Szájharmonika - Hohner - Piccolo
| Méretek | 79 × 22 × 16 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Nyílások száma | 10 |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Szájharmonika - Hohner - Piccolo
| Méretek | 79 × 22 × 16 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Nyílások száma | 10 |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
A szájharmonika (más néven: „herfli”, viccesebb nevén „pofagyalu”) egy levegő segítségével megszólaló aerofon hangszer. A hangszerjátékos közvetlenül szájával fújja hangszerébe a levegőt, amely rezgésbe hozza a belsejében elhelyezkedő fémlapokat. A különböző hangmagassághoz más-más méretű fémlapok tartoznak, amelyek két, egymással ellentétes irányba fektetett sorban helyezkednek el. Ennek köszönhetően mindkét irányból érkező levegő (fújt és szívott levegő) megszólaltat egy-egy hangot.
A 19. században Európában kifejlesztett szájharmonika (harp vagy harmonica) a 19. századra az Amerika közkedvelt hangszerévé vált, mely hazánkban csak kevéssel a második világháború előtt vált igazán népszerűvé. Legelőször rézfúvós zenekarok szólóhangszere, majd a country akkordozgató, később (mindmáig) a blues alapvető kelléke lett. A szájharmonikának több típusa létezik: attól függően, hogy milyen hangsor szólaltatható meg rajta beszélhetünk diatonikus vagy kromatikus szájharmonikáról.
Diatonikus szájharmonika
A diatonikus szájharmonikát 1826-ban Joseph Richter hangszerkészítő találta fel Mundharmonika (szájharmonika) néven. Ekkortájt inkább ékszerként vagy kiegészítőként tekintettek a ma hangszerként hasznosított tárgyra. 1857-ben Matthias Hohner (1833–1902) német órásmester valódi hangszerré tökéletesítette a szájharmonikát és megalapította a Hohner hangszergyártó céget.
Lényege, hogy csak a diatonikus hangsor található rajta, vagyis az alapvető szív-fúj játékmódot alkalmazva hét különböző hang szólaltatható meg. Különböző technikai elemekkel (hajlítás, overblow-draw) a további köztes hangok is kijátszhatóak, de a megszólaló hangi minőségüket tekintve nem azonosak az alaphangokkal. A diatonikus hangsor egy adott hangnemhez tartozó törzshangokat tartalmazza, ezért ezek a hangszerek is csak adott hangnemben használhatók teljes körűen. Például, ha egy dalt C-dúrban írtak, akkor C-s harmonikával lehet a legegyszerűbben eljátszani. Mivel az európai hangrendszerben egy oktáv 12 különböző hangra osztható, 12-féle hangolású harmonika létezik.
Attól függően, hogy a hangnem alaphangját (pl. C-dúrban a C hangot) hol helyezik el a hangszeren, beszélhetünk különböző pozíciókról. Az 1-es pozícióban a hangnem alaphangja az első lyukat fújva szólal meg. A blues szájharmonikások körében a legkedveltebb a 2-es pozíció, ahol a szívott második lyuk a hangzó alaphang.
Kromatikus szájharmonika
Nevéből sejthetően a teljes kromatikus skála (az összes létező hang; 12 félhang) megszólaltatható rajta. Bár a diatonikus harmonikán is előcsalhatóak ezeket a hangok, ez a hangszer nem igényel külön technikai megoldást ehhez. A hangszer végén található váltó segítségével, ami egyfajta reteszként működik, elérhetővé válik a kromatikus skála.
Általában jazz és klasszikus darabokban találkozhatunk jellegzetes hangjával, de a pop szakágban is akad ismert képviselője.
Részei
Két rézfésű egy fából, műanyagból vagy fémből készült ugyancsak fésűnek nevezett „testet” fog közre. Ezekre a rézfésűkre rögzítik a lamellákat, a kis réz lapokat, amelyek rezgése szabja meg a hang magasságát. A harmonika öltözéke a külső burkolat, mely általában faragott hangolásjelzéssel ellátott fém.
Története
A magyarországi szájharmonikázás története
A szájharmonikázás Magyarországon a második világháború előtt vált különösen népszerűvé. Elsősorban a cserkészmozgalmon belül működtek szervezett keretek között amatőr csoportok.
Madaras Árpád zenetanár Szájharmonika-iskola és album címmel közismert népdalokkal és cserkészindulókkal jelentetett meg tankönyvet, 1941-ben. Abban az évben jelent meg lemezen Pősz József Szláv Rapszódia című két szájharmonikára írott szerzeménye is, amelyet feleségével (Bakai Klára) adtak elő.
A világháborút követő időszakban a szájharmonika-zenekarok élték fénykorukat: a Barabás trió, Budapest szájharmonika trió, Szoboszlay szájharmonika kvintett, Hobby kvartett, Szivárvány szájharmonika trió, ABC szájharmonika trió, Dominó a kor népszerű könnyű- és komolyzenei darabjait hangszerelték át szájharmonikákra. Az ABC szájharmonika-trió benevezett az ún. „magnószalagos” harmonika világbajnokságra (III. Internationalen Mundharmonika Wettbeverb auf Tonband 66/67), ahol 29 ország kétszáz hangfelvételes produkciója közül a kilencedik helyre rangsorolták őket. Az eredménynek köszönhetően a triót meghívták a ’68-as karlsruhei (NSZK) világbajnokságra, ahová nem utazhattak el. 1969-ben viszont ott voltak a svájci Wintherthurban rendezett hasonló versenyen élőben, és 4-5. helyezést értek el Hacsaturján Kardtáncának és Dinicu Pacsirtájának bemutatásával. Ekkor egy angol forgatócsoport filmre vette játékukat, és ez a felvétel belekerült a HOHNER hangszergyár referenciafilmjébe.
Az 1970-es években a hangszer zenei alkalmazása nagymértékben háttérbe szorult, inkább csak popzenei előadók, szólisták lemezén hallható, egy-egy számban. (Koncz Zsuzsa, illetve a Fonográf lemezein Tolcsvay László, Szabó „Manó” György – Atlasz, az LGT-ben Somló Tamás és Presser Gábor.)
A szájharmonikázásnak új lendületet az 1980-as évek első felében kibontakozó „blueskocsma-mozgalom”, illetve a blues műfaj magyarországi elterjedése adott. Bodonyi Attila (HBB), Bacsek István, Hagyó Béla (Palermo B.G.) számítanak a blues harmonikázás hazai úttörőinek. Az évtized közepén őket követték: Szabó Tamás és Ferenczi György, akik az 1993-as trossingeni szájharmonika-világbajnokságon kiváló minősítést (megosztott 5. helyezést) kaptak, folytatva ezzel a korábbi magyar sikereket.
Megjelent Magyarországon a professzionális jazz és komolyzenei harmonikázás is. Lázi Szabolcs a németországi trossingenben folytatott klasszikus szájharmonika-tanulmányokat Vatani Jaszuo japán mesternél, majd 1996-ban a Hohner Harmonika Euro-championship fesztivál I. díját nyerte el klasszikus, kromatikus szájharmonika kategóriában.
A kilencvenes években tomboló blues hullám megannyi szájharmonikást ösztönzött a műfaj különböző irányzataiban törekedve az eredeti, vagy éppen egyéni előadásmódra. (Sándor Béla, Oláh Andor, Flór Gábor, Pribojszki Mátyás, Besenyei Csaba). A 2000-es évek ifjú szájharmonikásainak legtöbbje már az ő nyomdokukban indult el.
A Magyar Szájharmonikás Szövetség az ország harmonikásainak hivatalos szervezete, melyet 1997-ben alapítottak.
Gyártó/márka szerint
Hohner
Napjaink talán legnagyobb harmonikagyártója a Hohner. A német cég gyártja a legtöbb és a legváltozatosabb harmonikákat. A Hohner harmonika igazán tradicionális hangzást produkál. Tradicionális bluest vagy countryt játszóknak ajánlják.
Lee Oskar
A Lee Oskar egy japán harmonika márka. Készítője maga is profi játékos, így saját tapasztalatai alapján készíthette el hangszerét. Ez vékonyabb is, könnyebb is a Hohnernél, és fésűje műanyagból készül. Magas tónusa miatt hangja előnyös a dzsesszben.
Hering
A Hering nevezetű harmonika szülőhazája Brazília. Teste vaskosabb és nehezebb az átlagnál, így fogása kényelmes. Hangja inkább mélyebb tónusú. Hangereje messze felülmúlja az előbbi két gyártó hangszeréét.
Seydel
A C. A. Seydel Söhne a legrégebbi harmonika-gyártó cég, 1847-ben alapították. A német gyárban készülnek hagyományos diatonikus és kromatikus hangszerek, de különleges és speciális modellek is (pl. 4 lyukú diatonikus, működő kulcstartó harmonika).
Hohner Musikinstrumente GmbH & Co. KG egy német hangszergyártó vállalat, amelyet 1857-ben alapított Matthias Hohner (1833-1902). A Matth. Hohner AG leányvállalata. A Hohner cég gyökerei a baden-württembergi Trossingenben vannak. A Hohner a hangszerek széles skáláját gyártotta, például szájharmonikákat, kazoo-kat, harmonikákat, blockflötéket, dallamfuvolákat, bendzsókat, elektromos, akusztikus, rezonátoros és klasszikus gitárokat, basszusgitárokat, mandolinokat és ukuleléket (Lanikai márkanév alatt). A Hohner főként szájharmonikáiról ismert.
Az 1940-es évektől az 1990-es évekig a vállalat különböző elektromos/elektronikus billentyűs hangszereket is gyártott. Különösen az 1960-as és 1990-es években gyártottak egy sor innovatív és népszerű elektromechanikus billentyűs hangszert; a csembalettát, a pianettát, a basszettát, a gitarettát és a klavinettát. Az 1980-as években számos Casio szintetizátort (például a Casio HT-3000/Hohner KS61midi és a VZ-1/HS-2) a Hohner márkanév alatt értékesítettek.
Napjainkban a Hohner szájharmonikákat, melodikákat, harmonikákat és blockflötéket gyárt.
Története
Matthias Hohner órakészítő 1857-ben kezdett diatonikus harmonikákat készíteni, feleségével és egyetlen alkalmazottjával. Az első évben 650 darab készült. A Hohner-harmonikák gyorsan népszerűvé váltak, és Matthias még életében felépítette a világ legnagyobb harmonikagyárát. Az amerikai polgárháború idején Matthias Hohner harmonikákat osztogatott az Egyesült Államokban élő családtagjainak, akik viszont a katonáknak adták azokat.
Az 1920-as években Hohner kromatikus szájharmonikákat kezdett gyártani, amelyeken a „standard” diatonikus formától eltérően bármilyen hangnemben lehetett játszani. A híres harmonikaművész, Borrah Minevitch azt állította, hogy eladta a kromatikus szájharmonika tervét a Hohner cégnek.
1964-ben a Hohner kiadta a „The Beatles Harmonica Kit”-et, amelyet buborékcsomagolásban árultak, hasonlóan a legtöbb mai Hohner szájharmonikához, 2,95 dollárért, és ami a Hohner szerint „a Hohner szájharmonika népszerűségének újbóli fellendülését hozta el az Atlanti-óceán mindkét partján”.
Matthias Karl Hohner, mérnök Matthias Hohner fia, az alapító Matthias Hohner egyenes ági leszármazottja és névrokona, a Hohner-dinasztia egyik utolsó tagja volt, aki részt vett a családi vállalkozás vezetésében. 1924 óta dolgozott a cégnél, és 1965-ben lett az elnök 1971-ig, haláláig. Fia, Matthias Francisco Hohner a közvetlen leszármazottak első generációjához tartozott, akik nem léptek be a családi vállalkozásba. Az alapító számos közvetlen leszármazottja ma is aktív tagja a „Deutsches Harmonika Museum”-nak és a „Hohner’sche Familienverein”-nek.
1989-ben a Kunz-Holding GmbH & Co., egy német faipari termékeket gyártó vállalat többségi részesedést szerzett a Hohnerben. A Kunz 67 százalékos részesedést szerzett az állami cégben, a Hohner család pedig megtartotta 8 százalékos részesedését.
1997-ben a tajvani KHS Musical Instruments vállalat a tortolai székhelyű HS Investments Groupon keresztül többségi részesedést vásárolt Kunztól a Hohnerben. A vállalat 2001-ben, több mint 20 évnyi veszteséges működés után visszatért a nyereségességhez. 2012-re a HS Investments Group 75%-os részesedést szerzett a Hohnerben.

Értékelések
Még nincsenek értékelések.