Kotta - Beethoven L. V.: Grande sonate pour le Clavecin ou Forte-Piano composée et dediée à Mademoiselle Comptesse Babette de Keglevics par Louis van Beethoven - Oeuvre 7
| Szerző és Cím | |
|---|---|
| Kiadó | |
| Kiadás helye | |
| Kiadás éve | |
| Oldalszám | 22 |
| Nyelv | Francia |
| Ország | |
| Méret | 325 x 240 |
| Egyéb kategórián belül | Papírrégiség |
Kotta - Beethoven L. V.: Grande sonate pour le Clavecin ou Forte-Piano composée et dediée à Mademoiselle Comptesse Babette de Keglevics par Louis van Beethoven - Oeuvre 7
| Szerző és Cím | |
|---|---|
| Kiadó | |
| Kiadás helye | |
| Kiadás éve | |
| Oldalszám | 22 |
| Nyelv | Francia |
| Ország | |
| Méret | 325 x 240 |
| Egyéb kategórián belül | Papírrégiség |
Colligatum része.
Az Artaria & Co. a 18. század végének és a 19. századnak egyik legjelentősebb zeneműkiadó cége volt. A 18. században Bécsben alapított cég a klasszikus korszak számos vezető nevéhez fűződik.
Története
Az Artaria & Co. kiadóvállalatot Carlo Artaria (1747-1808) alapította 1770-ben Bécsben, a Habsburg-monarchia akkori fővárosában művészeti és térképkiadóként. A cég 1778-ban kiterjesztette tevékenységét a zeneművekre is. Legfontosabb korai együttműködése Joseph Haydn osztrák zeneszerzővel volt, aki több mint 300 művet adott ki az Artaria kiadón keresztül, köztük a zeneszerző számos vonósnégyesét (például az Opus 33-at), amelyek népszerű darabok voltak. Haydn műveinek értéke hozzájárult ahhoz, hogy az Artaria a 18. század végén a zeneműkiadás világának csúcsára kerüljön.
Ez a fontos kapcsolat segített az Artariának abban, hogy más jelentős klasszikus zeneszerzők, például Luigi Boccherini és – leginkább – Wolfgang Amadeus Mozart műveinek jogait is megszerezze.
Mozart életében az Artaria volt Mozart fő kiadója, bár halála után ez a feladat a német Breitkopf & Härtel házra szállt át. 1793-tól kezdve az Artaria adta ki Ludwig van Beethoven számos korai művét, egészen addig, amíg Beethoven Op. 29-es vonósötösének kiadási jogai körül elmérgesedett vita nem alakult ki, amely 1803-tól 1805-ig tartó bírósági pereskedésbe torkollott. Az Artaria azonban 1819-ben kiadta Beethoven Hammerklavier-szonátáját is, Carlo unokaöccse, Matthias (1793-1835) pedig 1827-ben kiadta a zeneszerző Große Fuge című művét.
A Beethovennel folytatott vita rávilágít arra a szerepre, amelyet a vállalat a korai szerzői jogi törvények meghatározásában játszott. Az Artaria és ügyfelei között terjedelmes levelezés maradt fenn a kiadások tulajdonjogáról és jogdíjáról, valamint a kalózkodással kapcsolatos aggályokról.
Az Artaria a 19. században továbbra is vezető kiadó volt, míg végül a 20. században felhagyott a zenei kiadványok kiadásával. Térképészeti kiadványait 1920-ban a Freytag & Berndt [de] vásárolta meg, és az Artaria kiadó 1932-ben megszűnt. A műkereskedés 2012-ben zárt be.
