Citera - Dan bau
| Méretek | 1060 × 115 × 391 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Citera - Dan bau
| Méretek | 1060 × 115 × 391 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
A đàn bầu (vietnamiul: [ɗàːn. ɓə̀w]; „tök citera”; Chữ Nôm: 彈匏), más néven độc huyền cầm (獨絃琴, „egyhúros citera”; az elnevezést csak a kínai Jing etnikum használja) egy vietnami húros hangszer, egy monochord (egyhúros) citera.
Története
Bár az đàn bầu legkorábbi írásos említései 1770-re datálják a hangszer eredetét, a tudósok ennél akár ezer évvel régebbre is becsülik a korát. A kezdetekről szóló népszerű legenda szerint egy vak asszony játszott rajta a piacon, hogy megélhetést biztosítson a családjának, amíg a férje háborúban volt. Akár van alapja ennek a mesének, akár nincs, az mindenesetre igaz, hogy a đàn bầu-n történelmileg vak zenészek játszottak. A közelmúltig a csekély hangereje korlátozta a zenei környezeteket, amelyekben használni lehetett. A szólóhangszerként használt đàn bầu központi szerepet játszik a vietnami népzenében, amely műfaj ma is népszerű az országban. Másik hagyományos alkalmazási területe a költői felolvasások kísérőzenéje. A mágneses hangszedő feltalálásával a đàn bầu használata megjelent az együttesekben és a kortárs ázsiai pop- és rockzenében is. Mostanában az elektromos gitárhoz tervezett elektronikát a đàn bầunál is alkalmazzák, hogy tovább bővítsék a hangszínpalettát.
Felépítése
Eredetileg a đàn bầu egy csőcitera volt, amely mindössze négy részből állt: egy bambuszcsőből, egy fából készült rúdból, egy kókuszdióhéjból és egy selyemhúrból. A zsinórt a bambuszon keresztül fűzték fel, egyik végén a rúdhoz kötve, amely merőlegesen a bambuszhoz van rögzítve. A kókuszdióhéjat a rúdhoz erősítették, amely rezonátorként szolgált. Napjainkban a bambuszt fából készült rezonátor testre cserélték, amelynek oldala keményfa, közepe pedig puhafa. A hagyományos selyemhúrt elektromos gitárhúr váltotta fel. Bár a rezonátor héj még mindig jelen van, ma már általában fából készül, és csak díszítőelemként szolgál. A legtöbb đàn bầu ma már modern hangológéppel is rendelkezik, így a húr alaphangmagassága állítható. Általában a hangszer egy oktávval az egyvonalas C alá, körülbelül 131 Hz-re van hangolva, de más hangokra is lehet hangolni, hogy a C-től távolabbi hangnemekben könnyebben lehessen játszani.
Játéktechnika
A đàn bầu játéktechnika első pillantásra viszonylag egyszerűnek tűnik, de valójában nagyfokú precizitást igényel. A zenész jobb kezének ötödik ujja könnyedén a húron nyugszik a hét általánosan használt csomópont egyikénél, míg a hüvelyk- és mutatóujj közé fogott hosszú pengetővel pengetik a húrt. A csomópontok az első hét felhang vagy üveghang, a gitár felharmonikusaihoz hasonlóan az oktáv (1/2), a tiszta kvint (2/3), a tiszta kvart (3/4), a nagy terc (4/5), a kis terc (5/6) és két, a nyugati zenei skálán nem létező hangköz: a szeptimális kis terc (6/7) és a szeptimális egész hang (7/8) feletti húrpozíciókban. A bal kézzel a játékos a hajlékony rudat a mutatóujjal a hangszer felé tolja, hogy a hangmagasságot csökkentse, vagy a hüvelykujjal a hangszertől távolabb tolja, hogy a hangmagasságot emelje. Ezt a technikát arra használják, hogy olyan hangokat játsszanak, amelyek nem állnak rendelkezésre egy csomópontnál, vagy hogy vibrátót adjanak bármelyik hanghoz.
Rokon hangszerek
A dúxiánqín (kínai-vietnámi: độc huyền cầm; kínai: 獨絃琴) lényegében ugyanaz a hangszer, de mandarin nevet kapott, és a Kínában élő, etnikai szempontból vietnámi Jing nép játszik rajta. A hangszer akkor került Kínába, amikor a Guangxi Dongxing partjainál lévő Jing-szigeteket Franciaország átengedte Kínának.
A Mường nép egy „Đàn Máng” vagy „Tàn Máng” nevű hangszeren játszik, amely gyakorlatilag azonos az akusztikus đàn bầu formákkal.
nincs adat

Értékelések
Még nincsenek értékelések.