Bandurria - Telesforo Julve - Valencia
| Méretek | 602 × 276 × 82 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Bandurria - Telesforo Julve - Valencia
| Méretek | 602 × 276 × 82 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
A bandurria egy spanyoli pengetős kordofon hangszer, amely a mandolinhoz és a bandolához hasonló, elsősorban a spanyol népzenében használatos, de a korábbi spanyol gyarmatokon is megtalálható.
A hangszer fejlődése
A 18. század előtt a bandurria kerek hátú volt, hasonlóan a rokon hangszer mandoréhoz. A 18. századra lapos hátú hangszerré vált, öt dupla húrsorral, kvartokra hangolva. A középkori eredeti bandurriáknak három húrjuk volt. A reneszánsz idején egy negyedik húrral bővült. A barokk korban a bandurriának 10 húrja volt (5 pár).
A modern bandurriának 12 húrja van (6 pár). A húrpárokat unisono hangolják, a mély gisz hangtól felfelé haladva kvart hangközökre. A legalsó négy húr egy nagyterccel a hagyományos gitár Alsó E húrja felett van, a legfelső két húr pedig egy kvarttal a hagyományos gitár magas E húrja felett, azaz G♯, c♯, f♯, b, e és a.
Változatok és felhasználások a világ különböző részein
Spanyolország
Juan Ruiz említette először a „mandurria” kifejezést a 14. században a „Libro De Buen Amor” című művében. Ezt követően Juan Bermudo 1555-ben a „Comiença el libro llamado declaraciő de instrumentos” című művében a bandurria leírását háromhúros hangszerként adta meg, de más négy- vagy akár öthúros típusokat is említett. Az 1870-es évek elején az Alicante tartománybeli Jijonában egy gyermek virrasztását kísérték bandurria-zenével. A zapateót, a spanyol zapateado szóból származó táncot, amelyet a Kanári-szigetekről származó dohánytermesztők hoztak be, 1900 előtt bandurriával és más hangszerekkel kísérték.
Fülöp-szigetek
A Fülöp-szigeteki hárfa bandurria egy 14 húros bandurria, amelyet számos Fülöp-szigeteki népdalban használnak, 16 bunddal és rövidebb nyakkal, mint a 12 húros bandurria. Ez a hangszer valószínűleg a Fülöp-szigeteken alakult ki a spanyol korszakban, 1521 és 1898 között. A filippínó bandurriát (más néven banduriya) a rondalla nevű pengetős hangszerekből álló zenekarban használják. A spanyol változatnál egy hanggal lejjebb van hangolva, vagyis mélytől a magasig: Fisz B E E A D G. Fülöp-szigeteki bandurriát készítettek kókuszdióból, illetve banjoleléhez hasonlóan, banjo testtel és kecskebőr fedlappal.
Dél-Amerika
Dél-Amerikában, különösen Peruban és Bolíviában a bandurriának is számos fajtája létezik. A hagyományos spanyol hat húrsorral ellentétben négy húrsorból áll. A négy húrsor dupla, háromszoros vagy négyszeres, és a hangolás gitárszerű, nem pedig a spanyol típusnál használt kvart hangolás. A perui Limában a 20. század elején gyakoriak voltak a hárfa és bandurria duók. Manapság az emberek ott még mindig bandurriával kísérik a népszerű vals peruano-kat vagy vals criollo-kat.
Telesforo Julve Jordán (1884. január 11., Villarroya – 1945, Valencia) valenciai székhelyű spanyol gitárkészítő volt.
Gitárjai a 20. század első évtizedeiben nagyon népszerűek voltak, és a nemzetközi piacra is kikerültek. José Luis Romanillos zenetudós és gitárépítő által jegyzett húros hangszer készítők enciklopédiájában is szerepel a neve.
Életrajz
- január 11-én született Villarroya de los Pinaresben (Teruel) és Valenciában halt meg 1945-ben. A gitárkészítő mesterséget nagybátyjától, Andres Maríntól tanulta meg.
1909-ben két másik társával, Francisco Armengol-lal és Francisco Lloréns-szel műhelyt nyitott, amely társulás 1915-ig állt fenn, amikor Armengol kilépett, és Lloréns és Julve egyedül maradt. Julve 1918-ban kezdett önállóan dolgozni.
A gitárok mellett a cég húrokat is gyártott, és gyakran más országokból importálták azokat. Julve műhelyéből számos hangszerkészítő került ki, akik a képzés után elhagyták a műhelyt, hogy önállóan próbáljanak szerencsét, váltakozó sikerrel. Köztük volt Ricardo Sanchis is, aki nyolc év műhelyben töltött idő után 1925-ben kezdett önálló vállalkozásba.
Becslések szerint több éven keresztül több ezer hangszert gyártott.
Halála után, 1945-ben fiai, Juan és Telesforo Julve Torres vitték tovább az üzletet.

Értékelések
Még nincsenek értékelések.