Pszaltérion – Vonós pszaltérion
| Méretek | 530 × 170 × 30 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Pszaltérion – Vonós pszaltérion
| Méretek | 530 × 170 × 30 mm |
|---|---|
| Hangszer neve | |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Húrok száma | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
A vonós pszaltérion egy olyan pszaltérion vagy citera, amelyen vonóval játszanak. A több évszázados pengetős pszaltérionnal ellentétben a vonós pszaltérion a valószínűleg a 20. század találmánya.
Hegedű-citera
1925-ben a Clemens Neuber cég német szabadalmat kapott egy olyan vonós pszaltérionra, amelyhez egy akkordokba rendezett húrkészlet is tartozott, így a dallamot a vonós pszaltérion húrjain lehetett játszani, a kíséretet pedig a másik kézzel pengetni. Ezeket általában „hegedű-citerának” nevezik.
Ukelin típusú hangszerek
Hasonló hangszereket gyártottak amerikai cégek ugyanebben az időszakban, gyakran hawaii ihletésű nevekkel, mint például Hawaiian Art Violin vagy Violin-Uke, és az 1920-as években az Egyesült Államokban népszerű hawaii zene lejátszására hozták forgalomba őket. Ezekre a hangszerekre jellemzően nem pszaltérionként, hanem a különböző kereskedelmi neveken hivatkoznak, amelyekkel árulták őket, például Ukelin.
Hagyományos vonós pszaltérion
Ma a vonós pszaltériont leggyakrabban akkordkísérő húrok nélkül készítik (bár egyes modern játékosok a kromatikus oldalt akkordok előállítására áthangolják, és a hegedű-citera módjára játszanak rajta)
A második világháborút követően Walter Mittman, egy általános iskolai tanár Vesztfáliában népszerűsítette a hagyományos, háromszög alakú, vonós pszaltériont, amelyet korábban a német Edgar Stahmer (1911-1996) szorgalmazott az oktatásban való használatra.
A hagyományos vonós pszaltérion háromszög alakú, így minden húr egy kicsit tovább nyúlik, mint az előtte lévő, és így minden húr külön-külön vonható. A kromatikus vonós pszaltérionok egyik oldalán vannak a módosítatlan hangok, a másik oldalon pedig a módosított (fél hanggal felemelt) hangok.
A hagyományos értelemben vett pszaltérion egy fából készült hangdoboz, amelynek a hangtáblája fölött üres húrok futnak. A középkori pengetős pszaltériontól csak abban különbözik jelentősen, hogy húrjai úgy vannak elrendezve, hogy lehetővé tegyék a vonós játékot. A telőlap közepén egy hanglyuk vagy rózsaablak található. Az Egyesült Államokban általában kis méretű, gyakran a korábbi félköríves stílusban készült vonóval játszanak rajta, míg Európában kisebb méretű modern hegedűvonót használnak.
Az játékmódok eltérőek, de a hangszeren vagy egy hangot lehet egyszerre megszólaltatni, a hangszert az egyik kézzel tartva és a másikkal vonót kezelve, mint a hegedű családba tartozó hangszereknél, vagy pedig a hangszert lefektetve, mindkét kézben egy-egy vonóval játszva, a közeli rokon asztali cimbalom játékmódjára emlékeztető stílusban. Egyes játékosok két vonót is tartanak egy kézben, hogy megkönnyítsék a kettős vonást.
A vonós játékon kívül a hangszert pengetni vagy ütni is lehet további hangszínek elérése érdekében. A húrok gyakran túlságosan szorosan helyezkednek el a hagyományos ujjal történő pengetéshez.
https://en.wikipedia.org/wiki/Bowed_psaltery
nincs adat


Értékelések
Még nincsenek értékelések.