- Nyitólap
- Európa
- Magyarország
- Dob – Résdob – Béka – Reményi Mihály – Terézváros – Budapest
Dob - Résdob - Béka - Reményi Mihály - Terézváros - Budapest
| Méretek | 155 × 115 × 100 mm |
|---|---|
| Méretek (H-SZ-M) | 155-115-100; 145-105-95, 130-90-80 |
| Hangszer neve | Dob – Résdob – Béka – Reményi Mihály – Terézváros – Budapest |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
Dob - Résdob - Béka - Reményi Mihály - Terézváros - Budapest
| Méretek | 155 × 115 × 100 mm |
|---|---|
| Méretek (H-SZ-M) | 155-115-100; 145-105-95, 130-90-80 |
| Hangszer neve | Dob – Résdob – Béka – Reményi Mihály – Terézváros – Budapest |
| Hangszer típusa | |
| Jellemző előfordulási helye | |
| Hangszer készítésének ideje | |
| Hangszer készítésének helye | |
| Hangszer készítője | |
| Hangszert restaurálta | |
| Hangszeren történő játék módja | |
| Kontinens | |
| Ország |
A fahal (angolul: wooden fish, magyar zsargonban: „béka”), más néven kínai templomi rönk, faharang vagy muyu, egy Kínából származó fadarab, amelyet a buddhizmus mahájána hagyományában a szerzetesek és a laikusok ütőhangszerként használnak. A buddhista szertartásokon használják Kínában, Koreában, Japánban, Vietnamban és más ázsiai országokban. Nevezhetjük őket kínai rönknek, koreai rönknek vagy ritkán koponyának is.
A békákat gyakran használják szertartásokon, amelyek általában szútrák, mantrák vagy más buddhista szövegek recitálásával járnak. A csan buddhizmusban a békák a ritmus fenntartására szolgálnak a kántálás során. A Tiszta Föld buddhizmusban Amitábha nevének kántálásakor használják.
A békák sokféle méretben és formában kaphatók, 150 millimétertől (5,9 hüvelyk) a laikusok számára vagy a napi gyakorláshoz, illetve 1,2 métertől (3,9 láb) a templomokban való használatra. A békákat gyakran (a kínai templomokban) az oltár bal oldalán helyezik el, a harangtál, a fém ütőhangszeres megfelelője mellett. Gyakran egy kis hímzett párnán nyugszanak, hogy elkerüljék a kemény asztal vagy talaj felületén fekvő békák okozta kellemetlen kopogó hangokat, valamint hogy elkerüljék a hangszer sérülését.
Mitikus eredet
Számos mese kapcsolódik a feltalálásához. Egy buddhista legenda szerint egy szerzetes Indiába ment, hogy szútrákhoz jusson, de útközben egy széles, megáradt folyó elzárta az utat. Egy hal felajánlotta, hogy átviszi a szerzetest a folyón, mert vezekelni akart egy bűnért, amelyet emberként követett el. Egyszerű kérése az volt, hogy a szerzetes a szútrák megszerzéséhez vezető úton kérje meg Buddhát, hogy vezesse a halat a bódhiszattvaság elérésének módszeréhez. A szerzetes beleegyezett a hal kérésébe, és folytatta a keresést. Amikor 17 év után a szentírásokkal tért vissza Kínába, az elárasztott folyóhoz ért. Ugyanaz a hal megkérdezte a szerzetest, hogy elmondta-e a kérést Buddhának, de a szerzetes azt mondta, hogy elfelejtette. A dühös hal lefröcskölte, amitől a szerzetes a folyóba esett. Egy arra járó halász megmentette a fuldokló szerzetest, de az összes szútrája elveszett a folyóban. A szerzetes a halakra haragudva egy fából készült halfej képmást készített, amelyet egy fakalapáccsal vert. Legnagyobb meglepetésére, valahányszor megütötte a fahalat, az egy kínai írásjel hangját adta ki. Annyira boldog lett, hogy rendszeresen ütötte a fahalat. Néhány év múlva a szerzetes a fahal szájából visszaszerezte az árvízben elveszett szentírásokat.
Használata
Hagyományos változatok
A béka (fahal) eredetileg sárkányhal-hal hibrid lény alakú volt. Egy nagy templomi haranggal és dobbal együtt a buddhista kolostorok előtt található felfüggesztve. A különböző feladatok (például étkezés, előadások vagy házimunkák) folytatásakor egy szerzetes és egy felügyelő használja a hangszert, hogy minden szerzetest felszólítson, hogy menjen elvégezni a feladatát. Történelmileg ez volt az első verziója a békának, amely fokozatosan fejlődött a modern buddhisták által használt kerek békává.
A hangszer tetején halpikkelyek vannak faragva, a fogantyún pedig két, egy gyöngyöt ölelő halfej (az egység jelképeként), ezért nevezik a hangszert – angolul – fahalnak. A buddhizmusban a hal, amely soha nem alszik, az ébrenlétet jelképezi. Ezért arra hivatott, hogy emlékeztesse a kántáló szerzeteseket, hogy a szútrájukra koncentráljanak, ahol a szövegek recitálása szükséges, és a hang az éber figyelmet szimbolizálja. A gazdagságot és a bőséget is szimbolizálhatja. Temetéseken a körmenet lassú és egyhangú ritmusban halad, miközben a békákat (fahalakat) megszólaltatják. Más célokra, pl. az esőért való imádkozás is szolgál. A konfucianizmusban a békát meghatározott időközönként ütik meg, hogy jelezzék a templomi szertartások bizonyos szakaszait. A buddhizmusban Buddha nevének éneklése közben ütik meg.
A koreai buddhizmusban a békákat (fahalakat) szélesebb körben használták. A koreai nyelvben két külön szót használnak a különböző típusú békák (fahalak) megkülönböztetésére. A moktak (hangeul: 목탁; hanja: 木鐸) egy kisebb méretű, kézben tartott változatra utal, míg a mogeo (hangeul: 목어; hanja: 木魚) egy teljes méretű, halra vagy sárkányra hasonlító, üreges maggal rendelkező darabot jelent. A moktak, a mogeo kisebb változata, lehet díszítéssel vagy anélkül, és hosszúkásabb alakú. A hordozható használat során a könnyű hordozhatóság érdekében fogantyúval rendelkezik. A mogeo-t általában a mennyezetről függesztik fel, és két ütővel játszanak rajta, amelyekkel a mogeo üreges alján dobolnak.
Japánban a békákat mokugyónak (kanji: 木魚; hiragana: もくぎょ) nevezik, és néhány buddhista templomban talált hatalmas példány súlya meghaladja a 300 kg-ot.
A fahal vietnami neve mő (chữ Nôm: 楳), mandzsu neve pedig toksitu (ᡨᠣᡴᠰᡳᡨᡠ).
Modern típusok
A leggyakrabban használtak továbbra is a hagyományos hangszerek, amelyek kerek formájúak és gyakran fából készülnek. Ma már azonban más anyagokat is használnak, például kompozit műanyagot. Valamennyi hangszer üreges, kívül egy gerinccel, amely ütéskor az üreges hangot adja. A békák üreges hangja a méretük, az anyaguk és a belső üregük mérete miatt különbözik. Gyakran előfordul, hogy a halak leütéséhez használt kalapácsnak gumibevonatú hegye van, hogy ütéskor tompa, de tiszta hangot adjon. Egyszerűsített formája a „temple block” nevű résdob.
Reményi Mihály
A cimbalomkészítésre orientált Schunda gyárral és Bohák műhellyel ellentétben kifejezetten a vonósokra összpontosította tevékenységét a Reményi hangszertelep. Alapítója, REMÉNYI MIHÁLY (*1867.IX.15., Pest +1939, Budapest) 14 éves korában – 1881-ben – kezdte el tanulni a hegedűkészítést Bartek Edénél. Tanulmányait Tanczer Györgynél folytatta és fejezte be. 1885.IX.2-án szabadult fel.
Előzőleg hegedülni is tanult.
Mint segéd Ferenczy Sándornál (1886-1887) és Pilát Pálnál (1887-1889) dolgozott. Cégét nősülésével egyidőben – 1890.VII.22-én – alapította meg a IV., Koronaherceg u. 7. sz. alatt. Később a VI., Király u. 44. sz. alá, majd végleges helyére, a VI., Király u. 58/60. sz. épületbe költözött.
1902-ben megalapította a Reményi-díjat, melynek révén a Zeneművészeti Főiskolán kétévenként megrendezett jutalomverseny győztesei egy-egy – a cég által készített – kiváló mesterhangszerhez jutottak. Az első ilyen jutalomversenyt 1902/1903-ban rendezték meg, nyertese Kőszegi Nándor volt. (Utoljára 1949/1950-ben került rá sor Magyarországon, amikor is Kocsis Albert nyerte.) Egyéb társadalmi tevékenységet is folytatott, alapító tagja volt az Ipartestületnek. Jó üzleti érzéke látványosan segítette előrejutását a szakmában, de ellenségeket is bőven szerzett neki. Nagy szakértője volt a kiváló mesterhangszereknek.
Közéleti és kereskedelmi elfoglaltságai sajnos később csaknem teljesen elvonták a saját kétkezi munkától, pedig maga is elhivatott, kiváló mester volt, aki mind javítóként, mind új hangszerek készítőjeként nagy gonddal és tisztán dolgozott.
Hangszereivel elsősorban Guarneri-, másodsorban Stradivari-mintát követett. Régi hegedűkhöz szesz-, újakhoz pedig olajlakkot használt. Olajlakkját – Henley szerint – részben a „Harris Gateshead” cég szállította. Színezése néha eléggé rikító, bár mindig egységesen árnyalt és meleg fényű. Vörösesbarna vagy sárgásbarna árnyalatok a leggyakoribbak.
Kutatta a fa akusztikai tulajdonságait. Anyagát éleslátással választotta ki, és értette a módját, hogy a szükséges mértékig vékonyítsa azt. Ily módon életteljes, világos, hangversenypódiumra méltó hangot sikerült elérnie.
Évekig kísérletezett a gerendával, és végül egy alakban és pozícióban a megszokottól jelentősen eltérő konstrukcióhoz („hangfokozó gerenda”) jutott el, melynek célja a tető rugalmasságának fokozása és a hang elernyedésének megelőzése volt. Ezek a fáradozásai leggondosabb munkái esetében sikeresnek mondhatók.
Cédulái egy részét pergamenre nyomatta.
Újításként kezdeményezte alumínium tokok (Geigenkasten) gyártását.
Mind az ezredéves kiállításon, mind a párizsi világkiállításon részt vett. Több kitüntetést nyert (1894, Milánó; 1895, Párizs; 1896, Budapest; 1900, Párizs; 1910, Budapest).
[Dr. Tímár András „A magyar HEGEDŰKÉSZÍTÉS története” című könyvéből, 1983]
Fénykép: Rákóczi út az Astoria felől a Blaha Lujza tér felé nézve. – 1949 [Fortepan 128473]

Értékelések
Még nincsenek értékelések.