott citeráknál a húrok párhuzamosan vannak elrendezve, gyakran csak egy pár a csőre, és úgy vannak összekötve, hogy együtt szólaljanak meg.
A csőciterák lehetnek pengetős kordofonok, kopogtatással vagy ütéssel megszólaltatott kordofonok vagy vonós kordofonok.
Bambusz
A bambuszcső-citera a 21. században Madagaszkártól Indiáig, Délkelet-Ázsiáig és a Fülöp-szigeteken, Észak-Luzonon és Mindanaón is megtalálható. Történelmileg Indiában és Kínában volt megtalálható, ahol a 21. században a Rudra veena és a nem bambusz guzheng hangszerek a modern rokonai. Az alaphangszereket úgy építették, hogy a külső felszínükbe csíkokat vágtak, a csíkokat ékekkel megemelték, hogy feszültséget hozzanak létre, és idiochord-húrokat készítsenek. Az ékek elhelyezésével, a bambuszcsíkokból készült húrok megfeszítésével és lazításával lehetett őket hangolni. A csíkok alatt kezdődő lyukakat lefelé tágították, amíg végig nem mentek a cső oldalán. A modern hangszerkészítők Madagaszkáron, Kambodzsában, Thaiföldön és Vietnamban a modern anyagokat használták fel. A horgászzsinórt, drótot és más modern húranyagokat hangszerhúrokként használták fel, a hangszerek hangolására szolgáló kulcsokkal. Az új anyagok kevésbé hangolódnak le, és a hangszerek hangzása is más lett.
A hangszereket Burma, Kambodzsa, Vietnam, Indonézia és a Fülöp-szigetek kultúrájában gongokhoz erősítik. A bambuszhúrokkal ellátott citerák ütésekor gong- vagy harangszerű hangot adnak, amely megszólalás után lecseng. Indonéziában léteztek olyan gong-együttesek, amelyek teljes egészében bambuszhangszerekből állnak, és egyes csoportok a hangszerek nevében a gong szót használják (például ogoeng boeloeg [gong bambusz]). Míg a gongok nyilvános használatra szánt hangszerek, addig a többhúros bambusz citerák otthoni használatra is alkalmasak. Sőt, egy csőciterával egy zenész olyan zenét is játszhat, amihez általában egy egész gongegyüttesre is szükség van. A kolitong és a kulibaw hangszerek a gangsa (lapos gongokból álló együttesek) ciklikus sorrendjét követi. Ennek érdekében a kolitong hat húrját pontosan a gongok hangmagasságára hangolják.
-Kambodzsa: Kong
-Indonézia: (Kolintang gong) Kolitong citera
-Tagalog: Agong
-Szumátra: Ogoeng
-Vietnám: Goong
Afrika
A valiha nevű csőcitera az i.sz. 15. században érkezett Madagaszkárra az Indonéz szigetvilágból származó hova néppel. Két formája létezik. A hagyományos formának akár 14 húrja is lehet, amelyeket a bambuszcsőből vágnak ki és emelnek ki. A 20.századtól kezdve a bambuszcsíkokat fémhúrokra cserélték, ami megváltoztatta a hangszer hangzását.
Afrikában használják a tutajciterát is, amelyben a csőciterákat egyetlen hangszerré állítják össze. A tutaj citera egyik példája a kongói Totombito citera. Más afrikai példák Nigériában és Kelet-Afrikában találhatók.
Délkelet-Ázsia
A hangszereket kultúránként eltérő módon használták. Kambodzsában a Kong-ring nevű hangszert pengetve, egy sor gong hangját helyettesítve használták, hasonlóan ahhoz, ahogyan a zongora helyettesíthet egy zenekart. A Fülöp-szigeteken a citera húrjait pengetik, de bottal is ütik, mint egy dobot. Burma és Thaiföld partjainál a moken nép a kating ga-un hangszeren vonóval játszott.
Kambodzsában a Kong ring, Vietnamban a Đàn goong bambuszcső-citera. A hangszerek Burmában és Thaiföldön a Pa’O (fekete karen), Kayaw (vörös karen), Sgaw karen, Khmu és Shan népeknél is megtalálhatók.
A khmu népnek többféle bambuszcső citerája van, bambuszhúrokkal. A bring egy párhuzamosan húrozott citera, amelyet ütögetéssel szólaltatnak meg. Mint más párhuzamosan húrozott perkusszív bambuszcietrának, ennek is két, bambuszból kivágott húrja van, a húrokat egy vékony bambuszdarab köti össze, a cső falába egy kis lyukat vágtak a csatlakozó alatt. A bring eltér sok más csőciterától, mert a bambuszcső mindkét vége nyitott. Az egyik végét a zenész a testéhez fogja játék közben, így zárva azt a véget, a másik lyukat pedig kézzel fedi és nyitja, változtatva ezzel a hangzást. Pengetős citeráik is vannak.
Indonézia, Jáva, Szumátra
Wukir Suryadi, az indonéz Senyawa együttes zenésze egy modernizált csőciterán játszik. A fémhúrokat feszítő hangolókulcsok helyett a hangszernek gitárszerű feje van, mechanikus hangológépekkel.
Az indonéziai hangszerekkel kapcsolatos korai ismeretek a hindu-jávai civilizáció művészeti alkotásaiból és irodalmából származnak, amely a hindu gyarmatosítókkal kezdődött a Kr. u. ötödik században. Mivel a bambusz hangszerek tönkre mennek, a velük kapcsolatos bizonyítékok az ikonográfiából, a művészeti ábrázolásokból és az irodalomból származnak. Valószínű, hogy a hangszerek korábbiak, mint az első képi ábrázolásuk. A hangszer megtalálható a Kinddung Sunda című közép-jávai nyelven írt műben, amelyet körülbelül a 14. és 15. században használtak. Ebben a műben guntangnak nevezték, és Balin még mindig így hívják. Az „egész szigetvilágban” jelen van, de más néven, többek között gumbeng vagy bumbeng néven.
A hangszerek készülhetnek egyhúros változatban, húrpárokkal (párhuzamos húrokkal), valamint három vagy több húrral (polychord). A húrok száma befolyásolja a játékmódot. A három vagy kevesebb húrral rendelkező hangszereken úgy játszanak, mint a dobokon, a húrokat egy pálcával ütögetik. A háromnál több húrral rendelkező hangszereket hüvelykujjal lehet pengetni. Ezeken a hangszereken hüvelykujj és pálca kombinációjával is lehet játszani, a játékos váltogatja a pengetést és az ütögetést.
Együttesek, gumbeng és chelempung
Indonézia hagyományos népzenei együtteseinek (úgynevezett gamelánok) középpontjában a gong és gong-harang alapú hangszerek állnak. A zenét más – többek között bambusz alapú – hangszerekből álló együttesekkel is játsszák.
A gumbeng együttesben a következő hangszerek találhatók: egy többhúros bambuszcső-citera bambuszhúrokkal a dallam megszólaltatására, egy második – párhuzamosan húrozott – bambuszcső-citera (a húrok össze vannak kötve és együtt szólalnak meg és „kempul”-ként működnek) egy másik húrt „kenong-ütésekre” használják, egy bambuszcső (nem citera), amely „kedang”-ként működik a cső nyitott végeinek tenyérrel történő ütögetésével, egy bambuszcsőből készült hangszer, amelyet gongként ütnek.
A chelempung együttes vagy celempung, amely ma Jáván és a jávai befolyás alatt álló helyeken (beleértve Szumátrát is) megtalálható, általában 3 vagy 5 harangból álló „bonang” csengettyűsorokból áll. A csengettyűket azonban más hangszerek is helyettesíthetik, például egyetlen fémhúros citera vagy idiochord-bambuszcső-citerákból álló celempung-zenekar. Ez utóbbi együttesben a hangszereket a zenekarban betöltött funkciójukról nevezhetik el: a kendang awi (bambusz kendang) a kendang dobot helyettesíti; a ketuk awi (bambusz ketuk) a ketuk gong-harang szólamot helyettesíti. Egy másik hangszer, amelyet ebben az együttesben használnak, a celempung renteng, amely egy sor párhuzamosan húrozott csőciterára (celempung) utal (reteng). Ebben a sorban különböző méretű csőciterák vannak, amelyek mindegyike más-más hangot játszik, mint a xilofonon a lemezek. A magasabb hangokra hangolt húrok a gamelán harangjátékot, a mélyebb hangokra hangolt húrok pedig a gongot utánozzák.
A chelempung együttesben használt másik citera a háromhúros celempung indung. A hangszer többhúros, a húrokat egyenként megszólaltatva különböző hangokat adnak ki. A húrok alá két húr közepén hidak helyezhetők, amelyek még több hangot tesznek lehetővé, a híd mindkét oldalán. A legalacsonyabb hangú húrt úgy tervezték, hogy a bambuszcsövön lévő lyuk fölött egy csappantyú segítségével „kitartott bummot” adjon; a csappantyú a húrral együtt rezeg, és „ez a hang/energia a cső hosszán keresztül a kis lyukon keresztül továbbítja a hangot”. A kendang dobot úgy imitálják, hogy a cső nyitott végét a zenész a tenyerével megüti. A játékos úgy is befolyásolhatja a hang magasságát, hogy a hangszer végén lévő nyílást tenyérrel nagyobbra vagy kisebbre veszi – a teljesen nyitott lyuk a legmagasabb hangmagasságú hangot, a lyuk bezárása pedig a legalacsonyabb hangmagasságú hangot adja.
Fülöp-szigetek
A Fülöp-szigeteken a bambuszcső-citera különböző neveken és formákban van jelen, és a pengetős hangszereket ütőhangszerként is használják, valamint a modern időkben kifejlesztettek egy vonós formát is. A nevek különböző változatai származhatnak az angol nyelvre való átírásból, de lehetnek a különböző dialektusokban vagy nyelveken használt nevek változatai is. A hangszerek egy körülbelül 10 centiméter átmérőjű bambuszcsőből készülnek, amelynek a végei le vannak zárva. A végek lehetnek részben nyitottak is vagy a hangszeren külön lyukak is előfordulnak, sőt szándékosan repedezettek lehetnek, hogy segítsék a rezonanciát. A hangszerek idiochordok, a cső anyagából kivágott húrokkal, a két végükhöz rögzített csíkokban, amelyeket a cső és a húr közé helyezett ékekkel feszítenek meg. Lehetnek polychord-ok, a cső körül hosszanti irányban elhelyezett húrsorokkal, vagy párhuzamosan húrozottak, egy vagy két kettes csoportban elhelyezett húrokkal.
Fenti hangszereken játszanak a bambusz-citera zenekarok, úgynevezett „vidéki gamelán együttesek”, amelyekben a hangszerek a bonang, kenong és kempul gongok helyét veszik át.
Többhúros hangszerek
A többhúros csőciterákon Észak-Luzonon, Mindanao szigetén és Palawanon játszanak. Észak-Luzonon a citerák közé tartozik az Ilongot népcsoport öthúros kollesing-je vagy kulisin-je a Bontok népcsoport kolitong-ja, kollitong-ja vagy kullitong-ja, a Kalinga népcsoport hathúros kolitong-ja és hat- vagy tizenegyhúros kulibit-je, és az Isneg népcsoport öthúros ohitang-ja.
Mindanaón a bagobo népcsoport taw-go-nak, tugo-nak vagy padang-nak nevezi. A B’laan vagy Bilaan nép a sluray, sluday vagy sloroy nevet adta a hangszernek. A Subanon népcsoportnál az öthúros citera neve sigitan. A Maguindanao nép tangkelnek hívja. A Manobóknál a héthúros citera neve tugo, tangkew vagy takul. A Mansaka nép takulnak hívja. A T’boliak sludoy-nak vagy s’ludoi-nak hívják. A Tiruray nyolchúros citera neve tangke, tangkel vagy togo. A Bukidnon tartományban élő Matigsalug népcsoport hathúros citerája a saluray nevet viseli.
Palawan szigeten pagangnak hívják.
Párhuzamosan húrozott hangszerek
Párhuzamosan húrozott csőciterát Mindanao sziegen a Maranao, a Tiruray és a Manobo népcsoport, Észak-Luzonon pedig az Isneg nép használ. A bambuszrúd egész hosszán egy lapos részt alakítanak ki, amelynek a közepén egy lyuk van. A lapított rész két oldalán két húrt alakítanak ki. Egy megemelt részt helyeznek el a két húr összekötésére (a lyuk felett), hogy azok együtt rezegjenek. A hangszereken egy vagy két pár húr is lehet, és azokat vagy pengetik, vagy bambuszpálcával ütögetik.
A Maranaók serongagandinak nevezik a citera hangszerüket. Az Isneg nép tadchengnek (vagy tedcheng, gacheng és ayudding változatok is léteznek) nevezik a sajátjukat.
Játékmódok
A Kalinga nép játékosai a hathúros kulibet-et kézben tartva pengetik. A játékos két húron a hüvelykujját, a másik négy húrnál pedig a középső és mutatóujját használja, és a dallam fenntartásához az ujj mindkét oldalával felváltva penget. Az Isneg népcsoport ugyanígy játszik az öthúros ohitangon, a hüvelykujjakkal és az ujjakkal pengetve. Az ilongglot népcsoportnál van egy olyan játékmód, amellyel két ember játszhat egy hangszeren: a férfi az öthúros kollewingot tartja a kezében, a nő pedig bambuszpálcákkal ütögeti a húrokat. A subanun úgy játszanak, hogy a hangszert tartó játékos penget, a pálcát kezelő személy pedig botokkal kopogtatja a hangszer testét. A Truray népcsoportnál ugyanezt láthatjuk, de kifejezetten két nő játszik így.
Bizonyos társas események során, például táncoknál, egyes népcsoportok (köztük a Bilaan, T’boli, Vukidnon Matigsalug) a csőciterát a 2-húros kudlong lanttal társítják.
India
A Rudra veena (különbözik a Saraswati veenától) egy pengetóős hangszer, fa- vagy bambuszcső, amely húrokat és fogólapot tart, és 2 tök rezonátorral rendelkezik. Korai formái közé tartozott az Alapini Vina és az Eka-tantri Vina. Az organológusok a Rudra veena-t különböző csoportokba sorolták az osztályozásukban, egyesek a rúdciterákhoz mások vagy csőciterákhoz sorolják. Mint csőciterának, van történeti kapcsolata más csőciterákkal. Délkelet-Ázsiában a csőciterák számos változata fejlődött ki, és nem zárható ki szerepe ezen stílusú hangszer kifejlődésénél sem. A csőciterák Délkelet-Ázsiából vándorolhattak át a Észak-Indiába szárazföldi kereskedelem útján. Az általánosabb nézet szerint a tökkel ellátott botciterák (valószínűleg a Rudra Veena-hoz hasonló bambusz előtti csöves változatok) Indiából kerültek Jávára.
Félcső-citerák
A zenészeknek meg kell birkózniuk hangszereik formájával. Az egyik módszer az volt, hogy egy tökhöz rögzítették a hangszert és a földön vagy a játékos ölében támaszkodott vagy a zenész a mellkasához szorította. A bambuszcső kettéhasításával olyan hangszert hoztak létre, amely stabilan laposan lefektethető lett.
Ázsiai citera
Az ókorban a kínai guzheng eredetileg bambuszcső-citera lehetett. Ezt írta le a Suo-ven csie-ce. Kurt Sachs rámutatott, hogy a guzheng testének kialakításához elég nagy bambusz csak messze délen nőtt. Később áttervezték, hogy utánozzák és a Se-hez hasonló ívelt léceket használjanak a bambuszból készült ívelt félcső helyett. Volt olyan vélemény is, hogy a Se-ből fejlődött ki. Jelenlegi formájában mindkét hangszer inkább hasábciterának, mint félcső-citerának felel meg.
A japán Koto szintén félcső-citera. A koto őse a kínai guzheng volt. Először a 7-8. században került Japánba Kínából. Az első ismert változatnak öt húrja volt, amely végül hét húrra nőtt. (Tizenkét húrja volt, amikor a korai Nara-korszakban (710-784) Japánba került, majd tizenhárom húrosra nőtt). A japán koto az ázsiai citeracsaládba tartozik, amelyhez tartozik még a kínai zheng (a citeracsalád többi tagjának őse), a kazah jetigen, a koreai gayageum, daejaeng és ajaeng, a mongol yatga, a szundanéz kacapi és a vietnami dan tranh.
Párhuzamosan húrozott félcső-citera
A Fülöp-szigeteken az Ifugao népcsoportnál található bambusz félcső-citera neve tadcheng, tedcheng, gacheng vagy ayudding. 2-4-négy húrral rendelkezik, amelyeket a játékstílustól függően az ujjakkal pengetnek vagy kis bambuszpálcákkal ütnek. A fiúk és a férfiak szórakozásból játszanak a tadcheng-en, gyakran a gongon játszott ritmusok mintájára kopogtatva. Az észak-luzoni Ibaloi népcsoportnak is van egy többhúros félcső-citerája, amelyet kaltsangnak neveznek.
Vonós csőciterák
Mergui-szigetcsoport, Burma és Thaiföld
A Mergui-szigetcsoporton, Burma déli részén élő moken népnek van egy kéthúros bambuszcső citerája, a kating ga-un, amelyet pengetnek és vonóval játszanak rajta. A körülbelül 622 milliméter hosszú és 48-52 milliméter átmérőjű bambuszcsőből készült hangszert eredetileg növényi rostokból, cápák vagy kutyák beléből készült húrokkal szerelték fel. A mokenek modernizálták hangszerüket, és a növényi vagy bélhúrok helyett nejlon horgászzsinórt használnak. Az egyik hosszú zsinórt félbehajtják, és az összehajtott hurkot a hangszer alsó végére akasztják. A két húrvéget megfeszítik és a hangszer tetején összekötik. A húrokat a hangszer aljától egy híddal tartják távol. A vonó bambuszból készül, a vonóhúrt egy rattancsík alkotja, a gyantát pedig méhviasz. A bambuszcső alul zárt, felül nyitott, és a hangszer alsó felében három lyukat égetnek át a bambuszon. A hang felfelé sugárzik, így a játékos hallja a legjobban. A vonót a bambuszcsőben tárolják.
A hangszer húrjait „körülbelül egy kvart távolságra” hangolják „nagyjából” F4 – A#4”. A zenész vonóval játszik a hangszeren, és a húrok alatt, a hangszer tetején vannak az ujjai. A zenész fokozza és csökkenti a húrok feszültségét, így változtatva a hangmagasságot nagyjából egy „négyhangú skála” szerint. A magasabbra hangolt húrt a dallam megszólaltatására használják, a mélyebb hangú húron pedig alkalmanként burdon húrként játszanak „heterofóniát” biztosítva.
A kating ga-un-on a moken nép a vallási ceremóniák részeként játsszik. A két húr az ősi párokat jelképezi, és a zenész a két húr megszólaltatásával a a hangszer megszólaltatásával „párbeszédet folytat a mitikus múlt szereplőivel”.
Arizona
Az arizonai White Cloud és San Carlos apacsok az 1800-as években kifejlesztettek egy vonós csőciterát, amelyet ma apacs hegedűnek neveznek. A hangszer egy agávé kaktusz kivájt szárából készült, a tetejét piñón fenyőszurokkal tömítették le, a hangszer alján pedig egy éket ütöttek át, hogy az ék széle belülről támogassa a híd súlyát. A hangszer húrja és a vonó is lószőrből készült. A húrnál szorosan összefonták a lószőrt, míg a vonó esetében párhuzamosan futottak a szálak. A hangolókulccsal a húrt a „Cisz alatti középső C-re” hangolták.
Ilyen hangszeren játszhattak a yakuta népcsoport tagjai is (az Észak-Amerika északnyugati partvidékén élő tlingit nép része). A dél-kaliforniai dieguenóknak is volt vonós hangszerük, és a Tiburón-szigeten élő seriknek is, bár a serik hagyományos hegedűje az enneg volt.
A hangszer hangja „halk, száraz nyikorgás” volt, amelyet az apacsok humorosan úgy jellemeztek, hogy „zúg, zúg, hang”. Ők „faéneklésnek” is nevezték.
Rokon hangszerek
Ez a lista nem törekszik arra, hogy az összes változatot tartalmazza. Egyes hangszerek egynél több néven is ismertek lehetnek.
Brunei
-Tangkong (Kedayan)
Kambodzsa
-Kong gyűrű, (Mondulkiri tartomány) pengetős
-Bunong nép (Mondulkiri tartomány), pengetős 6-húros bambusz idiochord
-gung treng, Tampuan nép (Ratanakiri tartomány) 9-húros csőcitera, fémhúrok, pengetős
India
-Alapini vina, historikus
-Dhutang, Assam
-Eka-tantri vina, historikus
-Guda (Thadou), Manipur
-Kinnari vina, historikus
-Pak-Dol vagy Veddur-Dol (Maria Gond nép) Jabalpur
-Rudra veena modern formája
Indonézia
Bali
-Guntang
Jáva
-Gumbeng (jávai nép)
Nyugat-Jáva
-Celempung indung (szundániai nép) (többakkordos), ütőhangszerek
-Celempung reteng (szundániai nép) (párhuzamos), ütős hangszer-sorozat
-Kendang awi (bambusz citera, amely kendang szerepet játszik)
Rote-sziget
-Sasando pengetett
Szumátra
-gondang buluh (mandailing nép)
-Keteng-Keteng (Karo nép) 2-húros ütőhangszerek
-Mengmung (Toba Batak nép)
-Tanggetong (Toba Batak nép)
-aztán Ogoeng-ogoeng boeloe (bambusz gong)
-Tatabuang (Halmahera sziget)
Nyugat-Szumátra
-Talempong Botuang (Minangkabau nép) (polychord) pengetős és ütős
Sumba
-Gogah 5-húros, polychord, ujjakkal és pengetővel pengetett.
Jamaica
-Benta
Laosz
-Bring (Khamu nép)
Madagaszkár
-Valiha, pengetős
Malajzia
-Karaniing
-Kereb (Temiar nép), 2-húros heterochord, pengetős
-Lutong (kenyah nép) (Sarawak) 4-6 húros
-Krem (Jah Hut nép), heterochord, párhuzamos húrok, ütős
-Pagong (penan nép), (Borneó). 4-húros hangszer, pengetős
-Pergram (Jah Hut nép), idiochord
-Satong (Kejaman-Lasah nép) (Kajang nép) (Sarawak)
-Semang nép csőcitera (Perak)
-Tongkungon polychord, 4-8 húros (Sabah) pengetős és ütős
Mianmar (Burma)
-Kayah karen nép csőcitera
-Paplaw (Sgaw karen nép)
-Tiktung (Pa’O karen nép)
Mergui-szigetcsoport
-Kating ga-un (moken nép) vonós
Nepál
-Bhante Madal. (Tamang nép) 2 húros bambuszdob (madal). Dendrocalamus hookeri bambusz.
-Tunjaai. (Dhimal nép). Csokorfűből készült csöves citera, amelyet hasáb- vagy tutajciterává kötnek össze. Pengetővel játszanak rajta.
-Yalambar / Yalamber Baja (यलम्बर (बाजा)) (kirati nép) 2-húros bambuszdob.
Fülöp-szigetek
Luzon
-Kolitong (Kalinga nép) polychord 6-11 húros egész cső vagy félcső, pengetős és ütős
-Kulibit (kalinga) polychord, 6-11 húrral
-Kollesing (Ilongot)
-Takumbo (kalinga nép, Isneg nép) párhuzamos húros, ütős és pengetős
-Tambi (kalinga nép) ütős 2-húros, párhuzamos húros hangszer
Mindanao
-Sludoy, salorai, saluray, saluroy, saw-ray, 5-húros polychord, pengetős (Tboli nép, B’laan nép, Manobo nép)
-taw-go, tugo, tugo, togo, takul, tankew, tangkel, polychord, (bagobo nép, maguindanao nép, manobo nép, manszaka nép, tiruray nép).
-padang, polychord, (bagobo nép)
Palawan
-Pagang, polychord (Palawan nép)
Tajvan
-Kango’ngo’an (Saisiyat nép) monochord, idiochord, ütős citera
Thaiföld
-Maniq nép csőcitera
Egyesült Államok
-Apache hegedű, vonós
-Kukoricaszár-hegedű, idiochord, (gingara vagy dječje guslice, Szerbia) (cirokhegedű vagy kucoricahegedű, Magyarország)
Vietnam
-Đàn brố (Bahnar, Xơ Đăng, Êđê, Gia Rai népek és Giẻ Xtiêng népek) pengetős.
-Đàn bầu bambuszcsőből készült változat, 1 húr, pengetős.
-Đàn goong (Bru nép) heterochord, pengetős.
-Đàn K’ni (Bahnar nép, Jarai nép, Xo Dang nép), 2 húros heterochord, a 3. húr a játékos szájához fut.
-Đàn Ta lư bambuszcsöves változat, 2-húros heterochord
-Tol alao (Bahnar nép), 5-húros idiochord, nők pengetik.
nincs adat

Értékelések
Még nincsenek értékelések.