- Nyitólap
- Európa
- Európa nem meghatározott
- Mandolin-bendzsó – Banjolin – Hatszögletű
Mandolin-bendzsó – Banjolin – Hatszögletű
| Méretek | 570 × 180 × 95 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Mandolin-bendzsó – Banjolin – Hatszögletű
| Méretek | 570 × 180 × 95 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
A mandolin-bendzsó egy hibrid hangszer, amely a bendzsó testét a mandolin nyakával és hangolásával kombinálja. Ez egy szoprán bendzsó. Több országban egymástól függetlenül is feltalálták, az angol nyelvű országokban különbözőképpen nevezik mandolin-banjo, banjo-mandolin, banjolin és banjourine, Franciaországban banjoline és bandoline, Törökországban cümbüs.
A hangszer skálahossza megegyezik a mandolinéval (kb. 14 hüvelyk≈35,5 cm); 4 húrsorral, amelyek a hegedű és a mandolin hangolásával megegyezően vannak hangolva (mélyről magasig: GDAE). A mozgatható híd egy rezonáns, banjo-szerű, általában 10 hüvelyk (≈25,5 cm) átmérőjű, jelenleg általában műanyagból készült fejen áll. Eredetileg a fejeket bőrből készítették, és az átmérőjük már 5 hüvelyktől (≈12,7 cm) indult. A nagyobb fejeket azonban előnyben részesítették, mivel hangosabbak voltak, és így jobban hallhatóak voltak zenekari környezetben.
Eredete
A feltalálók már az elektromos erősítés előtti időkben is kísérleteztek erősített hangszerek létrehozásával. Az első mandolin-bendzsó szabadalmat 1882-ben a brooklyni Benjamin Bradbury szerezte meg. A banjolin nevet először John Farris szabadalmaztatta 1885-ben. A hangszer az 1920-as évek előtt vált népszerűvé, majd a 20-es években a tenor bendzsó vált népszerűbbé. A mandolinzenekarok és bendzsózenekarok fénykorában (19. század vége-20. század eleje) mindenféle hangszert gyártottak. A mandolin-bendzsó egyike volt az így létrejött hibrideknek. Lehetővé tette a mandolinisták számára, hogy bendzsóhangzást produkáljanak anélkül, hogy meg kellene tanulniuk a hangszer ujjrendjét. A hangszer a mandolint a bendzsó hangerejével egészíti ki.
Megkülönböztetések
Banjolin kontra bendzsó-mandolin
A banjolin a bendzsó-mandolinhoz képest a húrok számában különbözik. A mai banjolinoknak 8 húr helyett négy húrral kell rendelkezniük (kurzusokban vagy párokban). Ez a megkülönböztetés azonban nem általános; John Farris 1885-ben szabadalmaztatott egy 8 húros hangszert, amelyet banjolin néven nevezett el. A Farris banjolin kapható volt szoprán, alt, tenor és basszus változatban is. Ő azonban „átalakította négyhúros hangszerré”, megtartva a mandolin és a hegedű skálahosszát és hangolását (GDAE).
A bendzsóhibridek általában a Banjo- előtagból, majd a másik hangszer nevének második feléből kapják a nevüket, mint például a banjocello, banjo gitár és banjo ukulele, ami arra utal, hogy a banjolin egyfajta mandolin/banjo hibrid. A reklámban Farris nem említette, hogy honnan származik a név, de azt mondta, hogy „úgy kell rajta a hangokat lefogni, mint a hegedűn”. Az Egyesült Államokban a „melody banjo” kifejezést gyakran használták a négyhúros mandolin-bnedzsókra, amelyekből hiányzott a dupla húrsoros hangszerek jazz-zenekari hangereje, de megmenekültek a hangolással és a felhangokkal kapcsolatos problémáiktól.
Francia banjolin kontra mandolin-bendzsó
Salvador Leonardi 1921-ben megjelent Méthode for the Banjoline or Mandoline-Banjo című könyvében azt írta, hogy az Egyesült Államok és Franciaország között az elnevezési konvenciók hasonló neveket alkalmaztak a különböző hangszerekre. Franciaországban és Angliában a Banjoline egy nyitott hátú hangszer volt, a mandolin-banjo pedig egy zárt hátú hangszer (fémes hátlappal, amely „bádogos” fémes hangot adott.
Az amerikai hangszerek szerinte nyitott hátúak voltak, „és ők mandolin-bendzsónak vagy bandolinak hívják azt, amit mi banjolin-nak hívunk”.
Azt mondta, hogy amatőrök és profik egyaránt az egyhúros hangszert részesítették előnyben a kéthúros változattal szemben, mert „szép tiszta hangja” volt, ami szerinte a hegedű pizzicatójához hasonlított.
Citerák
A 20. század eleji hawaii zenei őrület idején a hangszerkészítők megpróbáltak tőkét kovácsolni a hangszertanulás iránti széles körű vágyból. A citerakészítők szótőként ismert hangszerek neveit alkalmazták a citerákon. A Banjolin nevet ilyen módon alkalmazták egy vonós, bund nélküli citera típusra.
Vállalatok
Mando-cümbüş, egy török bendzsó a mandolin stílusában. Ez a hangszer hasonlít a francia mandolin-bendzsóra, zárt rezonátoros hátlappal rendelkezik, amely fémes hangzást kölcsönöz neki.
Történelmi adatok
A mandolinokhoz és a bendzsókhoz képest a mandolinbanjók gyártása a 20. század végén ritkult. Történelmileg a tömeggyártott mandolinbendzsókat olyan cégek gyártották, mint a Gibson, a philadelphiai Weymann & Son, a Vega, az S.S. Stewart, a Lange és az angol Windsor cég, amelyek mind 4 és 8 húros bendzsókat gyártottak és értékesítettek a 20. század elején.
Jelenlegi gyártók
Ma mandolin-bendzsókat gyártanak a Vintage, GoldTone, Rogue, Cümbüs, Morgan Monroe és Musikalia – Dr. Alfio Leone. A GoldTone gyártja az MB-850+ mandolin-bendzsót, levehető juhar rezonátorral (a hangszert nyitott hátú hangszerré alakítva). A választék nem nagy, és a hangszerek nem gyakoriak a boltokban. A Morgan Monroe nemrégiben három modellt készített, az MM-MB1 Mandolin-bendzsó az MM-MB2 Mandolin-bendzsó és a Banjolin DLX (8 húr). A Morgan Monroe bendzsók úgy néznek ki, mint a hagyományos mandolin-bendzsók, és fából készült rezonátorral rendelkeznek. A Cümbüs modell alumínium rezonátorral rendelkezik. Az árak jelenleg 150 és 700 dollár körül mozognak. Olaszországban a Musikalia három mandolin-bendzsó modellt gyárt, mindig fa rezonátorral (mahagóni, padouk vagy juhar gyökér-furnér), állatbőrrel, de ez alternatívát nyújt az egyszerű vagy dupla alumínium gyűrű között.
Tankönyvek
A legtöbb oktatókönyv vagy a mandolinra vagy a bendzsóra koncentrál. A mandolinistáknak nem csak mandolin-módszerre van szükségük, mert a két hangszertípus közötti fizikai különbségek problémákat okoznak a hangszer beállítását és hangolását tanuló kezdőnek. Az egyik első könyv, amely a mandolin-bendzsóval foglalkozott, Salvador Leonardi Méthode pour Banjoline ou Mandoline-Banjo (Tankönyv a mandolinhoz vagy a mandolin-bendzsóhoz) című könyve volt.
nincs adat

Értékelések
Még nincsenek értékelések.