- Nyitólap
- Európa
- Magyarország
- Hegedű – Trapéz hegedű – Leskowsky Albert – Kecskemét 1.
Hegedű - Trapéz hegedű - Leskowsky Albert – Kecskemét 1.
| Méretek | 600 × 220 × 45 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Hegedű - Trapéz hegedű - Leskowsky Albert – Kecskemét 1.
| Méretek | 600 × 220 × 45 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Menzúra | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Egyéb információ:
A hegedűépítés egyik legérdekesebb kísérlete Savart trapezoid hegedűje volt. Savart a hangszerek megépítéséhez egy sor, gondosan kitervelt kísérletet végzett, amelyek bizonyították, hogy:
- egy síkfelület könnyebben rezgésbe kerül, mint egy boltozott vagy meghajlított;
- ennek következtében a megszokott módon létrehozott hegedű felületén olyan pontok adódnak, ahol a rezgések a mélypontra redukálódnak vagy teljesen megszűnnek;
- a pofák, saroktőkék és az f nyílások fő okozói, illetve a fő pontjai a lecsökkent rezgéseknek,
ezért olyan hegedűt épített – ahogy az ábra (Apian Bennewitz: Die Geige – 1892) mutatja -, amelynek hangtetői laposak voltak (Lásd 1, 2 és 3 pontok az ábrán), vagyis a belső felületek teljesen laposak, mialatt a külső felület alig észrevehető, enyhe emelkedést mutat, amit a húrláb szükségessé vált rendkívüli magassága okozott (Lásd 5. pont az ábrán). A trapézforma nem éppen tudományos alapokra épült, de mivel bizonyos mennyiségű bezárt levegőre volt szükség, azért alkalmazta Savart ezt a formát. Ezzel a húrlábnál elérte a hangszenek a játékhoz megkövetelt összeszűkülését, és eközben mégis ugyanaz a légtömeg állt rendelkezésére, mintha ezen a helyen a hangszer szélesebb lenne és a kávák egymással párhuzamosan futnának. Nézete szerint a szokásos hegedűk hangnyílásainak csak azért adtak f-formát, hogy emeljék a boltozott felület rezgéseivel szembeállított ellenállását (szükségszerűség, amely a trapezoid hegedűjénél nem volt kétséges), ezért vágta egyenesre a hangnyílásokat (Lásd 1 és 4 pont az ábrán) ugyanazon elvek szerint, mint Chanot, vagyis a lehető legkevesebb farostátvágásával.
A tetőn a hangnyílások helyének arányait és egymástól való távolságukat (Lásd 4. pont az ábrán) célszerű kísérletsorozaton keresztül alakította ki. A gerendát pontosan a tető középvonala alá helyezte, abból a téves nézetből kiindulva, hogy ez által annak befolyását az egész felső felületre szét tudja osztani. Hébe-hóba készített olyan gerendát is (Lásd 6. pont az ábrán), amely a húrláb alatt csak egy ponton érintette a tetőt. Véleménye szerint ezzel ugyanazt a hatást érte el, mint az előbbi formával. Ezt tartósabbnak vélte, de kevésbé alkalmazta, mert nehezebb volt az elkészítése és a hangszerbe való behelyezése is sok vesződséggel járt. A kávákat – amelyek a hát anyagából voltak – 0,1 francia coll vastagságban vette, amit a hajlatok hiánya mellett elegendőnek tartott. Az utóbbi okból hagyta el a széleket is. A lélekbotot, ahogy a szokásos hegedűknél, de inkább kissé jobbra a húrlábtalp mögé helyezte. A húrtartót – ugyanazon elv szerint, mint az 1818-as szabadalom szerinti Chanot-hegedűknél – megszüntette. Helyesen kihangsúlyozta, hogy a négy húr teljes húzása a tető törékeny részén a hangszer hátrányára szolgált volna, ezért egy nyereg fölött (Lásd B rész az 1, 4 és 5 pontokon az ábrán) a hangszer alsó végéhez vezette, és felfüggesztette (Lásd 5. pont az ábrán) az alsó káva közepe fölött kissé kiálló C gombra.
A trapezoid hegedű kiváló tulajdonságait a párizsi Tudományos Akadémia egyik bizottsága – tagjai: Biot, Charles, Hany és Prony voltak, akikhez a Művészeti Akadémia tagjai közül Berton, Catel, Le Sueur és Cherubini is csatlakoztak – megfelelő megvilágításba helyezte. Az új hegedűt egy cremonai mesterhegedűvel együtt vizsgálták meg, oly módon, hogy Lefébvre hegedűvirtuóz egy szomszédos szobában mindkét hangszeren felváltva játszott, amint ez a Chanot hegedűvel is történt. A bizottság az új Savart-féle hegedűt az itáliai mesterhegedűvel azonosnak, ha nem jobbnak ismerte el.
Érdemes megjegyezni, ahogyan a lelkes franciák bizottsága szemmel láthatóan minden alkalommal kész volt bármilyen feltalálónak, vagy újítónak a karjaiba vetni magát, tömjénezéssel elárasztani őket. A zeneértő közönség azonban vonakodott véleményüket osztani és az újításokat elfogadni. Mindamellett a Savart-féle „dobozhegedű” – ahogy ezt megvetően nevezték – építése tudományos elveken alapult és semmi kétség nem fér hozzá, hogy egy Savart-féle mintakép szerint épített hangszer, ha minden más gondosan épített hegedűvel szemben el is maradt, de a szokásos Mirecourti tömeghangszereket messze felülmúlta. Emellett egy műkedvelő sokkal könnyebben el tudta készíteni, habár külleme kissé csúnyának látszott.
Leskowsky Albert a legnagyobb Magyarországi hangszer-gyűjtemény alapítója és korábbi vezetője:
https://hangszergyujtemeny.hu/tortenet.html

Értékelések
Még nincsenek értékelések.